A Várszínházban ültem az első sorban, középen, közvetlenül a színpadnál. A Vihar ment Gábor Miklóssal. A herceg lányát Kútvölgyi Erzsébet alakította. Előttem, karnyújtásnyira a herceg beszélt a lányához. Mindketten fehér ruhában, a fekete háttér előtt, éles fényben. Láttam szállni színpad porát, ahogy egymás felé fordultak.
Te jó ég! Prospero nem is akar uralkodni Milánóban! Ez így persze nem igaz, de ez volt a benyomásom. Mondjuk érthető, Nápoly királya adófizetésre kötelezte a hercegséget, rendezni kellett ott elég sok dolgot. Az ügyek mikéntje, amíg a rendezésig eljutnak: erről szólt a történet.
A vihar nálunk is kitörni látszik, most az ellenzék abban érdekelt, hogy közösen lépjen fel a kormányzó pártszövetséggel szemben. A közös fellépés megvalósítása mellett - előválasztás formájában - egymás között le kell bonyolítani a versenyt. Kézzelfogható ellentmondás úgy versenyezni, hogy közben ne sérüljön az egység. A verseny az előválasztástól függetlenül is, minden pillanatban zajlik. Miközben az ellenzéki pártok egymás között lejátsszák az egyes országgyűlési választókörzetekben, hogy kinek a jelölt-jelöltje képviselje a választáson a kormányváltó szövetséget, a miniszterelnök jelöltek támogatottságát is minden körzetben összemérik, kétfordulós választás alapján.
Habár ismert a megoldás a második forduló elkerülésére: a „kettős szavazat”. A választónak lehetősége van megjelölni az első preferenciáját és azt is, ha nem győzne a kiválasztott jelölt, akkor kit támogatna. Az a győztes, aki többet ér el a szavazatok felénél, és ha nincs ilyen, akkor a támogató szavazatokhoz hozzászámítják a másodlagos preferenciákat. Az így számított támogatás dönti el a választást. A Londonban jól bevált preferenciális szavazás számos előnye ellenére, szokatlansága miatt nem került napirendre. Pedig ez érdemben csökkentené a külső, befolyásoló beavatkozás lehetőségét.
Igaz ugyanakkor, hogy a sokszereplős helyzet nyers logikája a résztvevők többségétől továbbra is a túlélés, a befolyásnövelés szempontjainak érvényesítését követeli meg. A miniszterelnök jelölt kiválasztása lényegesen eltérő módon működik, mint a körzetenkénti egyéni jelöltek kiválasztása: lényegében a listás szavazás logikája érvényesül. A szavazatok az egyéni választókörzetekben gyűlnek össze, és hiába nyer a jelöltünk például számos fontos fővárosi körzetben, ha másutt, akár kevesebb körzetben, nagyarányú vereséget szenved.
A miniszterelnök jelölti választás listás jellege miatt érdemes az „alsó három decilis” módszerhez hasonló eljárást alkalmazni. A módszer lényege, hogy lehetőség szerint a legnagyobb ráfordítással, a lehető legtöbb erőforrással a legrosszabb három decilisbe tartozó körzetekben érdemes megjelenni. (Ami lehet kevesebb vagy több, attól függően, hogy mekkora depresszió tapasztalható a támogatásban.)
Azt kell belátni, hogy a nyerhető, nyerésre álló körzetekben aligha növelhető a támogatottság, például 45 százalékról 48 százalékra, még jelentős ráfordítással sem. A ténylegesen elutasító körzetekben viszont a kis támogatásból megfelelő munkával jóval kisebb vereség szervezhető. Egy 8 százalékos támogatásból elég könnyen összehozható egy 23 százalékos vereség, ami a nyerő körzetben elérhető 3 százalékos növekmény ötszöröse, és nagyjából ötször annyi szavazattal csökkenti a különbséget vagy növeli az előnyt. Két-három jól végigdolgozott vereség szavazatszámban kiad egy nem kalkulált győzelmet.
A kereskedelemben nagyon szemléletes a módszer működése. Ha növelni akarjuk egy bolthálózat teljesítményét, akkor hasznos megnézni, hogy az eredményes boltok hogyan működnek - de beavatkozni, forgalmat növelni leghatékonyabban a rosszul működő boltok feljavításával lehet. A tapasztalati hányad az alsó harminc százalék. Egy kereskedelmi hálózat hatékony elemeinek a forgalom fenntartásában meghatározó szerepük van, de a változást ott lehet és kell keresztülvinni, ahol alacsonyabb a teljesítmény.
A politikában - amíg létezett - a megyei lista megtámogatását is kiemelkedő hatékonysággal el lehetett végezni az alsó három decilis módszerével. Magam is éltem ezzel a technikával: két országgyűlési választásnál is számottevő erőforrásokat használtam fel a megyém tíz körzete közül a három legkevésbé felénk hajlóban. Kézenfekvő, hogy onnan lehet támogatást kérni, ahol vannak még megszólításra váró szavazók. Ahol a többség már minket támogat, nem igazán lehet újabb szavazatokat találni.
A listás szavazás eredménye a vesztes körzetek szavazataitól függ. Érdekes, hogy a mostanában regnáló pártvezetők az uniós választásnál és az országgyűlési pártlistás választásnál sem éltek ezzel a praktikus lehetőséggel. Ez a mostani verseny azonban ideális terep a kipróbálására: itt nincs vesztes, itt minden résztvevő abban érdekelt, hogy tényleg a legtámogatottabb jelölt győzzön, a közönség számára legszimpatikusabb politikus képviselje az ellenzéket az országgyűlési választáson.
Prospero sem a milánói hercegség amúgy fontos ügyét vágyott megoldani, hanem a királyság, Nápoly trónjával kapcsolatban voltak elgondolásai, és a lánya jövője is foglalkoztatta. Mert nem mindegy, hogy most ki az ellenzék bajnoka, de a valódi megoldás tavasszal esedékes.