Magunk közt szólva, nem hittem volna, hogy a magyar válogatott labdába rúg a "világcsoportban", azt meg pláne nem, hogy egyenrangú ellenfele lesz az osztályon felüli triónak.
Pedig az volt.
Igaz, legutóbbi tizennégy meccséből csak egyet veszített el. De láttuk a kontinenstornán, milyen a török vagy az orosz csapat. Ez könnyen megugorható szint. Még inkább az Andorráé, San Marinóé vagy Bulgáriáé.
Ám a krém, az más. Abban most együtt volt a legutóbbi két világbajnok, az előző Európa-bajnok és annak döntőbeli ellenfele. Feljebb nincs, a brazilok a Copa Americával vannak elfoglalva, egyébként sem játszhatnának az Európa-bajnokságon.
A csoportbeosztás alapján a csillagok háborúja vélelmezett epizodistáinak esélye a nullához közelített még azok szerint is, akiknél a magyar futball dicsőséges története Felcsútnál, Kisvárdánál, Mezőkövesdnél kezdődik. E monumentális mezőnyben aztán nem sikerült meccset nyerni, de kis híján realitássá vált az Oz live.
A csodák élő csodája.
Az ember dörzsölte a szemét, és a helytállás nyomán még azt is el lehetett nézni, ha valaki hirtelen támadt mámorában Orbán „Vilit” Mészöly Kálmánhoz hasonlította. Hosszú ideig böjtöltünk, csontvázzá soványodtunk, ám elérkezett a pillanat, amikor nem csupán duma van végre. Az itáliai mester, Marco Rossi irányításával nagyon mélyről régóta nem látott szintre emelkedett a válogatott, amelynek fizikai teljesítménye és taktikai felkészültsége teljességgel szokatlan tartományban mozgott az Euro-tornán. Az egység és az áldozatkészség szintén szembeszökő volt, az összpontosítás a találkozók túlnyomó részében szintén. Azt a hátrányt azonban nem sikerült kiegyenlíteni, hogy a szinte állandó védekezés előbb-utóbb valamilyen gikszerrel jár. De joggal mondta Rossi: lehetett volna támadó is a stratégiánk, ám akkor alighanem hatost kapunk Münchenben...
Így csupán ötös jutott a csapatnak. Jeles, mert a két pont az éppen kettővel több, mint amennyire számítani lehetett a francia, német, portugál csoportban.
Gondoljuk meg, a továbbjutást siratjuk.
Több évtized – és különösen az utóbbi dekád – megannyi lózungja után ezúttal lehetetlen túlzásokba esni.
