„Csak semmi kísérletezés” – hangzott Konrad Adenauer néhai kereszténydemokrata kancellár jelszava az ötvenes években. A CDU/CSU választási programját a későbbi évtizedekben is ez a hozzáállás határozta meg: nem szabad kellemetlen meglepetést tartogatni a választók számára. Amint Angela Merkel fogalmazott: „De hát ismernek engem...”, azaz a választók tudják, mire készüljenek. A keresztény uniópártok most közzétett választási programja különösen érdekes volt abból a szempontból, hogy megszerkesztésében két évtized után először nem Angela Merkel játszotta a domináns szerepet. Az Armin Laschet CDU/CSU-kancellárjelölt és Markus Söder bajor miniszterelnök által ismertetett dokumentum hű az elődökéhez: váratlant ez a 139 oldalas program sem tartalmaz. Adóemelésekről szó sincs, amint Laschet rámutatott, ez „megmérgezné a gazdaságot”.
Még a CDU/CSU-n belül sem fogadta egyöntetű lelkesedés az ígéretek halmazát. Különösen a klímapolitikát illetően maradnak kételyek. Mert bár a mai kor egyik legnagyobb kihívását jelenti az éghajlatváltozás, a dokumentumban a lehető legkevesebb szó esik erről. Az uniópártok hitet tesznek ugyan a karbonsemlegesség 2045-ig való megvalósítása mellett, homályban marad, hogy ezt miként érik el. (A karbonsemlegesség azt jelenti, hogy megvalósul az egyensúly a kibocsátott szén-dioxid, illetve a légkörből kivont és szénelnyelőkben tárolt szén-dioxid mennyisége között.) A CDU/CSU klímavédelmi tagozata, a „Klímaunió” nem is volt elragadtatva a program e részétől, a Zöldekről nem is beszélve.
A programmal az uniópártok voltaképpen azt akarták deklarálni, hogy nincs szükség a Zöldekkel való koalícióra a szeptemberi szövetségi parlamenti választást követően, mert a környezetvédők nélkül is lehetséges a felelős klímapolitika megvalósítása. Ráadásul a zöldek vezetői, Annalena Baerbock kancellárjelölt és Robert Habeck társelnök aligha írnának alá egy olyan koalíciós megállapodást, amely nem követi a párizsi klímamegállapodás céljait, állapította meg honlapján a Tagesschau, amely az uniópártok programjából azt a következtetést vonta le, hogy Armin Laschet a szabaddemokrata FDP-vel kíván kormányozni. Ez nem is lenne meglepő, mivel szűkebb pátriájában, Észak-Rajna-Vesztfáliában tartományi miniszterelnökként a liberálisok a koalíciós partnerei, de a helyzet azért nem ilyen egyszerű, hiszen a jelenlegi erőviszonyokból kiindulva a két pártnak aligha lesz többsége a következő Bundestagban. Másrészt Markus Söder, aki Laschet nagy riválisa volt a kancellárjelöltségért, a környezetvédőkkel való együttműködés nagy híve.
A program mindenesetre azt sugallja, hogy az uniópártok senkit sem akarnak elidegeníteni, s nagyon számítanak a törzsszavazók támogatására. Szemben a Zöldekkel, a párt nem emelné a repülőjegyek árát, hogy így serkentse a környezetet jobban kímélő vasúti közlekedést. A CDU/CSU az autópályákon bevezetendő sebességkorlátozást is ellenzi.
Ami a külpolitikát érintő elképzeléseket illeti, a CDU/CSU elkötelezte magát amellett a NATO-célkitűzés mellett, miszerint a bruttó hazai termék két százalékát költi védelemre. Bár a védelmi minisztériumot évek óta uniópárti politikusok vezetik, Németország soha nem tartotta magát ehhez a célkitűzéshez. A CDU/CSU szerint Kínát egyenrangú félként kell kezelni. Ahol azonban lehetséges, szoros együttműködésre kell törekedni. Oroszország, állapítja meg a szöveg, kihívást jelent, de a dokumentum megállapítja: „Nem akarjuk, hogy ismét komoly katonai fenyegetést jelentsen számunkra Európában".
A programot élesen bírálták a Zöldek. „Armin Laschet vagy egy gigantikus adósságprogramot akar felállítani, vagy fedezetlen csekkek kíván kibocsátani” – jelentette ki Oliver Krischer zöldpárti frakcióvezető-helyettes a tervek finanszírozhatóságát illetően. A nagykoalíciós partner szociáldemokraták főtitkára, Lars Klingbeil ezzel szemben „szociális ridegséggel” vádolta az uniópártokat.
