„Stadionstop, tornaterem rajt!” – összegzi a Közös Alap elnevezésű ellenzéki kormányprogram sportra vonatkozó téziseit Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázó. A Jobbik országgyűlési képviselője szerint egy kormányváltás után a sportirányítási rendszer átalakítása sem maradhat el, a fenntarthatatlan stadionok építése helyett a szabadidős sporttevékenység és az iskolai testnevelés támogatására kell helyezni a hangsúlyt. „A sport a Fidesz-kormány kevés sikeres területeinek egyike, hiszen a sportinfrastruktúra fejlődött, a sportolók száma nőtt, ez vitathatatlan. Olimpiai bajokként nem is mondhatok mást, minthogy sportszakmai szempontból nem az az eredmény, hogy több igazolt sportoló van, hanem az, hogy a gyerek milyen színvonalú oktatást, képzést kap, lesz-e belőle játékos, vagy ha nem, egészséges felnőtt. Nem az a cél, hogy mindenki olimpiai bajnok legyen, hanem az, hogy minden gyerek tisztességes felkészítéshez jusson. A finanszírozást is abba az irányba kell eltolni, hogy ne csak a mennyiség, a minőség is számítson.”
Ugyanis Steinmetz szerint sokakat irritál, hogy a kormányzat ekkora összegeket irányít az élsportba, miközben az eredmények ezt nem igazolják vissza: „Elég megnézni, hogy tíz évvel a tao-rendszer bevezetése után mire futott ki a hazai rendezésű U21-es labdarúgó Eb: 2-11-es gólarány, nulla pont, három megalázó vereség. Ezt mutatja a források pazarló felhasználását és gyenge hatékonyságát, emellett nem lehet szó nélkül elmenni.”
Tíz év alatt több száz milliárd forintot költött az ország utánpótlásképzésre, ehhez képest az élcsapatoknál nem egy sportágban azt látni, hogy még a kispadon sincs magyar. Az utánpótláskorú játékosok menedzselése megoldatlan, és „sportszakmailag és pénzügyileg is aggályos ez a tendencia”, a rendszer megreformálása elodázhatatlan, mondja a képviselő.
Szerinte a kormányváltás hozadéka nem az lenne, hogy a szektorba irányított kormányzati pénzcsapokat elzárnák, ilyen terv nincs, viszont a sportfinanszírozási rendszer átalakítása igenis terítéken van. „A taót az átláthatóság, a transzparencia és az ellenőrizhetőség, számonkérés irányába kell eltolni, a szakmaiságot kell képviselnie. A tao-rendszer ma ezeknek a követelményeknek nem felel meg. Se nem hatékony, se nem átlátható.”
Valóban, hiszen a Népszava is tud olyan nagy sportági szövetségről, amelyik jelentős százalék fejében a két szinttel lejjebb lévő ügyvédi irodát kérte fel a tao-források felkutatására… Ennek folyománya, hogy hiába az államilag a szektorba áramoltatott százmilliárdos támogatás, a pénz jelentős része el sem ér a kis klubokig, a gyerekekig, mert ebből tetemes százalék jutalék formájában a közvetítők zsebébe kerül. „A taóban benne van a rablásfaktor” – erősíti meg információnkat Steinmetz, aki szerint ebben a politika szerepe megkerülhetetlen: gyakorlatilag az összes sportági szövetséget, nagy klubot fideszes káder irányít. Ez sok esetben mérgezi a légkört. Ezért Steinmetz Ádám szerint a politikusokat ki kell tessékelni ebből a közegből. „Ki a politikusokkal a sportból!” – mondja. Alapvetésként tekint arra, hogy sportvezetőnek lenni ugyanolyan szakma, mint a többi, „ehhez sem elég a párttagkönyv”. Helytelennek véli, hogy a jelentős állami forrásokból élő sortágakat, országos jelentőségű klubokat politikusok irányítsanak. „Ha csak a 2018-as önkormányzati választás eredményeit nézzük, akkor elmondható, a tagság legalább fele megosztott a politikai nézetek terén. Ennek bizarr leképződése, amikor két eltérő világnézetű vezető csapata játszik egymás ellen, ilyenkor a politikai retorika is megjelenik a sportban, amire egyre gyakrabban van példa. Ha fordul a politikai széljárás, amire van esély, akkor ezek a vezetők inkompetenssé válnak, balanszként lógnak a sportszervezet nyakán. Ettől szeretném megkímélni a sportszervezeteket.”
Steinmetz gyakorlati példája szerint nem egy nagyvárosban maga a polgármester, vagy az önkormányzat képviselője dönt arról, hogy a település büdzséjéből mennyit szánnak a sportegyesületre. Majd ugyanez a személy, aki egyben a sportegyesület vezetője is, egy év múlva elszámol a közpénzzel. „Nonszensz, az összeférhetetlenség csúcsa, amikor valaki egy személyben dönt a saját maga által vezetett sportklub támogatásáról, majd az elszámolást ő terjeszti elő, és ő is fogadja el. Ez ma bevett gyakorlat. Erről már egy összellenzéki módosító javaslatot is benyújtottunk, de lesöpörte a fideszes bizottság.”
A politikusok felelősségre vonása eleve nehezen megy, példa erre a teniszezőknél a fideszes Szűcs Lajos elnök esete, aki 3,5 milliárddal nem tud elszámolni. Mégsincs retorzió, holott az önkormányzati törvényben benne van, aki a közbizalmat súlyosan megingatja, az nem láthat el közfeladatot. „Az országgyűlés költségvetési bizottságának alelnökeként csinálta ezt, de akkor miként lehetett a tenisz szövetség elnöke? Ha ez nem, akkor mi ingatja meg egy politikussal szembeni közbizalmat?”
