;

egér;

- Heti abszurd: Ordító egérkék

Hogy a siófoki fürdő alapításakor a jó szándék vezette az akkor még fideszes városvezetést, azt kár kételleni. Turistalátványosság, helyiek szórakozása, árbevétel, adóbevétel, miegymás – nem kérdés, hogy mindenkinek jó. Csak hát más a papír és más a valóság.

Alig tizenöt év kellett ahhoz, hogy lényegében használhatatlanná rohadjon a siófoki fürdő – amit anno 1,2 milliárd forintért húztak fel. Ebbe a hasas összegbe például viszont nemhogy egy profi, de egy korrekt tetőszigetelés sem fért bele, a kivitelező olyan anyagokat használt, amit egy átlagos családi házba építenek be. Csakhogy egy fürdő cseppet sem átlagos, izzad, páráll, csöpög, folyik – lényegében egy nedvességgyár. Ennek belátásához nem kell erős logikai levezetés, elég észrevenni, hogy a födém alatt medencék terpeszkednek, vízzel telve.

Hogy a fürdő alapításakor a jó szándék vezette az akkor még fideszes városvezetést (most független a polgármester), azt kár kételleni. Turistalátványosság, helyiek szórakozása, árbevétel, adóbevétel, miegymás – nem kérdés, hogy mindenkinek jó. Csak hát más a papír és más a valóság – az utóbbi, ha kiszabadul a szigetelés alól, rendkívül árulkodó. Merthogy nem lehet kvázi családi házat felhúzni, és utána fürdőnek, egyetemi kampusznak, várkastélynak címezni. Meglehet, hogy címeiben él a nemzet, pontosabban a nemzetet kisajátítani/lenyúlni próbáló szűk elit, de e címzéseket a világ nem köteles komolyan venni, legfeljebb számító/szervilis szövetségesek tesznek úgy, mintha. Mert az egér soha nem döng a hídon, csak ha van elefántja.

Például a kormánykommunikáció azt sugalmazza, hogy Magyarország – diplomáciai pozícióját tekintve – ha nem is globális, de mindenképpen regionális nagyhatalom. És ha úgy tetszik, a szinte teljes konszenzusra épülő EU-s döntéshozatali gyakorlat miatt képes meg­akasztani egy kontinens ügyeit – csak hát a bot a küllők között mégsem a tengely. Ám egy nagyhatalom zsarolópotenciája nem egy rendszerhibából fakad.

Ezért egy nagyhatalmat viszonylag híven jellemeznek az ellenfelei/ellenségei. Igen, lehet átkozni Pekinget és Moszkvát, ám világpolitikai státuszukat senki nem kérdőjelezi meg – példának okáért Putyin elnökkel most épp Biden elnök csörtézett egy jót. De milyen ellenségei akadnak a mi kis országunknak? A Fidesz frakcióülésén maga Orbán Viktor bélyegezte sátánnak (jó, legyünk reálisak: sátánkának) Gyurcsány Ferencet. Hát meglehetősen tempósan inflálódnak a Fidesz bűnbakjai. Ugye, a csúcsveszélyt sok millió, Közel-Keletről és Észak-Afrikából áradó menekült jelentette, aztán egy összeesküvés következett, de az legalább világméretű volt, és szálait az a Soros György szőtte, mozgatta, aki nem egy kontinens pénzpiacát megrángatta fénykorában. De immár se milliók, se nemzetköziség, csak az agyonhasznált honi mumus. Nem valószínű, hogy Gyurcsány felmutatásával lehet kétharmadot csinálni, de még a feles többség se biztosított.

Nem csoda, hogy a látható gonoszt (és a vele szítható, nyíltan dübörgő utálatot) ki kell egészíteni egy láthatatlan bűnbakkal (és a lopakodó gyűlölettel): az ­LMBTQ-emberek felmutatásával. Hogy a „mindenki buzi és potenciális gyerek-erőszakoló, aki nem a kormányra szavaz” kampánnyal lehet-e érdemben szavazatot maximalizálni, az mérsékelten valószínű. Az új bűnbak valódi haszna, hogy szapulása esetleg egy fajsúlyos ellenfelet hozhat a Fidesznek. Nevezetesen az Európai Uniót, ahol abban a kérdésben – legalábbis egyelőre – nincs pardon, hogy minden ember szabad és egyenlő. Na és Gyurcsány, illetve a vele vállvetve nemzetrontó EU, az már valami, azzal már talán a bizonytalanok és az ellenzéki összefogást kevéssé szívelő Jobbik-hívek között is lehet mozgósítani.

De egyelőre ott tartunk, hogy a Fidesznek mindössze Gyurcsány jutott. Meg elefánt hiányában némi félelem, hogy az ellenzéki vezetésű nagyvárosokban olyan hátszele lesz az oppozíció országgyűlési képviselőjelöltjeinek, hogy bizton elnyeri mandátumukat. Így az ordító egerek most felvértezik magukat. Jó példa erre Szekszárd esete, ahol a fideszes Ács Rezső polgármester a veszélyhelyzet (ami alatt a településvezetők kvázi egyeduralkodóként irányítottak) utolsó napjaiban még csonkolta a kép­viselők és a bizottságok jogait, és amit elvett, azt magának adta. Azaz hiába múlt ki hétfőn a rendkívüli jogrend, a szekszárdi közgyűlés a jövőben béna kacsa lesz. Ács Rezső nem véletlenül menekült előre – ő ugyanis szintet lépett bűnbakügyben. Őt ugyanis nemcsak az ellenzék (értsd: Gyurcsány), akarja lecserélni, de saját pártjának frakciója is gyakran szembe megy vele. Azaz Szekszárdnak egyszerre két bűnbak is jutott: Gyurcsány és Ács.

De legyünk őszinték, ettől még a Tolna megyei városban sem lett jobb a bűnbakhelyzet. A hatalom politikai építménye itt sem egy visegrádi palota, legfeljebb egy bedeszkázott ajtajú-ablakú ház. Ettől még persze ki lehet rá írni, hogy „Kis Karmelita Kolostor”.

Nem vitás, hogy az Orbán, Kövér, Gyurcsány, Jakab, Dobrev, Karácsony nevek javában megtapadtak a köztudatban, de hogy egy közéleti személy emlékezete történelmi korokon íveljen át, nem árt egy jó kis üzenet- vagy épp ragadványnév.