Egyre nagyobb nehézségeket okoz a hazai építőipari vállalkozásoknak az alapanyagok drasztikus áremelkedése. Május végéig átlagosan 15-20 százalékkal drágultak az építőipari alapanyagok, bizonyos termékeknek ennél jóval nagyobb mértékben, akár 90 százalékkal is felment az ára. Azt pedig egyelőre nem látni, a folyamat hol ér véget.
Nem magyar sajátosság, sokkal inkább világpiaci jelenség ez, bár rossz időzítéssel kétségtelenül ráerősített a kormány által indított lakásfelújítási támogatási program is. Az egyik fő problémát ugyanakkor a gyártáshoz szükséges anyagok – az acél, a fa, a műanyag - drágulása okozza. Az ezekből készült termékeknél van világszinten is a legnagyobb drágulás. A koronavírusjárvány miatt ugyanis sok gyár leállt, vagy kisebb fordulaton működött. A járvány lecsengésével azután másfél év elhalasztott kereslete egyszere zúdult rá erre a visszafogottabb termelésre, ami hirtelen okozott feszültséget a piacon. Minderre rátesz még egy lapáttal a világ acéltermelésének több mint felét adó Kína uniós exportjának korlátozása.
A hazai építőipar pedig erőteljesen importfüggő. A Visegrádi országok között Magyarországon a legnagyobb a kitettség, tavaly az építőipari alapanyagok 48 százaléka külföldről származott. Április vége óta így gyakorlatilag sokkolja a hazai kivitelezőket a drasztikus alapanyagáremelkedés – magyarázza Koji László, az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke. Jelezte: május végén felmérést indítottak az építőipari cégek körében a drágulással kapcsolatos tapasztalatokról és várakozásokról.
A szakember szerint nem minden alapanyag drágulása tudható be ugyanakkor a nemzetközi folyamatoknak. Vannak olyan termékek, amelyeknél a gyártási költségek változása nem indokolja az áremelkedés mértékét, az „áremelkedési hullámra sokan mások is felülnek” – fogalmazott. Az ÉVOSZ emiatt májusban a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordult, amely válaszul piaci konzultációt kezdeményezett a szakszövetséggel. Rigó Csaba Balázs, a GVH elnöke akkor azt közölte: az indokolatlan, inflációt gerjesztő áremelésekkel szemben a rendelkezésre álló eszközeikkel fel fognak lépni. A GVH egyébként tavaly ősszel átfogó versenyfelügyeleti eljárást indított a hazai cementpiac három legjelentősebb szereplőjével szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmának feltételezett megsértése miatt. Az elmúlt egy évben emellett előzetes vizsgálatokat is lefolytattak más építőipari alapanyagok - tégla, tetőcserép, szigetelő- és burkolóanyagok, nyílászárók - forgalmazásának piacán is.
Az ÉVOSZ elnöke nem kívánt konkrétumokba bocsátkozni, mely termékeknél nem indokolt az áremelkedés, de a Portfolio múlt heti építőipari konferenciáján Scheer Sándor, a Market Építő Zrt. vezérigazgatója a sóder, a cement, a tégla, a gipszkarton esetében emlegetett „logikus magyarázat” nélküli áremelkedéseket. Azt mondta: van olyan alapanyag, aminek az ára az elmúlt öt évben megduplázódott.
Szintén ezen a konferencián ment neki Nagy Márton miniszterelnöki főtanácsadó a külföldi tulajdonú alapanyag gyártó cégeknek. Szerinte túlsúlyuk miatt nagyobb az árazási erejük, és ezzel visszaélnek. Mint mondta: egy 1800 milliárd forintos piacról van szó, ahol a magyar tulajdonú vállalatok árbevétele a teljes építőanyag-ipari árbevétel 46 százalékát adja, és e mögött több ezer kis hazai cég áll. Az árbevétel több mint felén ugyanakkor csak 4-5 külföldi nagyvállalat osztozik. A külföldi cégek dominánsak a beton és cement, a fa, az üveg, a porcelán és kerámia termékeket gyártó szektorokban, a magyar tulajdonú vállalatok részaránya a fémszerkezeteket és a műanyag termékeket gyártó szektorban számottevő. Nagy Márton úgy fogalmazott: harcba kell szállni a külföldi alapanyaggyártókkal szemben, és meg kell erősíteni a hazai vállalkozásokat. Ennek mikéntjére viszont nem adott útmutatást, és idevágó kormányzati döntésekről vagy tervekről sem számolt be.
Az építőiparban egyébként nem csupán az alapanyagok drágultak tavaly óta, hanem a tervezési, mérnöki, és egyéb munkaerőköltségek is. A kivitelezési szolgáltatások költségeinek drágulása azonban átlagosan 7 százalék – lakásfelújításoknál 9 százalék, vasútépítéseknél 5-6 százalék – azaz harmada, fele az alapanyagok áremelkedésének (a jelentősebb emelkedés e területen 2017-19 között zajlott le, akkor évi 10 százalékos volt az ütem). Márpedig egy építőipari kivitelezés 35-40 százalékát teszi ki a munkadíj, 60-65 százalékát pedig az anyagköltség.
A kivitelezők 15 százalékos áremelkedést még képesek elviselni, de 20 százalékot már nem tudnak lenyelni – szögezte le Koji László. Hangsúlyozta: az építőipar jövedelmezősége nem nőtt az utóbbi időben, nem a profitról van szó, de „ne velünk vitessék el az alapanyagdrágulást”.
Az alapanyagforgalmazó cégek optimisták, és úgy vélik, két hónapon belül elcsendesedik a drágulás, és az év második felében nyugvópontra jutnak az alapanyagárak.
Az ÉVOSZ elnöke ugyanakkor nem hiszi, hogy az árak visszatérnek majd az áprilisi szintre, vagyis szerinte tartósan magas árakkal kell számolni. Az előkészítés alatt álló szerződéseknél ebben a helyzetben inkább kivárnak a kivitelezők, a folyamatban lévő munkálatoknál viszont érezhető a kapkodás. Koji László szerint, ha nem tudnak megegyezni a megrendelővel – legyen szó akár lakossági, akár állami ügyfelekről – akkor a kivitelezőknek nincs más lehetőségük, mint felmondani a szerződéseket. Hangsúlyozta: ez azonban egyáltalán nem célja és nem is érdeke a vállalkozásoknak. Ebben a helyzetben az összes érintett szereplő összefogására van szükség. A szerződéseket át lehet ütemezni, változtatni lehet a műszaki tartalmon is, de kalkulálni kell azzal, hogy mindez csúszásokat okoz majd.
Az építőipari megrendelések 60 százalékát az állam adja, a közbeszerzéseknél pedig 15 százalékot meghaladó árváltozás esetén új közbeszerzést kell kiírni. Márpedig nem csak a lakosság nem tud ugyanakkora összegből, ugyanolyan műszaki tartalmat megvalósítani, de az állam sem – jegyezte meg az ÉVOSZ elnöke, aki szerint ezért is nagyon fontos, hogy a kormány és az önkormányzatok hogy állnak a kérdéshez.
Úgy tudjuk, az építésgazdaság témájával szerdai ülésén a kormány is foglalkozik.
