A világ kajánul figyeli, ahogyan Elon Musk, Jeff Bezos vagy Richard Branson irgalmatlan pénzeket fektet rakétafejlesztésekbe, miközben sorra érkeznek a hírek a sikertelen kísérleteikről. A kudarcok megúszhatatlanok egyben tanulságosak, a bonyolult szerkezeteket nem lehet egyből tökéletesen elkészíteni. Ezért az állami pénz is jól jön a befektető milliárdosoknak, bizony lehajolnak a NASA által juttatott milliárdokért. Amikor a kilencvenes évek közepén Musk és Bezos szoftverfejlesztéssel kezdett foglalkozni, aligha irigyelte őket bárki is, egyek voltak a bérelt lakásban többedmagukkal lakó, vagy a garázsban kialakított műhelyben ügyködő tízezernyi frissen végzett pályakezdő közül. Találmányaik megvalósításához, az online boltkeresőhőz vagy könyvesbolthoz sokkal inkább észre, kitartásra és szerencsére, mint pénzre volt szükségük. A rakétakísérletek azonban tengernyi pénzt emésztenek fel, természetes tehát, hogy folyik a harc a támogatásokért. Áprilisban, Elon Musk cége, a SpaceX nyerte az amerikai kormány pályázatát, hogy megépítsék azt az űrhajót, amivel pár év múlva az Artemis-programban visszatérnének a Holdra: a cég 2,9 milliárd dollárt kap a NASA-tól. A közbeszerzési folyamat korábbi szakaszaiban úgy nézett ki, hogy Jeff Bezos Blue Origin nevű űrcége lesz a befutó, amely többek között a Lockheed Martin és a Northrop Grumman katonai óriásokkal szövetkezett. Bezos cége és egy harmadik pályázó, a Dynetics jelezte a kormánynál, hogy problémát látnak a közbeszerzési eljárásban, így azt érvényteleníteni kell. A lobbizás emellett is tovább folyik a támogatásokért, Bezos ezen a téren sem ügyetlen, az erről szóló tudósításokban viszont kevesebb szó esik arról, mire is kérik és kapják a sok-sok pénzt a résztvevők.
Mint a nasaspaceflight.com oldalon olvasható, a NASA nemrégiben a SpaceX űrhajóját választotta, hogy ennek segítségével landolhassanak emberek a Holdon. Azt írják, a cég ajánlatát lehetett a legmagasabbra értékelni, ugyanakkor költségek tekintetében is a legelfogadhatóbb volt a három tanulmányozott tervezet közül. A korábbi tervekkel ellentétben a visszafogott költségvetés miatt a NASA csak egy Emberes Holdraszálló Szerkezetet (HLS) tudott elfogadni a kísérletek lefolytatásához, a Blue Origin és a Dynetics és más cégek azonban folytathatják fejlesztéseiket a jövőbeni újabb Holdra-szállásokon való részvételi lehetőségük reményében. Végül a SpaceX kapta a lehetőséget, hogy demonstrálhassa a rendszer különböző egységeit: a dokkolást a leszálló egységgel a NASA Orion nevű űrhajójához; a legénység átszállását az űrhajóból a leszállóegységbe a Hold-körüli pályán; a járműn kívüli tevékenységek irányítását a leszállás után; és a legénység valamint a gyűjtött anyagok visszahozását a Hold felszínéről. Kiderült, az ő ajánlatuk volt ezekre a feladatokra a legkedvezőbb, 2 milliárd 941 millió dollár. A Blue Origin tervezete ennél jóval drágább volt, a Dyneticsé még több. A SapeceX arra is képes volt, hogy ígéretet tegyen, tartja magát a kiírásban megjelentekhez képest megváltozott kifizetési időpontokhoz – bár az összköltségvetés nem változott -, miközben nem volt lehetőség a technikai paramétereken módosítani. Nagy előnye még a SapceX pályázatának, hogy szerkezetük jóval nagyobb, mint a vetélytársaké, és noha vannak gyengeségei, az erősségei jócskán felülmúlják azokat.
A Bue Origin és a Dynetics tehát alul maradt a gyengébb technikai megoldásoknak és a magasabb költségeknek köszönhetően, de azért vannak erősségei mindkét tervezetnek. Például a Blue Origin leszálló egysége alapvetően három motort használ, de képes elműködni kettővel, vagy akár eggyel is. A Dynetics egyfedélzetű modellje a leszállóegység legénységi moduljával, amely közel van a felszínhez, szintén ígéretes. Viszont ezeknél a gyengeségek múlták felül az erényeket. De a kidolgozatlan maghajtó és kommunikációs egységek mellett az is kétséges, a harmadik beszállító felek képesek lesznek-e feladatuk ellátására. Nem voltak kielégítőek azok a megoldások sem, amelyek a leszállóegységben tartózkodó legénység feladatainak elvégezhetőségét célozták, a leszállóegység súlyának, felszereléseinek könnyítése nagyobb hangsúlyt kapott.
A NASA elismerte, hogy a Lockheed Martin, Northrop Grumman, és a Draper bevonása a Blue Origin ppályázatba hozzájárult a technikai színvonal emeléséhez, de egyben nagyban megnövelte a költségeket. A Blue Moon programban mindazonáltal szerepelnek olyan Hold-eszközök, amelyek alkalmasak lennének kereskedelmi szinten is hasznosításra, és feltehető, hogy a Blue Origin az említett cégek részvétele nélkül is képes lenne ezeket továbbfejleszteni. A javaslat elutasításának azonban nagyon konkrét oka volt, a kivitelezéshez előzetes pénzügyi juttatásokat kívánt.
