Joe Biden több évtizedes álma vált valóra, végre az Egyesült Államok elnökeként, az Air Force One fedélzetén indulhatott külföldi látogatásra. A szenátus külügyi bizottságában majd alelnökként gazdag külpolitikai tapasztalatot szerzett és új minőségében mostani európai útja az első lehetőség ennek bizonyítására. Az Andrews légitámaszponton szinte pezsgett az energiától, ahogy a riporterekkel váltott néhány kurta mondat után futva eredt a már a repülőgép lépcsőjén lévő first lady nyomába.
Jókedvéhez az is hozzájárulhatott, hogy a szenátus végre megszavazta két bírójelöltjét, amivel megkezdte a Donald Trump négy éve alatt jobbra billentett szövetségi törvényszékek kiegyensúlyozását. A szenátuson ráadásul kétpárti támogatással ment át az amerikai ipar Kínával szembeni versenyképességét növelni hivatott 2400 oldalas törvény, amely öt év alatt csaknem 250 milliárd dollárt pumpál a félvezető-iparba, a tudományos kutatásokba és azok gazdasági hasznosításába.
Ezzel azonban Biden számára véget is értek a jó hírek. Az elnök kedden este kénytelen volt belátni, hogy kudarcot vallott, nem sikerült republikánus szenátorokat megnyernie infrastruktúra-fejlesztési csomagjának. Eredetileg 2300 milliárd dollárt akart a tízéves tervre fordítani, amely az utak, hidak, repülőterek, kikötők és a széles sávú internethálózat mellett az iskolákat, egyetemeket és az idősgondozást is az infrastruktúra részének tekintette. A republikánusok azonban kifogásolták ezt a kiterjesztett értelmezést, illetve a leggazdagabbak adójának emelését, amelyből az egészet finanszírozni lehetne. Az alkudozás során a Biden már az eredeti összeg kevesebb mint felével is beérte volna, ám jobbról csak 330 milliárdos ellenajánlat érkezett, amit csuklóból elutasított.
A terv most a két párt nyolc szenátorához került, akik kedden este több órás, rövid pizzaszünettel megszakított tárgyaláson próbálták menteni a menthetőt. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy az USA infrastruktúrája gyors fejlesztésre szorul, ráadásul a program népszerű és sok munkahelyet is teremtene. A képviselőház közlekedési és infrastruktúra bizottságában csöndben el is kezdtek dolgozni egy 574 milliárdos változaton.
Ugyancsak megtorpant a Demokrata Párt által kulcskérdésnek tekintett választójogi törvény elfogadtatása. A republikánusok, mint arról már írtunk, ahol csak tehetik, nehezíteni akarják a választásokon való részvételt, hogy ezzel ellensúlyozzák a számukra hátrányos demográfiai és társadalmi folyamatokat. A spanyol ajkú, fekete és ázsiai származású kisebbségek, a városlakók és felsőfokú végzettséget szerzők arányának növekedése, a fehér és a mélyen vallásos lakosság súlyának csökkenése hosszú távon a liberálisok malmára hajtja a vizet. Ezeroldalas törvényük ezért arra irányul, hogy minél többen adják le voksukat. Elfogadásához azonban 60 szenátorra lenne szükség - hacsak nem változtatják meg az eljárási szabályokat, hogy az egyszerű többség is elég legyen (egyenlőség esetén Kamala Harris alelnök is szavazhat).
Biden oldalán azonban még 50 szavazat sincs, mióta a demokrata párti politikusok közül Joe Manchin szenátor végleg megtagadta a támogatását – legalábbis amíg nem akad legalább egy átszavazó republikánus. Ez utóbbira egyelőre nincs sok esély, mert még a második impeachment eljárás során Trump ellen forduló hét konzervatív szenátornak is kétszer meg kell gondolnia, újra kihívja-e maga ellen a sorsot.
Itt jön a képbe az „atombomba”, azaz a szenátusi eljárási szabályok végleges megváltoztatása, hogy érvényesülhessen a mindenkori többség akarata. A már eddig is sokat finomodott „obstrukciós” szabály a kisebbség eszköze a számára elfogadhatatlan törvények késleltetésére vagy akár megakadályozására. Ez gyakran frusztrálja a többséget, a józan ész azonban azt kívánja, hogy ne tegyenek olyasmit másokkal, amit nem akarnak, hogy velük is megtegyenek, mert a szerencse forgandó. További probléma, hogy Manchin ennek a megoldásnak is keresztbe fekszik.
