Korántsem biztos, hogy a választók követik az előválasztáson visszalépő/vereséget szenvedő pártjelöltek intelmeit, hogy akkor melyik formáció emberét is kellene támogatni – írta nemrég elemzésében a Népszava. (A lap akkor a 2019-es budapesti főpolgármester-választást hozta példaként, amikor a Momentum támogatóinak egy része Kerpel-Fronius Gábor előválasztási veresége után nem Karácsony Gergely mögé sorolt be, hanem Puzsér Róbertre voksolt.) Ez az állítás most is igaz, csak érdemes egy másik mondással kiegészíteni: a pártlogika alapján kovácsolt előválasztási szövetségek ugyan az adott aspiránst képesek győzelemhez segíteni, ám nem biztos, hogy az így kimatekozott jelölt a politikailag aktív bizonytalanokat is meg tudja szólítani – márpedig a legtöbb egyéni választókerületben éppen a bizonytalanok „osztják a mandátumokat”.
A két állítás összeérésére jó példa a XVII. kerület (a főváros 14-es egyéni választókerülete), illetve Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2 választókerülete) – az ellenzék mindkettőben érdemi győzelmi eséllyel számolhatott a jövő tavaszi választáson, ám lehet, hogy mindkét választókerület billegővé változik, azaz bármi megtörténhet.
Naivitás lenne azt gondolni, hogy az előválasztási alku nem vérre menő. Az említett két esetben például az MSZP elkönyvelte, hogy beágyazottsága okán (önkormányzati képviselők, korábban nyerni tudó honatyák, stb.) viheti a két választókerületet. A mintegy 30 választókerületben együttműködő Demokratikus Koalíció és a Jobbik viszont úgy számolt, hogy összeadódó helyi támogatottságával meg tudja szorítani, vagy épp meg tudja verni az MSZP emberét az előválasztáson – és van két többé-kevésbé biztosra vehető országgyűlési mandátuma. Csakhogy a vágyott képviselői helyeket épp az előválasztási siker sodorhatja veszélybe.
A Népszava két, pár hete készült ellenzéki mérést látott az ügyben, mindegyik arra kereste a választ, hogy kire szavaznának a kerület lakosai, ha a jobbikos Szilágyi György, illetve ha az MSZP-s Lukoczki Károly lenne a fideszes jelölt, Dunai Mónika kihívója. Első esetben a választásokon részt venni akarok mintegy 33 százaléka az ellenzéki összefogás jelöltjére, és ezzel Szilágyi György körülbelül 4-6 százalékkal maradna alul a kormánypárt favoritjával szemben. Igaz, e párbaj esetén nagy (hozzávetőleg 30 százalékos a bizonytalanok aránya.) A második verzióban az ellenzéki összefogás jelöltjét a választókerületi szavazók majdnem 40 százaléka támogatná, így Lukoczki Károly mintegy 5 százalékkal előzné a fideszes riválisát. E forgatókönyv esetében a voksolni akaró bizonytalanok aránya 25 százalék közül mozog, azaz Rákosmente önkormányzati képviselője hatékonyabban tudja megszólítani ezt a réteget.
(Ami a különböző ellenzéki pártok híveinek fegyelmezettségét illeti, a mérések azt mutatják, hogy igazodnak a központi akarathoz. Ebben az esetben annyit érdemes megjegyezni, hogy a kutatások még azelőtt készültek, mielőtt megszületett volna a DK-Jobbik-megállapodás. A mérések azt mutatják, hogy a DK-sok mintegy ötöde látta volna szívesen Szilágyi Györgyöt képviselő-jelöltként, ez az arány a pártfegyelem hatására nőhet. A kérdés az, hogy reagálnak az MSZP-szavazók, akiknek pont nulla százaléka szerette a Jobbikos jelöltet.)
Hasonló a helyzet Miskolcon is, ahol a DK-s Hegedűs Andrea és az MSZP-s Varga László feszül egymásnak. Előbbit a tavaszi választáson részt venni akaró ellenzéki szavazók több mint 80 százaléka támogatja, míg utóbbi ebben a csoportban a voksok több mint 90 százalékára számíthatna. A különbség itt is abból adódik, hogy Varga Lászlót jobban kedvelik a bizonytalan szavazók (2014-ben egyéniben le is győzte fideszes riválisát.) Így míg az előrejelzések szerint egy Hegedűs Andrea kontra Hubay György (a Fidesz favoritja) meccs eredménye egy hibahatáron belüli (értsd: 1-3 százalékos különbség) kormánypárti győzelem lehetne, addig Varga László fordítani tudna, és 6-9 százalékkal verné fideszes kihívóját.
