Bentley terpeszkedett a városi közbicikli-állomás (lásd: MOL Bubi-gyűjtőpont) flaszterén, mégpedig úgy, hogy a bringákhoz nem fért senki hozzá, így azok tétlenségre kárhoztatva várták az átparkolást. A ballibsi média rögvest pöffeszkedést és bunkóságot kiáltott, holott az ominózus helyzet mindössze a kellő rutin hiányáról árulkodott – és sok-sok figyelmességről.
Mert hát a NER-dámákban és dzsentrimenekben is magasra hágott a környezettudatosság, és előszeretettel élnének a járgánymegosztás szép szokásával, csak hát hátrányos helyzetből indulnak.
Bálba, fogadásra, decens tárgyalásra nem lehet izzadságtól csatakosan belibbenni, márpedig, aki gyöngysorban és magas sarkúban vagy éppen csokornyakkendőben és szmokingban hajtja meg a bazi nehéz közbringát, az csepegni fog. Úgyhogy a MOL – mivel nem tűrhette tovább, hogy bármelyik társadalmi réteget hátrányos megkülönböztetés érjen – a közpénzelitnek is lehetővé tette a járműmegosztást.
Egyelőre kísérleti jelleggel. A luxusautók befogadására még alkalmassá kell tenni a Bubi-placcokat, illetve a használók fejébe kell verni, hogy szemben az elektromos rollerekkel, ezeket a járgányokat nem hagyjuk felborítva a fűben.
De ha sikerült túllendülni a kezdeti nehézségeken, akkor színesedik a paletta, és nemcsak Bentleyt, de Mercedes-Maybachot vagy Rolls-Royce-t is lehet séringelni. Ugyanis ez egy csúcskategóriás állam, és a szolgáltatásai is azok.
Itt van például a köszöntő ember, aki pár kedves, keresetlen szóval kárhoztat örök boldogságra házasodni készülő párokat. Nem egy nagy szerep, de a miniszterelnöknek nem derogál. Kevéske szabadon maradó percében a Karmelita kolostor előtt gazsulál, s még szabódik is, hogy megjelenése csak mérsékelten úriemberes, zakóját összekenték pörkölttel az unokák. Itt döccen egyet a szolgáltatás színvonala: esküvőre speciel valami flancosabbal, például belugakaviárral is leehették volna az onokák, de ha az említett pörkölt szarvasbélszínből volt, akkor így is rendben vagyunk.
Mert a színvonalra adni kell. Ezt majd megtanulja az a Böröcz László nevezetű politikai nyikhaj is, aki nem átallott azzal a javaslattal előállni, hogy a mindennemű önkormányzati lakásokat megvehessék a bérlők – a piaci ár 10,5–30 százalékáért. Már az sincs rendben, hogy a Borkai (egykori) kegyelmes úr Győrből lukas zokniban kufircol, de legalább jachton, és legalább Vetementsben vagy Balenciagában tolja (remélhetőleg), úgyhogy többé-kevésbé mentve van a színvonal. De azt hogy képzeli a kormánypárti képviselő úr, hogy az ember a pénzért kis lukakat, mosókonyhából átalakított garzonokat meg kispolgári lakásokat kap? Még jó, hogy a kormány észnél van, és kicsontozza ezt a javaslatot, így csakis az önkormányzati bérlakások krémjét lehet eladni, ahol a budai várnegyed, az Andrássy út és a Duna partja a couleur locale. Hát mit gondolna az az újsütetű lakástulajdonos, aki kinéz az ablakon, és egy tűzfal somolyog vissza rá? Na ugye!
Persze nemcsak a látvány fontos, hanem a látszat is, ahogy nemcsak a szolgáltatás a hangsúlyos, hanem a szolgálat is. És ki ezt nem hiszi, járjon Egerben utána. Ahol a polgármester először anyapártjából, a Jobbikból ugrott ki, most pedig a várost korábban irányító ellenzéki frakcióból sétált el. Igaz, utóbbi szakítás csak reakció volt arra az akcióra, hogy az oppozíció politikusait tömörítő összellenzéki egyesület kitaszította elnökségéből Mirkócki Ádámot. Persze nem csak úgy ukmukfukk, azután vetették ki kebelükből, hogy a városi pletykák szerint ő áll azoknak a kilépési manővereknek a hátterében, melyeknek köszönhetően az ellenzék elvesztette többségét az egri közgyűlésben. A rossz nyelvek szerint ráadásul kitartóan sasszézik jobbra.
Igaz, ebben az esetben áttételes az állam szolgáltatása, a polgármesteré elsődleges: új többséget, új városvezetést ad ő Eger népének, s őrzi a hagyományt. Nevezetesen azt, hogy egy olyan ember legyen a Heves megyei város arca a Tisztelt Házban, akitől Orbán Viktor sem venne mosógépet, noha egy pártban ülnek. (Mégis hiba lenne színvonalesésről beszélni, hisz ez az ember – úgy hívják egyébként: Nyitrai Zsolt – volt már államtitkár is, és igen, ha csak Eger népe sínyli meg korlátozott képességeit, az igenis jó szolgáltatás, a másik majdnem tízmillió ember életének megkönnyítése.) Mindenesetre Mirkóczki esetleges átzsilipeléséhez ómen már van: februárban leomlott az egri vár egyik bástyájának fala. Hogy vörös bástya volt-e vagy narancs, az legkésőbb jövő tavasszal kiderül.
És ha csak múzeumi bástya, az sem baj, majd újraöntik Mészáros Lőrinc vagy Szijj László betonjával, a termésköveket meg ráfestik. Fenébe az autentikus másolattal, mert szép dolog a luxusszolgáltatás, de még szebb a profit. Úgyhogy mi lenne, ha a Bentley-sérin esetében egy Bubi-bringára ráírnák, hogy Bentley, és a luxusautó bérleti díját kellene kicsengetni. A haszonból minden NER-dáma dzsentrimen vehetne magának egy Bentleyt. Csak azt kell megállni, hogy ráparkoljanak a közbringákra.
Mert a szolgáltatás, az szolgáltatás.
