Feszült konfrontációhoz vezetett, hogy az iraki terrorelhárító egységek szerda reggel őrizetbe vették Kászim Muszlihot, a Népi Mozgósítási Erők (PMF) nevű fegyveres ernyőszervezet Anbár tartományi vezetőjét. A hírek szerint terrorizmussal és korrupcióval vádolt parancsnok elfogása után röviddel a PMF-ben domináns, Irán támogatását élvező síita milíciák harcosai blokád alá vonták Bagdad megerősített védelmű kormányzati-diplomáciai negyedét, a Zöld Zónát. Az AP hírügynökség beszámolója szerint a fegyveresek még Musztafa al-Kádimi miniszterelnök rezidenciáját is körbevették. Válaszul az iraki biztonsági erők is mozgósítottak a Zöld Zóna kulcsfontosságú létesítményeinek védelmében. A robbanásközeli helyzetben a kormányfő végül meghátrált, a milíciák visszavonulásáért cserébe beleegyezett, hogy Muszlihot átadják a fegyveres erőket felügyelő úgynevezett Közös Műveleti Parancsnokságnak. PMF-es források ezután közölték, hogy a tartományi parancsnok az ő fogságukba került, ám ezt más hatóságok részéről nem erősítették meg.
A végkifejlettől függetlenül az események igencsak kínosan alakultak Kádimi szempontjából, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy az államhatalom mennyire gyenge és tehetetlen az eredetileg sz Iszlám Állam elleni harcra összeverbuvált erőkkel szemben. A miniszterelnök egyszer már ugyanígy darázsfészekbe nyúlt, amikor tavaly nyáron az amerikai katonák állomáshelyeire mért rakétatámadásokra reagálva rajtaütést rendelt el a Kataib Hezbollah síita milícia bázisán.
Az akció hasonló következményekkel járt: fegyveresek erődemonstrációja a Zöld Zónában, melynek következtében a terrorelhárító erők átadták az őrizetbe vett harcosokat a PMF-nek, ahonnan aztán szabadon távozhattak. Egyes értelmezések szerint Kádimi most sem számított másra, csupán meg akarta mutatni, hogy szándéka lenne, ám eszköze nincsen a rendteremtésére.
Ezt a magyarázatot támasztja alá, hogy a hatóságok a meggyilkolt aktivistáknak és újságíróknak igazságot követelő tüntetések másnapján léptek fel Muszlih ellen, akit éppen azzal gyanúsítanak, hogy köze lehet ilyen merényletekhez. Ha gesztusról is van szó, az aligha fogja meggyőzni a 2019 októbere óta változást követelő tömegdemonstrációk résztvevőit arról, hogy a miniszterelnök az ő oldalukon állna. Számukra ugyanis az elmúlt napok éppen a rendszer romlottságát szemléltették: kedden Bagdadban néhány kődobáló fiatal elég volt ahhoz, hogy a biztonsági erők éles lőszert vessenek be és három emberrel végezzenek, szerdán viszont az alkotmányos rend fenyegetése is kevés volt ahhoz, hogy fellépjenek a milíciákkal szemben. A magukat törvények felettinek tekintő fegyveresekre mindössze egy kemény hangvételű Kádimi által kiadott közlemény sújtott le.
