2020 különösen keserves évnek bizonyult a brit mezőgazdaság számára a szigorúság különböző fokain érvényesülő vesztegzár, utazási tilalom és szociális távolságtartás miatt, így a Brexit január 1-jei tényleges megvalósulása után a kormány gyorsan lépett, hogy a tavalyi munkaerő-szűke ne ismétlődjön meg az agrobizniszben. Ahogy ez a kormányzati portálról (www.gov.uk) világossá válik, az új, egyelőre kísérletinek (pilot) nevezett szisztémában az idénymunkások tevékenysége lehetséges és legális, ám a beutazáshoz bizonyos feltételeknek eleget kell tenni. Ezek közé tartozik, hogy csak 18 éven felülieket fogadnak.
A jelentkezőknek rendelkezésre kell bocsátaniuk a "szponzoruk", a munka szervezői által kibocsátott referenciaszámot, ami 3 hónapig érvényes és csak egyszeri beutazási-munkavállalási vízumbenyújtáskor szabad használni. Kemény követelmény, hogy a szezonális munkavállalónak bizonyítania kell, hogy a vízum beadását megelőző egy hónap alatt folyamatosan tartott legalább 1270 fontot (514 ezer forint) a bankszámláján. Ettől csak akkor tudnak eltekinteni, ha a munkaközvetítő, - összesen négy, a Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium, valamint a belügyi tárca által kijelölt négy elismert cég egyike, - ennek az összegnek az erejéig bizonyítottan magára vállalja a munkavégzés első hónapjának költségeit. Az EU-tagországok, köztük Magyarország esetében a vízum benyújtásának ára 189 font. Az idénymunka-végzésre vonatkozó engedély legfeljebb 6 hónapi tartózkodást tesz lehetővé, ám csak a jelentkező számára, - családtagok nincsenek "szívesen látva" és a brit hatóságok kizárják azt is, hogy a beutazó egy második idénymunkát, horribile dictu állandó állást fogadjon el az idénymunka leple alatt.
Az elmúlt évben a brit sajtó többször is visszatért arra, milyen problémákba ütköztek a farmerek az elmúlt évi aratás idején. Gyakorta érezték úgy, hogy rájuk rohad gyümölcs- és zöldségtermésük. Ahogy néhány hete a The Guardian napilap emlékeztetett rá, elkeseredésük szülte a Pick for Britain, Szedd a termést elnevezésű kampányt, melynek köszönhetően 8000 brit állampolgár vállalt helyi mezőgazdasági munkát. Ez ugyan a foglalkoztatott munkaerőnek csak mintegy 11 százalékát tette ki, mégis komoly növekedést jelentett a 2019-es 1 százalékkal szemben. A tavalyi rossz tapasztalatok nyomán tette lehetővé a kormány, hogy az igényeket tükrözve nagyjából júniustól kezdve 30 ezer EU-s és nem-EU-s beutazó végezhessen szezonális munkát az Egyesült Királyságban, különben az élelmiszer-termesztők és gyártók 70 százaléka küszködne alacsonyabb képzettségű dolgozók megnyerésével a munkára.
A mezőgazdászok érdekvédelmi szervezetei örömmel fogadták a 30 ezer idénymunkás legalizálásáról szóló pozitív híreket, melyek természetesen a vásárlók körében is népszerűnek bizonyultak. Az újság Tom Bradshow-t, az Országos Farmerunió (NFU) elnökhelyettesét idézi, aki szerint a "kormány az idénymunkavállalói rendszer kiterjesztésével világos üzenetet küld, elismerve, hogy Nagy-Britannia számára fontos az óriási növekedési potenciállal rendelkező saját gyümölcs- és zöldségtermelés". Ezekben a hetekben "ünneplik" egyébként a britek a hazai eper- és zöld spárga szezont, mely termékek íze ténylegesen összehasonlíthatatlanul jobb, mint féléretten beérkező import megfelelőiké. A lokális és szezonális gyümölcs- és zöldségellátásnak aligha van lelkesebb bajnoka a szigetországban, mint Károly walesi herceg, aki híresen ellenzi az év minden szakában a világ távoli tájairól behozott, az adott idénytől idegen termékeket.
Úgy tűnik, a mezőgazdasági szakma pártolná, ha a kormány már ebben az évben, de a jövőben még inkább késznek mutatkozna a rugalmasságra és a keret akár 70 ezerre való bővítésére, különben a munkaerő "szűkösnek" fog bizonyulni. Gyakorta merül fel a kérdés, vajon mi akadályozza meg a született briteket, hogy mint most, a pandémia nyomán kialakult gazdasági visszaeséssel járó növekvő munkanélküliség idején farmokon keressék meg a kenyerüket? A The Grocer szaklap korábban foglalkozott a témával és túlment a magától értetődő magyarázaton, hogy nem elégednek meg az alacsonynak tartott bérrel. A kiadvány nem akart általánosítani és "egyszerűen lustának" nevezni a briteket, inkább a nehéz munkakörülményeket, az időjárási viszontagságokat, a korai kezdést, rendszertelen munkabeosztást említette visszatartó erőként. A Grocer odáig ment, hogy "kulturális eltolódást" sürgetett az első világhoz tartozó gazdaságok között, mely "megváltoztatná a mezőgazdasági földeken folytatott munka megítélését". Elismerte viszont, hogy a brit munkaerő általában állandó, strukturált állást keres, ahol a szociális juttatásokon kívül fejlődési és tovább lépési lehetőség is van.
