Ugyanúgy áll üresen a narancssárga Crocs papucsom
a kétszintes lakásunk alsó szintjén, mint ahogy Rata
narancssárga Crocs papucsa állt üresen,
miután Rata meghalt és a holttestet elvitték.
Csakhogy az a lakás egyszintes volt.
Rata az épület legfelső szintjén lakott,
fölötte már csak a kátránypapírral szigetelt
lapostető. Afölött az ég.
Nálunk most azért áll üresen a narancssárga
papucs, mert fellépcsőztem az emeletre, ahová
zokniban szoktam jönni.
Kár, hogy nem találok fel egy olyan emeletre,
ahol összefuthatnék Ratával.
Ülnénk, járkálnánk, papucs nélkül lennénk.
A zoknink is egyforma. Aztán megindulnánk lefelé.
Együtt vagy külön? Ez még nincs kitalálva.
