Veszélyben a nagyváradi magyar színház önállósága, a Bihar megyei tanács elnöke, Ilie Bolojan összevonni készül a város magyar és román színházait, adta hírül nemrég az MTI és a magyar média.
Ám ennél összetettebb a kép. A jelenleg, az RMDSZ-el azonos koalícióban kormányzó, a miniszterelnököt is adó Nemzeti Liberális Párt (PNL) sikerpolitikusa múlt év végén hirdetett hadjáratot a város és a megye kulturális intézményei ellen, a napirenden lévő színházösszevonás ennek csak az egyik epizódja.
Tavaly decemberben a Bolojan vezette megyei tanács a Várad és a román Familia kulturális folyóiratokkal kezdte a spórolást – a megkarcsúsított megyei könyvtárhoz rendelte a két neves folyóiratot, felére csökkentett szerkesztőségi gárdával. Az intézkedés döbbenetet váltott ki román kulturális körökben is, hiszen a Familiában közölte első versét a románok Petőfije, Mihai Eminescu is. Miután ezt akadálytalanul megtehette, áprilisban állt elő az immár nagyobb vihart kavaró ötlettel – a magyar Szigligeti Színház, a román Maria Királynő Színház, valamint a Filharmónia összevonásával egy jóval kisebb létszámmal működő közös intézménybe, ahol egyetlen adminisztrációs osztály bonyolítaná a gazdasági ügyek intézését, meghatározatlan idejű szerződéseket csak a vezető színészekkel kötnének, a többieket csak egy évre szerződtetnék. A tervezetről e hónap végén dönt a megyei tanács, amelyben Bolojannak kényelmes többsége van.
A döntés hátteréről Székely Ervint, az RMDSZ volt parlamenti képviselőjét, a Bukaresti Rádió magyar adásának szerkesztőjét kérdeztük. Székely szerint a megyei tanácselnök „folyamatosan jelen akar lenni a közéletben. Szorgosan munkálja azt az énképét, hogy benne megvan a tudás és a bátorság is, hogy felforgassa az avítt intézményrendszert, megszabaduljon az „ingyenélőktől”, lecsapjon a közpénzek elherdálóira. Ezen túlmenően pénzre van szüksége nagyívű beruházásaihoz (a Váradot az építendő autópályával összekötő gyorsforgalmi út, belényesi, nagyszalontai elkerülő utak stb.)”. A volt politikus –újságíró úgy véli, a magyar intézmények önállósága elleni fellépés nem a magyar közösségnek, hanem az RMDSZ-nek szól.
„Bolojannak ugyanis van egy régi disputája a helyi RMDSZ-el. Még – a jelenleg börtönbüntetését töltő korábbi RMDSZ és megyei tanácselnök - Kiss Sándor idejében az RMDSZ felrúgta szóbeli megállapodását Bolojannal és a Szociáldemokrata Párttal kötött helyi szinten paktumot. Ez akkor a mostani megyevezetőnek nagyon fájt és nem bocsátotta meg az RMDSZ-nek. A feszültség az RMDSZ megyei elnökváltása utánra is átöröklődött. Ezzel magyarázható, hogy Bolojan a teljesen súlytalan (és újabban a Fidesz által is magára hagyott) Tőkés László nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppártból választott „magyarügyi tanácsadót”. Neki nem a magyarokkal, mint nemzetiséggel, hanem az RMDSZ-el van baja”.
Hogy miként teheti ezt meg akkor, amikor az RMDSZ az ő pártjával együtt kormányoz országos szinten? Székely hangsúlyozta: „A PNL-nek tulajdonképpen Bolojan az egyetlen sikerpolitikusa. Váradot, mint a jó városvezetés iskolapéldáját tartják számon (Bolojan polgármesterként rengeteget ölt a kommunikációba), de viszonya a pártvezetéssel korántsem felhőtlen. Nem értett egyet az USR-vel és az RMDSZ-el való koalícióval sem. Tavaly ősszel az is felvetődött, hogy indul a pártelnökségért, de aztán ettől elállt, cserébe támogatást kért az ötleteihez. Épp ezért, neki érdeke olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a pártvezetésnek ki kell állnia mellette”.
A döntés ellen eredetileg kedd estére hirdettek román-magyar közös tiltakozást Nagyváradon, de az eső miatt szerda estére halasztódott. A tiltakozó petíciót több mint 4 ezren írták alá. Székely azonban úgy véli, csodára nem lehet számítani.
Mivel több erdélyi városban működik harmonikusan és sikeresen közös intézményként a román és a magyar színház, felmerült az is, hogy akkor miért a pánik Nagyváradon? Simon Judit, az Új Várad kulturális újságírója szerint különböző helyzetek vannak, mert a fenntartó tekintetében is nagyok a különbségek. „Ilie Bolojan, a jelenlegi, nagy többséggel megválasztott elnök, Nagyvárad volt polgármestere a számok embere, és köze nincs semmihez, ami kultúra. A pénzt nézi, nem az értékeket. Tavaly decemberben egy mozdulattal szüntette meg a Várad és a Familia kulturális folyóiratok jogi státuszát, most úgy véli, hogy kevesebb pénzbe kerülne, ha a három kulturális intézményt összevonná egy megaintézménybe. Megtehette, mert Bihar megyében a megyei tanács finanszírozza a kulturális intézményeket. A váradi helyzetet ezért is nem lehet összehasonlítani a marosvásárhelyivel, ugyanis ott Nemzeti Színházról, azaz a minisztériumhoz tartozó intézményről van szó, magyar vezérigazgatóval. Szatmáron is más a helyzet. Ott is szerettek volna különálló magyar színházat, ami valamiért nem sikerült. Ellenben a szatmári megyei és városi önkormányzat élére is magyar embert választottak, ott nem kell attól tartani, hogy hátrányos helyzetbe kerül a magyar társulat”, emlékeztetett a nagyváradi újságíró.
Simon úgy véli, „a színházak és a filharmónia jogi személyiségének a megszüntetése, gyakorlatilag a három intézmény megszűnését jelenti. Amennyiben a PNL-s többségű megyei tanács megszavazza pártársuk elképzelését, Nagyváradon nem lesz sem színház, sem filharmónia”. Hozzátette, az intézkedés első látásra a kulturális intézmények bedarálásáról szól, nemzetiségtől függetlenül. Ez igaz is, de a megyei tanács elnöke néhányszor kijelentette, hogy a megyében a nemzetiségi arány 25 – 75 százalék, a kultúra finanszírozása, az intézmények száma is ezt az arány kellene tükrözze. Félő, hogy a megaintézmény e szerint működne. „Létrehozni egy magyar intézményt, nem gyerekjáték, ezt megszűntetni egy tollvonással igazságtalanság. Ráadásul a Szigligeti színháznak a pályázatok nyomán tetemes bevétele van, nyereségesen működik. Hogy mi lesz? Nem tudom, de reménykedem, hogy megmaradnak az intézmények”.
