Érdekes ez a huzavona a renitens (neveletlen) tagországok és az EU között – mondják tanult barátaim. Folyton azt hallani, hogy nincs eszköze „Brüsszelnek” arra, hogy megrendszabályozza ezeket a kisdiktatúrákat annak érdekében, hogy illeszkedjenek azokhoz a közösségi szabályokhoz, amelyeket annak idején elfogadtak, és amelyek alapján bebocsátást nyertek a közösségbe. Tanulhatnának Orbán Viktortól.
Mindössze annyira volna szükség (a hazai gyakorlatnak megfelelően), hogy uniós törvényt kellene hozni – mondjuk Membership Compliance Monitoring Act néven –, amely azt rögzíti: figyelni kell, hogy az illető tagország az adott periódusban (pl. naptári év) megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyek alapján felvették. Ha azok az idők folyamán változnak, akkor egyébként is szükség van erre, hiszen a szabályokat folyamatában is alkalmazni kell. Azaz – egyszerűen szólva – új jelentkezőként felvehető lenne-e a tagország az aktuális megfigyelési időszakban is?
Így aztán – javallják -, ha a megfelelőség követelménye sérül, az illető tagország tagságát meghatározott időre fel lehet függeszteni. Mondjuk egyszerű többséggel.
Ez valami olyasmi lenne, mint a hajdani TMK intézménye (tervszerű megelőző karbantartás) a szocializmus vállalatainál, de ez a visszacsatolás jelen van egész életünk mindennapi gyakorlatában is. Nincs tehát benne semmi különös és szokatlan.
Idáig rendben is lenne a dolog, de – mint ismert – az ördög a részletekben rejtezik. Ezért aztán már az uniós boszorkánykonyha főzőmestereinek és kuktáinak tisztje azt kifundálni és elfogadtatni a többséggel, hogy miként lesz képes ez a metódus az unió világában hatékonyan működni. Például milyen szankciók vethetők be (és ki), milyen időszakra és milyen mértékben. Egyszóval lenne ebben éppen elég fejfájásra okot adó részlet a benne működőknek, ha sikerülne egyáltalán megcsinálni.
Ez azért ilyen kézenfekvő, mert pl. Magyarország mai jogállami állapotában nem lenne partiképes tagjelöltje az Európai Uniónak. Nem kapna csatlakozási engedélyt. Márpedig egy közösség (élő szervezet) egészsége, gazdasági, szellemi, azaz működési (együtt mozdulási) hatékonysága nagymértékben és folyamatosan romlik a szervezetében jelenlévő, krónikusan bomlasztó hatású, mérgező anyagoktól. Amiktől mielőbb meg kell szabadulni megfelelő „ellenanyag” alkalmazásával. Még mielőtt a kórságból járvány keletkezne, mert akkor már kiterjedten „oltakozni” szükséges, amivel – mint közismert – mindenféle komplikációk adódnak.
Lehet, hogy újra kéne fogalmazni a maastrichti szerződést. Mert: fő az egészség!