Országos szinten vitathatatlanul megnyugtató, hogy minden használt vakcina 80-95 százalékban védelmet nyújt a veszélyes, esetleg halálos koronavírus fertőzés ellen. Jogosan épül erre a kormányzati kommunikáció. Ugyanakkor politikai érzéketlenség és hiba azt gondolni, hogy ez nekem, az egyénnek elég. Mi a biztosíték arra, hogy nem vagyok a védtelen 5-15 százalékban? Kitől kérjek megnyugtató tanácsot?
Arra jó volt a sokak által bírált kormányzati vakcina-összehasonlító táblázat, hogy jogossá tegye az aggodalmat, hiszen látszott az adatokból, hogy megbetegedés és sajnos halálos kimenetel is előfordul az oltottak között. Miért csodálkoznak a szakértők a sok egyéni antitest vizsgálaton ezek után? Ki meri egy évnyi önkéntes bezárkózás eredményét – túléltem! – kockára tenni a statisztikai valószínűségre alapozva? Bizonyosságot akarunk! Ezért méretünk.
A szerencsések két oltás után magas antitest szintű eredményt kapnak. Nekik megnyugvás, de mi a helyzet a többi eredménnyel? A semmivel vagy a kevéssel? Ha azt hallom, hogy az ismerősömé 25 ezer AU, az enyém meg 300, vagy 500, netán 0,2 AU, akkor mit gondoljak? Pláne, ha negatív a mérés két oltás után… Nekem ne mondja senki, hogy majd a sejtes immunitás – amit bonyolult mérni – megvéd!
A fentiekből látszik, hogy a probléma megoldása legalább háromtényezős. 1. Aki bizonyosságot szeretne, jusson a méréshez elfogadható áron (2-3 ezer forintért) vagy ingyen. 2. Szakemberek párhuzamos minták alapján egységesítsék a laboratóriumok mérési eredményeit, hogy a laikusnak ne tűnjön úgy, hogy az ő eredménye csak egytizede a szomszédja által kapott eredménynek. (A laborok pedig eleve az egységes értékre korrigálják a méréseiket.) 3. Szakember adjon választ arra, hogy mit tegyen, akinek nincs vagy praktikusan nincs ellenanyag termelése (harmadik oltás, kivizsgálás, fokozott óvatosság, stb.).
Ezekről intézkedni kormányzati feladat. Az nem megoldás, hogy ne méressünk antitestet, mert a bizonytalanság iszonyatos, joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi van, ha az én eredményem is negatív.
Biológusként ki merem jelenteni, hogy akinek a vírus legerősebb antigénjére nincs laborban mérhető ellenanyag szintje, annak erre nincs immunválasza. Az más kérdés, hogy élő vagy elölt vírus esetén a mellékantigénekre is ad választ a szervezet, de nem véletlen, hogy a vakcina fejlesztések indikátora a legerősebb antigén hatású vírusfehérje (a tüskefehérje). Az ismeretségi körömben minden fertőzésen átesett egyén mérhető antitest szinttel rendelkezik (kevesebbel, mint a két oltás után mért), és egy második fertőzés vagy első oltás nagyot emel az ellenanyag szinten, mert az első vírussal/antigénnel történt találkozáskor a védekező sejtek mellett memória sejtklónok jöttek létre (T-ölősejtes és B-sejtes klónok), amelyek miatt a szervezet válasza az ismét szervezetbe jutott/juttatott antigénre azonnali és hatásos. A sejtes válasz (T-ölősejtek ) a fertőzött sejteket a vírussal együtt pusztítja el, az antitestes (átalakult B-sejtek termelik) válasz fehérjéi az antigénhez kötődnek és úgy inaktiválják azt.
Nem az a kérdés, melyik oltóanyag a jobb. Az a kérdés, mekkora a hitele a hivatalos tájékoztatásnak. Ma nincs hitele, ezért méretünk egyénileg, ezért terjednek tévhitek és téveszmék. Ki méreti a gyermekbénulás vagy agyhártyagyulladás elleni (három) oltás eredményét? Senki, mert hiszünk benne. Ki méreti az influenza elleni oltás eredményét? Senki, mert hiszünk benne. Szakemberek jónak minősítették, és ezt a laikus elfogadja.
Most más a helyzet. A vakcinák vészhelyzeti engedélyt kaptak, vagy politikait. Az életünk és mások életének megóvása érdekében elfogadjuk az oltást, de követeljük, hogy az adónkból a kormányzat teremtse meg a bizonyosságot egyénekre lebontva. És teremtse meg célzott, nyilvánosságra hozott és vitathatatlan mérésekkel – ebben az esetben is – a vakcinákba vetett bizalmat.