A hírügynökség szerint Karácsony Gergely az ellenzék legesélyesebb potenciális jelöltje, miközben a Fideszre az utóbbi jó 10 év legszorosabb választási küzdelme vár - ekkora kihívással Orbán Viktor 2010 óta nem nézett szembe. A hat párt szeretné kiütni a nyeregből a miniszterelnököt, aki az unión belül példátlan hatalmat összpontosított a kezében, és követőkre talált Lengyelországban, valamint egyre inkább Szlovéniában is.
Kiterjesztette befolyását a sajtóra, a bíróságokra az oktatásra, emiatt többször is összetűzött az EU-val. Az ország ellen vizsgálat indult a jogállam lebontása miatt. A legutóbbi felmérések azt tanúsítják, hogy a két rivális oldal fej-fej mellett halad. A másfél évvel ezelőtti helyhatósági választás az utóbbi több mint egy évtized legnagyobb vereségét hozta a Fidesz számára.
Karácsony az indulás bejelentésekor azt közölte, hogy egyesíteni kívánja az országot a korrupcióval vádolt uralkodó elittel szemben, amelybe beletartoznak Orbán közeli körök, így családtagjai is, miután iszonyatos vagyonokat halmoztak fel.
Hogy a kormány egyáltalán nem becsüli le a veszélyt, az kiderül abból, hogy hozzákezdett a központi jogkörök kiszervezéséhez. Így magán alapítványokat hoz létre, Orbán híveivel az élen. Ezek olyan feladatokat látnak majd el, amelyek normális körülmények között az államra hárulnának. Új független testületként működik tovább a nukleáris felügyelet, amit sokan szintén úgy értékelnek, hogy Orbán a választások kimenetelétől függetlenül meg akarja őrizni befolyását.
Akárki is lesz az ellenzék kormányfőjelöltje, fel lesz adva számára a lecke, hiszen a másik oldalon ott van Európa legnagyobb propaganda gépezete, egy óriási központi pénzalap, valamint a kézben tartott állami intézmények hálózata.
A távozásra kényszerített lengyel ombudsman úgy látja, hogy az EU-nak közbe kell avatkoznia, mert országa lépésről lépésre követi a magyar utat, és mind inkább versengő tekintélyuralom lesz. Azaz a PiS fokozatosan építi ki hatalmi állásait, az ellenzéknek viszont folyamatosan csökken a lehetősége, hogy az urnáknál meg tudja verni a kormányt, még akkor is, ha e pillanatban tisztességesnek ígérkezik a két év múlva esedékes választás.
Bodnar, aki számára az Alkotmánybíróság még két hónapig engedélyezte, hogy hivatalában maradjon, miután mandátuma már tavaly lejárt, csak éppen a parlamenti pártok ellentétei miatt még mindin nincs utódja, nos, ő azt mondja, hogy az unió érthetetlenül megértő a lengyel rezsimmel szemben, noha volna lehetősége, hogy megálljt parancsoljon a jogállam felszámolásának. Ugyanakkor a jogállami mechanizmus hatékonyságát egyelőre bizonytalannak látja.
Ezzel együtt azt tapasztalni, hogy a PiS az ügyészség után kiterjesztette befolyását az Alkotmánybíróságra is, ám ezek után aligha kérdéses, hogy az miként határoz hamarosan az ügyben: a közösségi vagy a nemzeti jognak van-e elsőbbsége. Miközben ez kardinális kérdés abból a szempontból, hogy Lengyelország továbbra is az unió tagja lehet-e.
A PiS folyamatosan építi ki pozícióit, hogy uralmát semmi se veszélyeztesse. Most éppen a helyi sajtót kebelezi be az állami olajcég bevonásával. Azért az PKN Orlent veszi ehhez igénybe, mert a lengyeleknél – a magyarokkal ellentétben – nincsenek „közeli” oligarchák. De a párt is uralni kívánja a közbeszédet. A civil társadalom pedig még gyenge, hogy felemelje a szavát ellene.
Fontos a helyzet megértéséhez, hogy az átlagember számára sokkal többet számít a PiS által kínált szociális és gazdasági biztonság, mint a bíróságok átalakítása, utóbbi igazából nem is jut el hozzá. Ez azonban már nem vonatkozik a vállalkozókra, akik egyre kevesebb eséllyel szállnak jogvitába az állammal szemben. A kormány gyatra teljesítménye a járvány elleni küzdelemben jó néhány ember szemét felnyitotta.
Az uniónak azonban közbe kell lépnie, mert egy fontos tagországról van szó, ráadásul a lengyelek többsége kifejezetten szükségesnek tartja, hogy Brüsszel szót emeljen a demokrácia és a jogállam, vagyis saját értékei mellett.
Lengyelország óriási gazdasági programot jelentett be, hogy mielőbb újrainduljon a gazdaság a járvány után. A konzervatív-nacionalista kormány az egykori roosevelt-i New Deal után Lengyel Dealnek nevezte el a csomagot, amely célul tűzi ki, hogy az egészségügyi kiadások az évtized végéig a GDP 5 %-ról 7 százalékra nőjenek, egyben adócsökkentést irányoz elő. Megkönnyítik a lakásvásárlást, segítik a nyugdíjasokat és a családokat. Az alacsony és közepes keresetűek a jövőben kevesebb adót fizetnek.
A programot széles körben úgy tekintik, hogy azzal a hatalom saját helyzetén igyekszik javítani a 2023-ban esedékes választás előtt, miután a Covid-19 70 ezer emberéletet követelt és jó 30 év óta először recessziót idézett elő. Morawiecki azzal korteskedett az átfogó intézkedésrendszer mellett, amelyet az EU költségvetéséből, illetve a ragályalapból fedeznek, hogy itt az esély a Nyugattal szemben fennálló jóléti hátrány felszámolására, egyben a középosztály megerősítésére. A most előirányzott beruházások ezen felül 500 ezer állást teremtenek.
A pénzügyminiszter azt mondta a lapnak, hogy az adócsökkentés 7 milliárd zlotyval csökkenti a költségvetés bevételeit, ezt részben a gyorsabb növekedésből kívánják pótolni. Emellett 3 milliárd zlotyt adnak, hogy a fertőzés miatt nehéz helyzetbe került önkormányzatok szintén tudják anyagilag segíteni a gazdaságélénkítő befektetéseket.
A vezető osztrák lap immár elképzelhetőnek tartja, hogy új választásokat kell kiírni, miután a kancellár ellen hamis vallomás gyanújával eljárás indult, de az ügy miatt az egész állam válságba került. Ha kiderül, hogy Kurz valóban hazudott a parlamenti vizsgáló bizottságban az állami vagyonkezelő vezetőjének kinevezése kapcsán, és emiatt vádat emelnek ellene, akkor ez szomorú nyitány lenne Ausztria történetében. Egyben komoly próba elé állítaná a bírát, akinek milligrammra mérlegelnie kellene a politikus kijelentéseit.
A döntéstől függ az egész további osztrák belpolitika. Ha elítélik a végrehajtó hatalom fejét, akkor nem maradhat tisztségében. A koalíciós partner zöldek egyelőre kivárnak. Az ellenzék viszont veri a harci dobokat, pedig Kurz már annyi slamasztikából kimászott. Ám ez most komolyabb. Ő maga is azzal számol, hogy perbe fogják, de persze azzal, hogy a végén felmentik.
Arra lehet számítani, hogy pártja azt fogja hangoztatni: nem lehet fogást találni a politikuson. Ezzel szemben az ellenzék várhatóan azt mantrázza: „hazug a kancellár!” Aki azt remélte, hogy a járvány csillapodtával, illetve a korlátozások eltörlésével könnyebb lesz, nos, az tévedett. A hang egyre durvább és agresszívabb a politikában. Folyamatosan tűnik el az eltérő vélemények, sőt az ellenfelek iránt tanúsított tisztelet.
Még a Néppárt is igen sprőd hangot üt meg, így rohamosan csökken a politikai intézményekbe, de még az igazságszolgáltatásba vetett bizalom is. A légkör egyre mérgezettebb. De lehet, hogy tényleg az lesz a jó, ha új választást írnak ki. Az ugyanis tiszta viszonyokat teremthet, illetve véget vethet az elviselhetetlen állapotnak.
Lassan lecseng a ragály, ugyanakkor nagy a munkanélküliség és óriási az adósságprobléma, a politika viszont mégis csak magával törődik. A nyugdíj, az adó és az oktatás reformját kár is említeni. Ám a helyzet sokáig nem maradhat így.
