Sebastian Kurz osztrák kancellárt „wunderkindként”, csodagyerekként emlegeti az osztrák sajtó. Áprilisban volt tíz éve, hogy bekerült a nagypolitikába: mentora, az Osztrák Néppártot irányító Michael Spindelegger jelölte Werner Faymann nagykoalíciójába belügyi államtitkárnak a mindössze 24 éves fiatalembert. Amikor azonban Kurz elérkezettnek látta az időt, hátba támadta a mentorát, és innen egyenes út vezetett a kancellári székbe. Modern politikusként lépett fel, aki bevándorlásellenes húrokat pengetett. Amikor érdeke úgy kívánta, a jobboldali populista Osztrák Szabadságpárttal szövetkezett, de Heinz-Christian Strache világraszóló botránya után rögtön mosta kezeit, és az FPÖ-étől gyökeresen más ideológiát képviselő környezetvédőket vette be kabinetjébe.
Bár Kurz valóban mindig mesterien igazodott az új politikai helyzethez, már nem lehetünk biztosak abban, hogy a csodagyerek mindent túlél. Egy parlamenti vizsgálóbizottság még 2020 júniusában faggatta azokról a kinevezésekről, amelyek az ÖVP-FPÖ koalíciós együttműködés idején születtek, az apropót Strache botránya szolgáltatta. Időnként kétes válaszokat adott arra, mennyire szólt bele az állami tulajdonrészeket felügyelő cég, az Öbag új vezetőjének kinevezésébe. Annyit mondott, sok mindenre nem emlékszik, miközben egyes chatüzenetekből utóbb kiderült, 2019 tavaszán Thomas Schmidet „haveri” alapon nevezte ki. Kurz ellen vádat is emelhetnek, ami - időlegesen - akár politikai karrierjének végét jelentheti.
Így működik egy jogállam: ha kitör egy a kormányt érintő botrány, akkor a korrupcióellenes ügyészség is bekapcsolódik, s ha az ügy szálai a kancellárig érnek, akkor vele sem kivételeznek.
Itthon csak legyintünk: ez ügy? Nálunk sorozatban betonoznak be fontos pozíciókba "megbízható" kádereket, de még az sem veri ki a biztosítékot, ha elhordják az állam vagyonát.