Ha nem lenne „politicaly correct”, bárki nyugodtan nevezhetne két lábon járó hasaaljaszalonnának. Egyetlen vigaszom az lenne, hogy legalább magos dagadék vagyok, nem gombócforma. Egyébként sem lenne okom a sértődésre, a hasaalja, az egy csoda: simán kisütve, pici paprikával bolondítva; mediterrán zöldförgeteggel feltekerve; kínai ötfűszerrel, pirított zöldségágyon – egyaránt szuperlatívusz. De mivel létezik a politikai korrekt, sőt jobboldali közírók szerint politikaikorrekt-terror van, engem nem lehet langaléta zsírdarabnak címezni. Csak rohadt állatnak. (Bayer Zsolt szíves közlése szerint ugyanis a 2018-as választáson 2,8 millió ember szavazott a Fideszre, ez az ország az ő hazájuk, a többi rohadt állatnak meg coki, és persze el lehet innét húzni.)
Ennek fényében némiképp szomorú/indignálódott vagyok, hogy van politikai korrekt vagy valami, amit jobbról így neveznek. Mert ha egy közjogi méltóság porhüvelyéről esik szó, a jobboldali közírók rögvest sivalkodnak (szintén Bayer Zsolt szép szavával), és műfelháborodásukkal igyekeznek kitakarni a lényeget, nevezetesen azt, hogy a kormányfő alkalmatlan a válságkezelésre és főállásban dezinformál. Nem pertraktálom hosszan ezt az állítást, legyen elég egyetlen számpár: Mészáros Lőrinc egri szállodája 2,8 milliárd forintot kapott az újrainduláshoz, míg a város 825 millió forintot. Ez nem a gazdaság újraindítása, és végképp nem a szociális válság kezelése.
Szóval most a jobboldali megmondóemberek az oly sokszor átkozott és kiforgatott politikai korrekt nevében mondják, hogy az előválasztáson a miniszterelnök-jelöltségért induló Karácsony Gergely megengedhetetlen módon magát magas és vékony emberként írta le a The Economistnak adott interjújában, míg Orbán Viktort alacsonynak és kövérnek. (Persze minden relatív, Mikszáth Kálmán, ki hasát idősebb korában zsúrkocsin pihentette és közlekedtette, valószínűleg jót mosolygott volna Orbán lekövérezésén.)
Mindenesetre én ezen a ponton leszögezném: senki fizikai adottságaival nem viccelődnék – a sajátjaimat kivéve (lásd: fenn) –, közszereplő megítéléséhez elég a teljesítményét mérlegre tenni. És bizony a mérőkar nem bukik alá, mert a teljesítmény sovány és alacsony. Pardon, ezek külcsínjelzők, nem kívántak törlendők. Hogy mivel lehet pótolni e szavakat, az kérdés, a jobboldali mondáskészletből nem merítenék, senkiről nem írnám le, hogy embernek is silány; szanaszét kell verni a pofáját, miegyéb.
De a politikai korrekt jegyében a szerencsétlen Karácsony-megszólalásra tucatjával reagáló Fidesz-emberek tucatszám készítették válaszmémjeiket, így ezek nyelvezetét hívnám segítségül. Leginkább Tállai Andrást, az államtitkár egy 1,2 méteres szarvas után egy 5 méteres zsiráfot helyezett egy koordináta-rendszerbe, melynek harmadik eleme (a tárgyiasítás vajon minek minősül?) Karácsony Gergely volt. Hogy miképp nyúlta túl a zsiráfot, az rejtvény, de lehet, hogy az államtitkár szerint az arca nagyobb/magasabb, mint a „tevepárduc” (lásd: a görög forrásokat). Szóval az állathasonlatot a kormány a jelek szerint komilfónak tekinti. Persze nem könnyű minden helyzethez megfelelő emlőst, hüllőt, madarat etc. társítani, de megoldható.
Például, amikor az Orbán-rezsim megvétózza a hongkongi demokráciát komótosan kivégző Kína elleni EU-s állásfoglalás elfogadását, akkor adja magát a közhely, miszerint a magyar miniszterelnök Hszi Csin-ping (akit egyébként Micimackónak festettek) pannon pincsije. (E kutyafajtát a tömzsi, stöpszli termet jellemzi. Amikor a magyar kormány 2500 milliárd vissza nem térítendő támogatást igényel a legfőbb bűnbaknak festett Európai Uniótól, az hiénatempó (ez a jószág zömök, rövid lábú, igaz, harapáserősségét tekintve talán első az állatok között, és foltos alfaja szemérmetlenül kacag is).
Amikor a kabinet odaadná a Nagyvásártelepet a Fudan Egyetemnek, azaz azt a placcot, ahol a magyar hallgatóknak otthont adó diákváros megépült volna, az sakálvirtus – azt lesni, hogy a nagyvad koncából (a Magyarországnak folyósított mintegy 450 milliárd dolláros hitel) leesik-e valami. (Ez a jószág slank, de még mindig alacsony.) Amikor a kormány egy olyan törvényt nyújt be, melynek értelmében az önkormányzati bérlakásukat a piaci ár 15-30 százalékáért megvehetik a bérlők, nos, ez rozsomákmanőver – a menyétfélék legnagyobb tagja még a medve zsákmányát is elragadja, és nem érdekli, mekkora kárt okoz. (A kabinet húzása ugyanis megsemmisíti az önkormányzati bérlakásrendszert, pusztán azért, hogy a csókosok jól járjanak.)
Szóval bőséggel lehet állati hasonlatokat gyártani a politikai korrektség jegyében, de azért az világos, hogy a gazemberek Orwell örökbecsűjében disznóként is gazemberek maradtak. Mert a lényeget sem a finomkodás, sem a szerencsétlenkedés, sem a brutalitás nem takarja ki.
