Sokan „csak” esztétikai problémának tartják az elhízást, pedig orvosi szempontból olyan, az egészséget veszélyeztető kóros állapotnak minősül, ami sokszorosára növeli több súlyos betegség kockázatát – olvasható az Útikalauz anatómiába című blog azon bejegyzésében, amely a Budai Egészségközpont belgyógyászainak közreműködésével a május 15-i európai elhízás elleni nap alkalmából készült.
Az elhízás és a súlyfelesleg a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség és a rák egyes formáinak ismert kockázati tényezője. Az Európai Unióban az OECD jelentése szerint a túlsúly és az elhízás átlagosan három évvel csökkenti a várható élettartamot. Az elhízottak aránya Európában Magyarországon a legmagasabb, a felnőtt lakosság 30 százaléka elhízott, a túlsúlyosak aránya pedig ennek duplája.
Almák és körték
Attól függően, hogy a zsírfelesleg a test melyik részére rakódik, alma és körte típusú elhízást szoktak megkülönböztetni. Előbbi esetben, amelyet férfias vagy android típusnak is neveznek, a test felsőbb részeire, a hasra, mellre, nyakra, arcra halmozódnak fel a szervezet által fel nem használt zsírrétegek. A nőies vagy ginoid, azaz körte típusú elhízásnál a test alsóbb részei: a far, az alhas, a combok vastagodnak meg.
A klinikai tapasztalatok szerint az alma típusú, vagyis a hasra történő elhízás sokkal több kockázatot hordoz, mint a másik forma. Nagyobb eséllyel hajlamosít a leggyakoribb szövődményekre, például a magas vérnyomás, a szív és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és az ízületi, mozgásszervi elváltozások kialakulására.
De miért?
Az obezitás, vagyis elhízás oka az esetek többségében az, hogy az érintettek több energiát tartalmazó táplálékot fogyasztanak, mint amennyire a szervezetüknek szüksége van, a felesleges tápanyagot a szervezet zsír formájában elraktározza.
Jóval ritkábban, de előfordul, hogy betegség okozza a kóros súlygyarapodást. Például a Cushing szindrómát, illetve az inzulint termelő daganatot és a központi idegrendszert érintő betegségeket kísérheti elhízás, és az alulműködő pajzsmirigy (hypothyreosis) is elidézheti.
Az obezitásra való hajlam öröklődhet is, de főleg azért, mert a családtagok általában hasonló életmódot folytatnak, és a szülők nagyrészt továbbadják az étkezési és mozgási szokásaikat a gyermekeiknek. A felnőttek életmódját pedig a munkahelyi és egyéb körülményei is befolyásolják, például igen gyakran vezet elhízáshoz az ülőmunka, a váltott műszak miatti rendszertelen étkezés, vagy akár a stresszoldásként elfogyasztott többletkalória is.
Dominó-effektus
Az elhízás gyakori következménye az úgynevezett metabolikus szindróma, ami több anyagcsere-folyamat, például a vércukor-, zsír- és húgysavháztartás károsodásával jár. Ilyenkor a kezdeti éhomi magas vércukor hosszasan fokozott inzulintermelést vált ki, ami nem lesz elegendő a cukor szövetekbe és izomba való beépüléséhez, a vércukorszint csökkentéséhez, ennek következtében kialakul az időskorinak tartott, úgynevezett 2-es típusú, azaz nem inzulinfüggő cukorbetegség. A megemelkedett összkoleszterin szint és a „rossz” koleszterinszint (LDL-koleszterin) a szív-és érrendszeri betegségek fokozott kockázatát eredményezik. A húgysav szint emelkedettsége is szerepet játszik a szív-és érrendszeri megbetegedések kialakulásában, de a később megjelenő köszvényért is felelős.
Ezek a rizikófaktorok elősegítik az úgynevezett néma gyilkos, azaz a magas vérnyomás kialakulását, ami nem megfelelő kezelés esetén az agyvérzés, a stroke előidézője. Elhízás esetén sokkal gyakoribb az epekő előfordulása, a vénás vérrög, azaz a trombózis és a nyelőcső-visszafolyás betegség kialakulása. A nagy súly nyomja a végtagi visszereket, rontva a visszeres megbetegedések, így például az aranyér betegség állapotát is – sorolták a szakemberek.
Kezelni kell
Ha azonosítható az elhízáshoz vezető alapbetegség, illetve a már kialakult szövődmény, akkor annak kezelése, karbantartása a terápia alapja. Fontos a testsúly normalizálása is, ami hosszabb folyamat. Lehetőleg szakember segítségével meg kell határozni az adott élethelyzetre, személyre szabottan alkalmazott, legmegfelelőbb súlycsökkentő módszert; többek között a bevihető napi kalória mennyiségét és az ajánlott mozgásformákat. A fogyókúra sikerét megalapozza a kalóriabevitel helyes meghatározása, a megfelelő mozgásterv végrehajtása, elősegíti a zsírban és szénhidrátokban szegény, de rostokban, fehérjében, vitaminokban gazdag étrend és a bőséges folyadékbevitel is. Célszerű az elért eredményeket megtartó életmód elsajátítása és alkalmazása is.
Sportolás: nem mindegy, mit és hogy
A mozgás fő célja az általános egészségmegőrzés: javítja a keringést, a légzést, a cukor- és zsíranyagcserét, biztosítja a mozgásszervek, főleg a csontozat épségét. Olyan örömforrás is, amely erősíti az önértékelést, és szociális kapcsolatteremtő szerepe is van. Az elégetett többletkalóriák hozzájárulnak a fogyókúra eredményességéhez, a testtömeg csökkentéséhez. Túlsúly vagy elhízás esetén azonban nem lehet olyan edzéstervvel kezdeni, amely átlagos edzettségű, ideális testtömegindexű, egészséges embernek készült. A korábbi inaktivitás következtében nagy valószínűséggel az általános kondíció gyenge, így még akár egy rövid, könnyű terhelést is kimerítőnek tűnhet, ez pedig elveheti a kezdeti lelkesedést.
„A mozgató szervekre nehezedő testtömegtöbblet fokozott igénybevételt jelent, könnyen túlterhelhetjük magunkat, sőt akár meg is sérülhetünk. Különösen a gerinc és a teherviselő nagyízületek (csípő, térd, boka) veszélyeztetettek ebből a szempontból. A hirtelen, fokozatosság nélkül bevezetett sportolás nemcsak a mozgásszerveket, hanem a keringést és légzést is komolyan igénybe veszi. A mozgáshoz ugyanis az izomzat vérellátását jelentősen meg kell növelni ahhoz, hogy a kellő oxigén- és energiaigényt fedezni tudjuk” – mondta Vannai Judit, a Budai Egészségközpont sportorvosa.
A jelentős túlsúly pont olyan, mintha hatalmas súlyokat cipelnénk: az ízületekre, izmokra, inakra is többletterhelés hárul, kóros szerkezeti átépülés kezdődik meg. Sokszor a test súlypontja is eltolódik, ami tartási rendellenességet, ízületi deformációt is okozhat. Ez történik pocakos férfiaknál vagy állapotos nőknél, amikor a has elődomborodását kompenzáló fokozott ágyéki (deréktáji) gerincgörbület jelenik meg, ami a gerinc degeneratív betegségeinek melegágya, és előbb-utóbb visszatérő derékfájást okoz. Ördögi körré is válhat az, ha a túlterhelt, fájó testrészeket kímélni próbáljuk, és a tehermentesítésükkel testtájékok károsodását idézzük elő.
Első lépések
Jelentősebb vagy régóta fennálló túlsúly esetén első lépésként tanácsos egy általános orvosi és laboratóriumi kivizsgálást, állapotfelmérést végeztetni. A túlsúly mértékén túl ismerni kell a mozgásszervi és belgyógyászati állapotot, az általános fittségi állapotot, a kondíciót is. Az elhízottság ugyanis ronthatja a szív- és érrendszer, a légzőrendszerv, a mozgató szervrendszer állapotát, de az anyagcserét is számos módon befolyásolhatja. Ezért személyre szabott edzésterv összeállítására van szükség, amely az egyéni terhelhetőség függvényében határozza meg az ajánlott mozgás mennyiségét és minőségét. A legjobb gyógytornászhoz vagy személyi edzőhöz fordulni, hogy segítsenek a megfelelő mozgásprogram összeállításában. Szakszerű edzéstervvel elkerülhető az is, hogy a kezdeti lelkesedés a gyors sikerek elmaradása miatt elmúljon, és az is, hogy az állapotnak nem megfelelő mozgás további egészségkárosodást okozzon.
Jelentősebb túlsúly esetén különösen indokolt az óvatosság, hiszen a rosszul megválasztott, megfelelő előkészítés nélkül elkezdett, túl intenzív vagy túl hosszú ideig tartó sportolás könnyen kimerüléshez vezethet. Eleinte javasolt a dinamikus, nagyobb izomcsoportokat megmozgató, állóképességet javító edzés. Bármilyen mozgásformát is választunk, leginkább séta-gyaloglás, kerékpározás szabadban vagy a szobában, úszás vagy vízi torna javasolt, fontos, hogy a kezdet fokozatos legyen. Eleinte hetente csak egy-két alkalom javasolt, hogy legyen idő a regenerálódásra. Később lehet háromszor is, és a mozgás időtartama növelhető például 10-20 percről 40-45 percre, majd, ha már érezhetően jobban bírjuk a terhelést, iktassunk be intenzívebb szakaszokat is. Próbáljunk például egy saroknyit kocogni gyaloglás közben, gyorsítsunk a kerékpár pedálfordulatán, vagy erősebb karcsapásokkal ússzunk rövid szakaszokat. Az intenzívebb szakaszok után lassabb haladással pihenjük ki magunkat. Így fog fokozatosan javulni a kondíció, és előbb-utóbb képessé válunk olyan dinamikusabb, nagyobb intenzitású mozgásra is, mint az aerobic, a tánc vagy a labdasportok.
„Gyúrni” is kell
A kezdetektől érdemes izomerőt javító gyakorlatokat is végezni, hiszen az izomzat elengedhetetlen a csontok és ízületek egészségéhez, sőt magasabb energiafogyasztása révén a fogyásban is segíthet. Eleinte súlyzó nélkül végezzük a statikus gyakorlatokat, hiszen a súlytöbblet önmagában is súlyzóként funkcionál. A gyakorlatok helyes kivitelezését szakembertől érdemes megtanulnunk, hogy helytelen technikával ne okozzunk sérülést magunknak. Idővel kis súlyokat (0,5-1 kg), valamint azokat helyettesítő sportszereket (gumikötél, szalag) is használhatunk, ami változatossá is teszi az edzéseket. Az izomerősítés elsődleges célpontja a törzsizomzat, hiszen a hát- és hasizmok a már kialakult tartási rendellenességek korrekciójában is meghatározó szerephez jutnak.
„Zsírégető” akkor lesz a mozgás, ha már az általános fittség megengedi, hogy minimum 40-45 percig enyhe-közepes intenzitással mozogjunk. A cél az, hogy a bemelegítést és a levezetést nem beleszámolva heti 150 perc, közepes intenzitású aktivitást végezzünk. Optimális esetben ez heti 3 alkalommal végzett, 50 perc mozgást jelent. Ezzel nemcsak az egészségmegőrzésért, de a túlsúly lefaragásáért is hatékonyan tehetünk.
„Apró trükkökkel a nap minden részébe becsempészhető további többletaktivitás, például egy-két emeletnyi lépcsőzéssel, egy buszmegállónyi gyaloglással, kutyasétáltatással. Túlsúly esetén a hőleadásra mindig jobban kell figyelni, ezért ne öltözzünk túl melegen a sporthoz. A minőségi lábbeli segítheti a talajfogáskor fellépő ütközés erejét, kíméli lábat, csökkenti a vázrendszer terhelését. Az összefekvő bőrterületeken figyeljünk a higiéniára, hogy megelőzzük a makacs fertőzések kialakulását (gombás bőrgyulladás). Ajánlott csatlakozni olyan közösségekhez, amelyek tagjait hasonló problémák és célok vezérlik, hiszen a szociális közeg meghatározó erő a motiváció fenntartásában” – hangsúlyozta Vannai Judit.
