Nem veszítették el, csak elhagyták a párjával együtt. A homokos parton feküdt és az utóbbi egy hét járt a fejében. Mindennap hét ágra sütött a melengető napocska, az óceán felől finom szellő hűsítette a partot. Most is ilyen barátságos volt az idő, de a magányos éjszaka rádöbbentette arra, hogy kidobták.
Tegnap még egy vidám család fontos tagjaként járt üdítőért, hamburgerért, fagyiért, aggódó tekintetek kutatták, ha a gazdája nem lelte, este pedig gondosan megfürösztötték és a csodás naplementében gyönyörködhetett az erkély korlátjáról, ahová száradni tették. Játszadozó kutyusok, viccelődő gyerekek, napozó felnőttek vették körül, ma pedig mindegyik strandoló elkerülte. Kivéve egyet, aki focizott vele, majd egészen az óceán szélére rúgta. Így már a párját is elveszítette, gondolta szomorúan. Estig nyaldosták, ringatták a sós hullámok, amíg egyszer csak szerecsen fiúcska lépett hozzá, majd behajította a kosarába a többi árva pajtásához. Sorstársaival hamar összebarátkozott. Kiderült, hogy közöttük mások is Nagy-Britanniából érkeztek, akárcsak ő maga, míg megint másokat szintén pakisztáni gyerekek készítettek, mint őt.
Az éjszaka nyugodtan telt újdonsült cimboráival. Hajnalban azonban több fekete fiúcska bújt elő a környező viskókból és kezdte el őket válogatni, halmokba dobálni. Megjelent két férfi is, akik kis székekre ülve nekiestek vagdosni a barátait. Elszörnyülködve nézte a jelenetet. Egyre-másra repültek társai alaktalan darabjai a földre, ahol a fiatalabbik férfi válogatott belőlük, hogy azután négy-öt-hat rétegben egymásra ragassza őket.
- Minél tarkább színeket tegyél egymásra - utasította Ronaldo a fiatalabb fekete férfit.
Társa pedig egyre erőteljesebb színűeket választott a nagy halomból.
- Tudod, hogy álarc lesz belőlük, ezért feltűnőeknek kell lenniük - tette hozzá Ronaldo nyomatékul.
Telt-múlt az idő és egyszer csak ő is sorra került. Szerencséje volt, mert alig-alig nyírtak le a széléből, majd finom illatú ragasztót kentek a hátára. A szer erős szagától kissé elkábult, majd emberi hangokra ocsúdott fel.
- Te, Kevin, mutasd csak azt a maszkot! Ez sikerült a legjobban! - áradozott az idősebb férfi, majd az arcához emelte és ránézett társára.
A strandpapucs akkor látta meg Kevin csillogó szemében, miként lényegült át a fogyasztói társadalom tömegtermékéből ősi bennszülött rituális tárggyá. De hatalmasat tévedett, mert délután az egyik souvenir-boltba került sok-sok hasonló maszktársa mellé, hogy esetleg éppen Nagy-Britanniába utazzon vissza, mint idétlen papucsarc.
