FAZ
Az Európai Művészeti Akadémiák Szövetsége az ENSZ jelentéstevőjéhez fordult, így már nemzetközi a tiltakozás a nemzeti-konzervatív magyar kormány oktatáspolitikája ellen. Merthogy a szervezet aggodalommal figyeli a hatalom térhódítását a kultúrában, tehát hogy az állam igencsak keményen beleszól a szakma dolgába, ám ily módon megsérti az ágazat önállóságát. Márpedig utóbbi megköveteli, hogy az idevágó döntéseket igazságosak és átláthatóak legyenek, és lehetőleg az összes érintett bevonásával szülessenek meg.
Csakhogy az ország vezetése a kulcsposztokra politikai kinevezetteket állít, és nincs tekintettel a művészetek szabadságára, amikor a támogatások odaítéléséről határoz.
A politikus a kétharmad birtokában immár 11 éve azt csinál az állami intézményekben, amihez csak kedve szottyan. Márpedig ez beleillik abba általános képbe, hogy Orbán egy kvázi diktátor, ez azonban túl sommás ítélet. Az tény persze, hogy a miniszterelnök a választóktól kapott felhatalmazást egyoldalú politikai előnyszerzésre használja. Ez leginkább a választói törvény újabb és újabb módosításánál érhető tetten.
De ettől még nem kétséges, hogy a Fidesz – tisztességtelen feltételek ide vagy oda - a szavazópolgárok szabad akaratából győzött, így arra is jogosítvány kapott, hogy a kulturális politikát alakítsa. Ennélfogva dönthet a fontos állások betöltéséről és az állami szubvenciók elosztásáról. Még akkor is, ha lehet, hogy ezek a lépések nem tetszenek az ellenzéknek, egy ennyire megosztott országban.
Természetesen nem kétséges, hogy a Fidesz ezen a területen is erős centralizálást hajtott végre és ezáltal sok esetben magához vonta a döntési jogkört. De az nem igaz, amit az Akadémiák Szövetsége állít, hogy ti. itt egy jogi eszköztárt vetnek be.
Érdekes ugyanakkor, hogy Orbán újabban pont az ellenkező irányban halad, azaz, a központosítás helyett közintézményeket alapítványokba visz ki. Főleg az egyetemeket, amelyek a hivatalos érvelés szerint ily módon tényleges autonómiához jutnak. A kurátorokat természetesen végső soron Orbán nevezi ki, őt nem lehet megkerülni ebben a folyamatban, a fennálló hatalmi viszonyok mellett.
De a miniszterelnök nyíltan meg is mondta a közrádióban, hogy miről van szó, amikor azt fejtegette, hogy az egyetemek nemzeti intézmények, a szuverenitás, a nemzeti önismeret és öntudat, a nemzeti képzés és kultúra letéteményesei. És nem lenne jó, ha globalista vonásokat mutatnának, elveszítve nemzeti jellegüket. Ennek megfelelően válogatják ki a kuratóriumok tagjait.
A Fudan Egyetem tervezett budapesti érdekeltsége biztonsági aggályokat vet fel, egyben pedig félő, hogy az intézmény a hivatalos pekingi propagandát terjeszti majd. A Londoni Egyetem Kína Intézetének vezetője úgy látja: nemrégiben Kína még azt szorgalmazta, hogy neves külföldi felsőoktatási intézmények létesítsenek campust a területén, most viszont létrehozza első egyetemét az EU-n belül. Ez igen fontos Peking számára, hogy megmutassa: milyen messzire jutott már az ország a nemzetközi porondon.
Cang hozzáteszi, hogy a Kínai Kommunista Párt értelemszerűen ellenőrzés alatt kívánja tartani a társadalomtudományok oktatását. És most már Fudan is hirdeti, hogy követi a párt útmutatásait, azaz számára már nem a tanítás szabadsága a fontos.
Az előzmény az volt, hogy az Orbán-kabinet kipaterolta a CEU-t, majd most jön a Fudan, amiről Karácsony Gergely azt mondja, hogy a hatalom elárulta a magyarokat. Ezzel szemben egy hivatalos szóvivő azzal érvelt, hogy a világ 34. legjobb egyeteméről van szó, ahol sokan tartanak előadást, Sorostól Obamáig. Azon felül az intézmény nem kíván részt vállalni az ideológiai nevelésben, hanem a gazdasági ismeretek oktatására összpontosít. Az EU hivatalosan még nem foglalt állást a terv ügyében.
A szlovén kormánykoalíció meghiúsította, hogy a baloldal törvénnyel zárja ki Magyarországot egy 200 milliós vasúti fejlesztési tervből. Ekkora beruházás már évtizedek óta nem volt Szlovéniában a kötött pályás közlekedésben. A döntés nyomán a magyar kormány beszállhat a projektgazda állami cégbe, és közreműködhet Koper kikötőjénél a 27 kilométeres szakasz felújításában.
A négy ellenzék párt azzal érvelt, hogy a finanszírozás teljes mértékben megoldott, így nincs szükség a magyarokra, mert felbukkanásuk csak felnyomja az árat. Viszont a javaslat elutasításával az Orbán-kormány jogot kap, hogy 200 milliós tőkeemelés formájában részesedést szerezzen a 2TDK-ban, illetve logisztikai központ céljára földet vehessen a kikötő szomszédságában. A megállapodást azonban nem hozták nyilvánosságra, de részletek kiszivárogtak.
Az ellenoldal szerint azért éppen a magyarok jutottak lehetőséghez, mert igen jó viszony fűzi össze Orbán és szlovén kollégáját.
Tiltakozik az Edinburgh-i Egyetem egyik neves, magyar származású ex-diákja, mert úgy ítéli meg, hogy rektor az illiberális gondolkodásmódnak, illetve a megfélemlítésnek enged teret az egykor alma materben. Ronay Gabor Gabriel, aki az 56-os forradalom után a Vörös Hadsereg titkosszolgálata elől menekült Skóciába, 1960-ban szerzett diplomát az intézményben.
Szakterülete a középkori történelem. Most a lapnak küldött levelében azt írja, hogy annak idején az egyetem segítségével tudta újrakezdeni az életét, de most azt tapasztalja, hogy az iskola első számú vezetője előadókat hallgattat el és száműzni igyekszik a falak közül a skót Felvilágosodás szellemét. A rektort házon belül több tekintélyes professzor lemondásra szólította fel, mondván, hogy az feláldozza a szabad beszédet egy maroknyi politikai megszállott kedvéért.
A diákok a botrány egyik érintettjét azzal vádolták meg, hogy az tanárként rasszista és szexista megjegyzéseke tett.
