Csuka Bandi a rádiót hallgatva, hátát a vackor törzsének vetve ül. Csavart cigarettából szippantgat. Néha int Bundásnak, a mudikutyának, és az már fut is ugatva visszaterelni a nyájtól elszakadt juhokat. Az augusztusi nap már nem éget, a Tisza felől érkező szellő pedig kellemesen legyezi a juhász homlokát. Csuka Bandi nemigen tudna jobbat elképzelni attól, mint ami van. Vagyis olyat, ami ennyi munkával elérhető. Amibe nem szakad bele az ember. Érzi: őt az Isten (vagy a sors) is pásztornak teremtette. És még valamit érez. Hogy az, ami őt körülveszi: a folyó a varjúfészkes galériaerdejével, a pitypangos, lóherés legelő, az irányjelző, árnyékadó tölgyek és vadkörtefák, a vezérkos kolompjának hangja, a birkaürülék illata és a mindezekre jótékonyan boruló világoskék égtenger (s még tán a rádiózene is) ugyanígy köszöntötte a honfoglalókat, aztán minden nemzedéket. Hogy itt évezredek óta semmi nem változott.
Pedig dehogynem! A tölgyőserdőt kiirtották, a Tiszát meg a Szamost megnyesték, gátak közé zárták, sok rétet feltörtek, a poros utakra aszfaltköpenyt húztak, az árvizek által rendre összedöntött vályogtéglás házakat az utolsó áradás elvonultával pórusbetonból építették újjá. Az utóbbi két év pedig különösen nagy változásokat hozott. Újszállás szomszédságában, Naményban „autószalon” nyílt! Nemrég még úgy is éveket kellett várni egy autóra, hogy az ember megkente a Merkurt, most meg bemész a szalonba és veszel egy Mercedest. Vagy egy Fordot. Vagy bármilyen járgányt, amit korábban csak filmeken lehetett látni.
Viszont Bandinak Trabantra sem volt pénze, akkor most hogyan venne Mercedest? De nem is vágyik rá. Ha egy kis pénzmag áll a házhoz (és fog, amikor az arabok viszik a vágásérett juhokat, szerződés van rá), majd a hodályt fogja újranádaztatni. Foszlik már a régi héjazat.
A másik nagy újdonság a környéken a peepshow. (Épp az autószalon mögötti kis rejtett utcában.) Bemész, a kávézgató, tereferélő lányok közül kiválasztod, amelyik tetszik, s az ruháit ledobva már el is kezd előtted táncolni. Izgató belegondolni, hogy reng a csöcse meg a segge a lánynak, Bandi mégsem jár peepshow-ba. Mert percenként egy százast kell fizetni a lánynak, ha pedig megjön a kuncsaft kedve a komolyabb dologhoz, akkor egyezkedni kell a lánnyal, ami kétezernél kezdődik. Annyi pénzt Csuka Bandi még Sharon Stone-ért sem adna, pedig annak aztán gusztusos a lábaköze. Beéri hát Bandi a saját feleségével, Bözsivel. Ami a tisztességes megoldás. És kényelmes.
Bözsire gondolván a juhász két mutatóujjával összenyomja nyelvét, és egy hangosat, hosszút füttyent. Majd még egyet. És egy harmadikat is. Balra elhallatszik ez a töltés innenső oldaláig, jobbra meg Újszállás első házsoráig. (Itt laknak Bandiék.) A Beregben nagy kultusza van a füttynek. A pulya meg a siheder azt akarja, minél nagyobbat szóljon, a felnőtt már inkább a dallamra törekszik. Bandi célja a jeladás. Egy rövid fütty: Borzas menjen állatot terelni. Két rövid: Borzas körözzön a nyáj körül. Három rövid: Borzas menjen elzavarni a legelő szélén feltűnő kóbor ebet. Egy hosszú fütty: Bözsi küldje ki hozzá Misikét vagy Alizkát dohánnyal és vízzel. Két hosszú: Bözsi vágjon le egy darabot a sódarból vagy öljön le egy csirkét, mert Bandi mindenképp húst akar enni vacsorára. Három hosszú: Bözsi hagyjon abba mindent, a rántást is húzza félre a spóron, és rohanjon ki urához a legelőre, mert az részesülni akar abból, ami minden asszonynak legfőbb kötelessége a hites urával szemben.
Csuka Bandi fittyet hány az autószalonra és a peepshow-ra, de ez nem jelenti, hogy semmi nem érdekli, amit az új világ hozott magával. Amikor felosztották a téesz vagyonát, nagyon is eszénél volt. Bár uradalmi cseléd őseitől nem vettek el földet a kollektivizáláskor, a közösben ledolgozott tizennyolc év jogán kapott Bandi három hektár legelőt. Így immár a saját földjén legelteti a saját állatait. Vidámító érzés.
Az már kevésbé, hogy nem látja Bözsit közeledni. Feláll, így figyel a portája felé. Hiába. Jancsi, a kecskebak és Juliska, az anyakecske közelebb jönnek, és körbelegelik gazdájuk gumicsizmáját. Aztán nyalogatni kezdik a szárát. Bandi ad nekik egy-egy darabka sót. Szokás errefelé a birkanyájjal együtt egy-két kecskét is tartani. A finom teje miatt. És szórakozásból. A kecske sokkal önállóbb, játékosabb állat, mint rokona. És mert állítólag szerencsét hoz. De a pásztor most nem érzi úgy, hogy Jancsiék szerencsét hoznának neki. „Bözsi megbetegedett, azért nem jön?” És szép lassan, mint a mestergerendába fészkelt szú, belerágja magát zsigereibe a féltékenység: Bözsinek tán más férfival van most dolga. Megteheti, hisz az ura egész nap nincs otthon. Célozgatott már erre Bandi agglegény bátyja, Jóska, de a juhász eddig úgy magyarázta, biztos csak irigy a testvére. Utána kéne járni a dolognak, kérdezősködni kéne, de Bandi nem szereti a férfitársaságot, vagyis a kocsmatársaságot. Mert az politizálást, a pesti fejesek szidását jelenti. (Akiknek már nem Kádár, hanem Antall Jóska a vezérük.) Meg persze ivást is jelent. (Csak már nem szilva-, hanem almapálinkát isznak, mert a szovjet piac kiesése miatt minden almából olcsó pálinka lesz.)
Bandi reszket a féltékenységtől, de nem ugorhat haza, félig jóllakottan nem hajthatja be a jószágokat, se magukra nem hagyhatja őket. Elkószálnának akáclombot legelni, és ott, a faluvégen, a rongyemberek megdézsmálnák a nyáját. A fazékba került húsról már nem lehet megmondani, honnan származik.
Bandi napszállta előtt hazatereli az állatokat. Már hűvös van. A szeptember idén először rálehelt Újszállásra. Bandi ezt nem érzi, arca lángol. A hodály kapuját dübörögve vágja be. Bözsi erre rá sem hederít. Szedi le a megszáradt ruhákat. Férje kikapja kezéből a kaskát, megragadja asszonya karját, és maga felé fordítja:
– Hívtalak, nem jöttél. Háromszor is fütyöltem. Háromszor három hosszút.
– Nem mentem.
– Beteg vagy?
– Nem vagyok.
– Akkor mér nem jöttél?
Bözsinek tetszik ura felindultsága, ezért húzza a választ.
– Nincs ma jókedvem. Belázasodott az egyik pulykacsibe. És hiába etetem tehéntúróval…
– Menj a fészkes fenébe a pulykával!
– Ahogy te csinálod, az nekem nem jó – böki ki végül sértett hangsúllyal az asszony. – A füvön. Mint valami… állatok.
– Eddig nem volt ezzel bajod!
– Volt. Csak nem mondtam.
– Mit foglalkozol te ezzel? Csak azzal foglalkozz, hogy ha füttyentek, gyere ki hozzám.
– Majd megyek, ha kedvem lesz. Az újságban olvastam, hogy egy feleségnek is joga van a testéhez.
– Miheeez?
– A saját testéhez. Hogy csak azt tegye vele, ami jó neki.
– Minek olvasol ilyen hülyeségeket?
– Miért ne olvasnék? Ingyen van. A fodrász Klári adta, neki a szalonban van sok.
– Klári egy ribanc. Ne hallgass rá!
– Nem is miatta…
Csuka Bandi közben meglazítja nadrágszíját. Majd kihúzza. És megragadja. Ekkor kap észbe. Még sosem verte meg az asszonyt. De úgy látszik, génjeiben hordozza évszázadok házastársi problémamegoldását.
– És akkor ma már nem lesz?
– Hogy lehetne? A pulyák előtt? Rosszul alszanak. Folyton bejönnek.
– Jó. Akkor holnap.
– Holnap? Éppen… átvihetem őket anyámékhoz aludni. Már úgyis kérik. Mert én többet a legelőn nem fogok!
– Szóval átviszed?
– Át. Ha lesz kedvem.
– Mi a hétszentség… Hát ez kedv kérdése? Én sem csak akkor hajtom ki a birkákat, ha épp olyan ándungom van.
– Már benne vagyok a korban. Negyven elmúltam. És te is.
– Na és! Csuka papó már hetvenöt és még mindig megdöfködi mamót! És még ha csak őt döfködné!
– Te is ilyen vadember vagy. Ebből nekem elég. Vagy odafigyelsz rám, vagy… nézhetsz más nő után.
– Dejszen odafigyelek. Sosem estél teherbe, ha nem akartál.
– Nem úgy… Hanem… Nő vagyok. Finomam kell bánni velem.
Csuka Bandi nagyot fúj.
– Jó, odafigyelek hát úgy is. Majd izé… simogatlak.
– A legnagyobb baj, hogy büdös vagy, birkaszagod van
– Persze, hogy az van, elvégre birkapásztor vagyok.
– Fürödjél meg!
– Fürdök minden este.
– Azelőtt fürödj meg, hogy rám jönnél.
– De hát utána is kell. Fürödjek kétszer egy nap?
– Kétszer, bizony. Másodjára elég zuhanyozni. Minek szereltetted be a zuhanyfülkét, ha nem használjuk?
Bandi azért szereltette be, mert ez mos a divat: külön zuhanyfülke. Előtte az ölnyi széles csillár volt a módi.
– És büdös a szád a bagótól. Szokj le róla!
– És mit csináljak kinn magamban? Minden pásztor bagózik.
– Akkor legalább ne azt az ukrán kapadohányt szívd.
– Az olcsó.
– Akkor legalább aznap ne szívd, amikor jönni akarsz hozzám!
– Nem tudom előre, mikor lesz az a nap.
– Ezentúl tudni fogod: mindig pénteken fogadlak.
– Te határozod meg?
– Én! És rágj rágógumit. Mentolosat.
– Az a pulyáknak való.
– Nem érdekel!
Csuka Bandinak most lenne igazán kedve ütni egyet, de kimerült a perpatvarban. Bözsi persze egyre vidámabb, magabiztosabb. És Bandinak így igen-igen megtetszik az asszony. Belepusztulna, ha többé nem részesülne az öléből. Engednie kell. De szó nélkül nem engedhet:
– Hát… talán nem vagyok egy Alendelón, de te is igyekezhetnél jobban a kedvemben járni. Dolgozok eleget érte. És most nem az izélésről beszélek.
– Mi hibádzik még velem?
– Unom a paszulyt.
– Pedig az ingyen van. És te vetetted, te karóztad föl.
– Akkor is unom! Hetente háromszor paszuly, az sok.
– Szoktam beletenni szalonnát vagy szalonnabőrt.
– Úgy is unom.
– Van, hogy berántom vagy behabarom.
– Berántva és habarva is unom a paszulyt.
– Akkor mit csináljak? Lepcsánkot?
– Azt is unom.
– Nokedlit?
– Azt is. Lecsósan is unom, és ha aprólékkal van, úgy is. És a rántott levest is unom. Az csak a gyengélkedő malacnak való. Ez mind kódisétel. Mi nem vagyunk kódisok. Hamburgert csinálj!
– Hamburgert? A naményi vásárban is kiköpted, azt mondtad, cipőnyelv benne a hús.
– Mert az olyan is volt. A vásározók kilopnak belőle mindent. De van jó hamburger is. Tóth Mihálynak a fia Nyárligetről hozott tíz hamburgert. Egyet adott. Jó vastag volt benne a hús. És szaftos.
– Tán mi is hozassunk Nyárligetről?
– Miért kéne? Te is meg tudod csinálni. Marhalábszárt meg kolbászhúst összedarálsz. Só, bors, majoránna. A majoránna a legfontosabb.
Tulajdonképpen lenne kedve Bözsinek kipróbálni ezt, csak már olyan jól fölébe kerekedett Bandinak, hogy fájna engedni a hatalmi pozícióból.
– Naaa, Erzsóka, legalább hetente egyszer legyen hamburger. Pénteken. Az már úgyis jeles nap lesz.
Ez tetszik az asszonynak, ez az Erzsóka. Ez már kuncsorgás. Utoljára akkor beszélt így hozzá az ura, amikor a naményi strand Barátság éttermében táncolni kérte fel. Esküvő lett belőle.
– Nem bánom, darálok neked egy kis hamburgert, te… te… tökéletlen!
