A pandémia kapcsán a helyreállítási alap - bármilyen megkötéssel ítéljék is meg végül a pénzt - a lehető legjobb pillanatban érkezik Orbánnak. Meglesz az a gazdasági háttér, amelyből kedvükre és tartósan a maguk képére formálhatják a gazdasági, a szellemi és tudományos életet Magyarországon. A cél az állami feladatok kiszervezése, egy párhuzamos állam létrehozása. Az ingyenes privatizáció után jóval kevesebb marad abból, ami a magyar állam volt eddig. Ez nem más, mint az állam jelenlegi működtetői által az állami vagyon mind nagyobb részének a hatalommal és a hivatali helyzettel, valamint a jogalkotási joggal való visszaélés keretében történő, jól szervezett ellopása. Ahogy Magyar Bálint is megfogalmazta: a Fidesz maga a szervezett felvilág.
A sukorói ügyben azért ítéltek letöltendőre két embert, mert a Fidesz szerint a létre sem jött jogügylet, egy meg nem valósult ingatlancsere kapcsán kár érte az államot. Most az állam, a jelenlegi vezetése által saját maga és ingyen szabadul meg a saját vagyonától. És nincs felelős. Szabályosan kiürítik, kiüresítik az államot. A cél, hogy ha a marsallbotot átadják, akkor az utód ne tudjon kormányozni. Márpedig egy esetleges új hatalom nem fog tudni a fideszes szabályok mentén működni, a hatalomváltás ellenére is annak kell történnie, amit a Fidesz akar. És ehhez már most megteremtik önmaguk számára azt a vagyoni helyzetet, amelynek segítségével ellenzékből is majd ők diktálhatnak. Vagyis egy új kormánynak kvázi be kell hódolnia a saját ellenzékének. Szép új világnak nézünk elébe.
Az állam intézményfenntartó szerepének ilyetén felszámolása azt jelenti, hogy Orbán a saját köreihez tartozó szűk csoport számára ingyen privatizálja Magyarországot, vagyis kilopja az állam alól. De ha egy alapítvány csődközeli helyzetbe kerülne, állami mentőkötelet kell dobni neki.
Ezen újfajta (köz)alapítványokra nem vonatkozik a gazdasági tevékenység tilalma. Mégsem lehet elsődleges gazdasági célja sem egy ilyen alapítványnak, hiszen nem ez a funkciójuk, sem a profiljuk. De ha mégis gazdasági ténykedést végeznek, akkor viszont csak a csomagolásukat tekintve alapítványok, tartalmilag nem azok. Ráadásul közvagyont kezelnek, miközben a vagyonkezelés közfeladat, amit az államnak a költségvetési szervek útján kell ellátnia. Ehelyett a hatalmi ágak alaptörvénybe foglalt megosztását megszüntette, vagyis az alkotmányos kontrollnak is keresztbe tett. Az állam önkényesen ugrál az alapítványok magánjogi jellege és közfeladatként ellátott közvagyonkezelése között. Ez a jogi forma, amit a kormány létrehozott, egy deformált öszvér.
Autonómiájuk ezentúl a kuratóriumoknak lesz, nem az egyetemeknek, melyek ezáltal a saját kuratóriumuk kiszolgáltatottjává válnak. A magánalapítványi formában az állam megrendelőként lép fel, és költségvetési támogatást nyújt szakemberek képzéséhez. De ha a kuratórium azt mondja, nincs szükség szakemberképzésre, a politika széttárt kézzel sajnálkozhat, hogy nincs beleszólása.
A magánalapítványi egyetemekre a világnézeti semlegesség elve sem lesz kötelező. Megjelenhetnek akár a legendákra támaszkodó, ezoterikus, paratudományos ismeretanyagok. És a lehetőség adott lesz: ha a tanárok nem hajlandók ilyet oktatni, akkor akár kirúghatják vagy lecserélhetik őket.
A Fidesznek oly kedves alaptörvény szerint: "38. cikk (1) Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg. (2) Az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és feltételeit az (1) bekezdés szerinti célokra tekintettel sarkalatos törvény határozza meg. (3) Nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott kivételekkel az értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett."
Mindezek alapján az állami vagyonokról minden szabályozást csak kétharmaddal lehetett volna rendezni. A 2019. évi XIII. törvényt a vagyonkezelő alapítványokról és a 2020. évi CVI. törvényt egyes vagyonkezelő alapítványokról és az azoknak történő vagyonjuttatásról nem kétharmaddal fogadták el.
Az ingyenes privatizáció, az ellentételezés nélküli vagyonátadás is sérti az értékarányos követelménynek való megfelelés kívánalmát. Az alapítványba szervezésnél hiányzik a hatalomfüggetlen működés alkotmányos indoka. Nem is hivatkoznak semmire, de nincs is mire. A vagyonkiszervezés kiiktatja a felelősségi elemet, a jövő állami vezetőitől elveszik a döntési jogokat. A kormányfüggetlenség viszont csak kontrollintézményeknél lehet legitim szempont, a kormányzati visszaélések akadálya érdekében. Ez azonban nem legitim indok vagyonelemek esetében.
Ezt meghaladóan a törvényalkotó valójában egyáltalán nem döntött a konkrét alapítványokról, azok sorsáról, a nekik juttatott állami vagyonokról, hanem minden döntési jogot átpasszolt a kormánynak. Miközben mindent ilyen szabályozást kizárólag kétharmados törvényekben lehetne előírni. Alkotmányos keretek között a kormány még felhatalmazással sem kerülhet olyan jogi helyzetbe, hogy az állami vagyonokról szabadon dönthessen, azokról lemondhasson, különösen minden ellentételezés nélkül. A Mol-részvényeket néhány éve megvette az állam az adófizetők százmilliárdjaiból. Most egyetlen forintot nem kért értük, ingyen átruházta őket több alapítványra. Ha ezek esetleg eladnák a paketteket, megveheti az állam, ismét százmilliárdokért, ismét az adófizetők pénzéből.
Az ingyen történő állami vagyonosztogatás nem összeegyeztethető az állam alkotmányos érdekeivel. Kormánydöntéssel meg főleg nem, lévén az állami felhatalmazás jogszerűsége is alkotmányosan vitatható. Márpedig az állami vagyont kezelő közalapítványok nem tartoznak a kormányzat körébe, ezért kormánydöntéssel ezek az öszvér állami alapítványok jogszerűen nem jöttek létre, ezért jogilag azok nem is léteznek. És a vagyont sem jogszerűen kapták meg.