Az izraeli hadsereg (IDF) közlése szerint hétfő délután 18 órától szerda reggelig több mint 1050 rakétát és aknavető gránátot lőttek ki Gázából Izraelre. Eredetileg több indult, de 200 lövedék nem jutott át a határon. A Gázát uraló Hamász terrorszervezet bevallottan terheléses támadást indított az izraeli Vaskupola rakétavédelmi rendszer ellen, amely így is 85-90 százalékos hatékonysággal semlegesítette a lakott területre tartó rakétákat. E cikk írásáig hat izraeli halálos áldozatot követelt a Gázából induló rakétaeső, a válaszként megindított Falak őrzője izraeli hadművelet keretében végrehajtott légicsapások a gázai egészségügyi minisztérium adatai szerint szerda délutánig 53 halottat eredményeztek, , akik közül 14 kiskorú. A sérültek száma 320.
Az izraeli hadművelet nem véletlenül kapta a Falak őrzője elnevezést, a jelenlegi vérengzésbe torkollt viszály múlt héten akkor vett kritikus fordulatot, amikor a Templomhegyen/Mecsetek terén, az iszlám harmadik legszentebb helyén, az al-Aksza mecsetben gyülekező palesztinokat a rendőrség akadályozta meg, hogy a helyszínen felhalmozott kövekkel a lenti Siratófalnál imádkozó zsidókra támadjanak. A kedélyek már ezelőtt is forrtak, hiszen a kelet-jeruzsálemi nyolc arab család tervezett kilakoltatása miatt hetek óta forró volt a hangulat a vitatott státusú városrészben, gyakoriak a zsidó-palesztin összecsapások. (A nyolc palesztin család jelenlegi otthonát az 1948 előtti zsidó tulajdonosok vagy azok utódai jogi úton követelték vissza.)
A Gázát uraló Hamász hétfőn kezdte az intenzív rakétatámadásokat, azóta pokollá változott a térség. Az izraeli hadsereg ezúttal is, akárcsak a 2012-es Felhőoszlop vagy a 2014-es Erős Szikla hadműveletben, a megszokott taktikáját érvényesíti - célzott légicsapásokkal iktatja ki a Hamász és az Iszlám Dzsihád terrorszervezetek különböző katonai vezetőit, stratégáit és semmisíti meg a terrorcsoportok harci infrastruktúráját, alagútjait, fegyverraktárait. Szerda délutánig az IDF több mint 500 terrorista célpontot semmisített meg a Gázai övezetben, és célzottan likvidált 16, a Hamász katonai vezetésének több tagját, illetve a terrorcsoport hadászati struktúrájában kulcsszerepet játszó személyt. Csakhogy a terrorcsoportok sem változtattak a jól bevált módszeren, parancsnokságaikat, hadállásaikat, lőszerraktáraikat továbbra is lakott területekre helyezik, az izraeli hadsereg előzetes figyelmeztetése ellenére sem evakuálják a civil lakosságot. A világsajtót pedig bejárják az iszonyú pusztítás képei, rombadőlt lakóházak, otthontalanná vált családok, a terrorparancsnokok lebombázott otthonainak képei, ahol a vezérrel együtt sokszor a családtagok is áldozattá válnak. Ezúttal is világsztárok sora ítélte el a gázai civileket ért légicsapásokat. A nyugati országok, köztük Magyarország, elismerik Izrael önvédelemhez való jogát, és mindkét felet az erőszak beszüntetésére szólítják fel, az arab államok viszont, azok is, amelyekkel tavaly az Ábrahám egyezmény keretei között Izraellel békét kötött, csak a zsidó állam felelősségét hangoztatják.
A vérontás minden bizonnyal folytatódni fog, Beni Gantz védelmi miniszter szerdán úgy nyilatkozott, „Izrael nem készül tűzszünetre. Jelenleg nincs vége a műveletnek. Nem fogunk hallgatni azokra az erkölcsi prédikációkra, melyek az ellen szólnak, kötelezettségünket teljesítve megvédjük Izrael polgárait”.
Arra semmi esély, hogy zöld asztalhoz üljenek a felek. Márcsak azért sem, mert a palesztin-izraeli tárgyalások eleve nem a Hamásszal, hanem a Ciszjordániát irányító Palesztin Hatósággal folytak. Izrael nem tárgyal terrorszervezetekkel. De valójában senki sem tárgyal senkivel 2014 óta, amikor az Obama-adminisztráció által újraélesztett több hónapos tárgyalási maraton is zátonyra futott. Az erőszakspirál az izraeli politika és közhangulat látványos jobbra tolódását eredményezte azóta, ami ugyancsak nem kedvez a tárgyalásos rendezésnek. A Benjamin Netanjahu vezette kormányok idején, az utóbbi 12 évben soha nem volt tapasztalható valós tárgyalási szándék, kompromisszumkészség. Palesztin oldalon ezelőtt sem volt, hiszen mind Jasszer Arafat, mind a jelenlegi palesztin elnök, Mahmúd Abbász lesöpörte a két legkomolyabb Izrael által felajánlott béketervet, az Ehud Barak, illetve az Ehud Olmert nevéhez kötődő 2000-ben, valamint 2007-ben. A helyzetet bonyolítja a permanens izraeli politikai válság, de még inkább az a tény, hogy a palesztinoknak nincs legitim vezetése, Abbász 2005 január óta úgy elnök, hogy azóta minden elnökválasztást elhalasztottak. A parlamenti választások is ugyanerre a sorsa jutottak, mert ha megtartanák, azt minden bizonnyal az iszlamisták nyernék.
Marad a háború, a patthelyzet és a csodavárás.
