Májustól lehet számítani a kertek, parkok gyepén, egy korhadó fa közelében, a komposztnál akár nagy tömegben is keringő, termetes tőrösdarazsakra. Ezek a rovarok emberekre és a háziállatokra sem veszélyesek, viszont biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot – hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesült (MME).
Ártalmatlanságuk miatt a Magyarországon élő féltucatnyi faj irtása felesleges, ráadásul az óriás tőrösdarázs védett is, természetvédelmi értéke 50 ezer forint, elpusztításuk törvénytelen is. A tudatlanság és a hozzá nem értés évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen irtják a tőrösdarazsakat – olvasható a közleményben.
Nagy, de nem lódarázs
A rovarcsalád hazai képviselői túlnyomórészt látványos megjelenésűek, az óriás tőrösdarázs nősténye nagyjából öt centiméteres, amely Európa legnagyobb hártyásszárnyúja. Ezeket a rovarokat nem szabad összetéveszteni a ház körül családi közösségekben élő, agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatú társas darazsakkal, köztük a lódarázzsal. Bár a tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban, hacsak nem fogjuk meg őket, nem ellenünk használják, a mérgük nem fájdalomkeltésre, hanem a lárvák megbénítására szolgál.
A tőrösdarazsak ugyanis parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük. Megjelenésükre ezért ott számíthatunk, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogár-, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát. Ezeket a faanyagon keresztül vagy magukat a talajba ásva a szúrásukkal bénítják meg, majd belepetéznek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, a park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének.
„Ne féljünk tehát a májustól a nyár végéig tömegesen feltűnő, a talajhoz közel jellegzetesen, lassan repülő tőrösdarazsaktól!” – tanácsolják a szakemberek. Ha idegenkedünk a rovaroktól, menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen „rajzást”, érdemes leülni, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó óriásoknak az életét – tették hozzá.
