Azt, hogy nem mindenki viseli ugyanúgy a koronavírus-járvány terjedése érdekében elrendelt korlátozásokat, több kutatás is megállapította. Egy nemzetközi, pszichológusokból álló kutatócsoport tavaly tavasszal végzett felmérése alapján azt találta, hogy a személyiségjegyek befolyásolják, ki hogyan kezeli a helyzetet – írta októberben a ScienceAlert.com.
Az 55 ország 101 ezer lakójának részvételével készült kutatásból az derült ki, hogy öt alapvető személyiségjegy: a nyitottság, a lelkiismeretesség, az extrovertáltság, a barátságosság és az érzelmi stabilitás „határozza meg”, hogy ki mennyire hajlandó például otthon maradni. A nyitott, lelkiismeretes, barátságos és érzelmileg stabil személyiségjegyű emberek általában szabálykövetőbbek. „Az extrovertáltaknak nagy szükségük van társaságra, ezért nekik nehezebb bezárkózni, és nem találkozni másokkal, számukra a szigorú korlátozások különösen nagy kihívást jelentenek” – mondta Friedrich Götz, a kutatás vezetője, a Cambridge Egyetem pszichológusa.
A home office sem mindenkinek rossz
Meglepően sokan vannak, akik hatékonyabb munkaerőnek érzik magukat otthonról dolgozva, és egy télen készült felmérés szerint több cégvezető is termelékenyebbnek találta a home office-t, mint fél évvel korábban, amikor hirtelen mindenki otthonra szorult.
Bár a cégek nagy része nem méri rendszeresen az alkalmazottak teljesítményét, sok vezető alapvetése, hogy akkor számíthat a cég a legjobb eredményre, ha a munkavállalók szoros felügyelet alatt és minél hosszabb munkaidőben dolgoznak. Mostanra viszont sokak számára kiderült, a távmunka hatékonyabb is lehet, ezért akár állandó lehetőségként ajánlják fel. Vannak olyan vállalatok, amelyek továbbra sem támogatják, mert szerintük a home office a munkakerülés melegágya, ezért hosszú távon nem fenntartható.
Stephen Bevan, a Lancasteri Egyetem foglalkoztatástudományi intézetének HR kutatás-fejlesztési vezetője kutatócsoportjával azt vizsgálta, miért hat egyesekre ösztönzőleg a távmunka, másokra pedig éppen ellenkezőleg. A felmérésben 1085 résztvevő válaszai alapján közgazdászok módszerével mérték a produktivitást, azaz az egy óra alatt megtermelt termék vagy szolgáltatás értékét vették figyelembe, tehát nem csak azt, hogy milyen hosszú ideig dolgoztak a válaszadók – írta a Qubit.
A résztvevőket arról is megkérdezték, mennyire érezték magukat termelékenynek a lezárások előtti munkahelyi teljesítményükhöz képest. A válaszadók 54 százaléka úgy látta, hogy „kicsivel” vagy „sokkal” több munkát tudott elvégezni egy óra alatt, mint korábban. Azokkal együtt, akik úgy gondolják, hogy nagyjából a munkahelyi teljesítményüket nyújtják otthon is, csaknem 90 százalék azoknak az aránya, akiknek a munkahatékonysága ugyanazon a szinten maradt, vagy még javult is az irodaihoz képest.
Hasonló eredményre jutott a Cardiffi Egyetem és a Southamptoni Egyetem nyári elemzése is, amely a koronavírus évében elvégzett brit társadalmi felmérés 6-7 ezer ember megkérdezésével szerzett reprezentatív adatait használta. Az otthoni munka gyakorisága a járvány előtti 6 százalékról 2020 áprilisára 43 százalékra nőtt az Egyesült Királyságában. Az otthonról dolgozók többsége ezen felmérés szerint is legalább annyira termelékeny volt, mint a lezárások előtt, és 88 százalékuk jelezte, hogy szeretne a jövőben is inkább home office-ban maradni legalább részlegesen. Ebben a felmérésben a válaszadók 41 százaléka nyilatkozta azt, hogy ugyanannyi munkát képes elvégezni, mint fél évvel korábban, 29 százalékuk érezte hatékonyabbnak magát. Itt viszont nagyobb, 30 százalék volt azoknak az aránya, akik érezték, csökkent a termelékenységük.
Egy, a tudáson alapuló munkakörökben dolgozók körében elvégzett tavaly nyári felmérés eredményei arra utalnak, hogy a megnövekedett termelékenység az önálló munkaszervezésnek is köszönhető: a résztvevők kevesebb időt töltöttek mások kéréseinek teljesítésével, illetve olyan feladatokkal, amelyeket fárasztónak éreztek (például értekezletekkel), nőtt viszont az általuk is fontosnak vélt feladatok gyakorisága és a kapcsolattartás külső ügyfelekkel.
Bevan és kollégái a résztvevők mentális állapotát is vizsgálták és azt találták, egyértelmű összefüggés van a jobb mentális állapot és a nagyobb otthoni termelékenység között. A magukat legproduktívabbak érző dolgozók mentális egészség pontszámai kétszer olyan magasak voltak, mint azoké, akik a legkevésbé érezték magukat hatékonynak. Az összefüggés azonban nem oksági, nem tudni biztosan, hogy a megrendült mentális egészség okozza vagy hozzájárul-e a romló teljesítményhez, vagy pedig éppen az növeli a mentális jóllétet, ha az ember termelékenynek érzi magát. Bevan szerint az a logikus, ha mindkét hatás működik.
Hogy ennek a két jelenségnek az összefüggéseit mélységükben is megismerjék, a kutatók megvizsgálták a válaszadók változó környezethez való alkalmazkodókészségét, valamint azt a képességüket, hogy leküzdjék a munkában hátráltató zavaró tényezőket, amelyeket összefoglalóan önszabályozó képességnek neveznek a szakirodalomban. A kutatócsoport arra számított, hogy akinél ennek szintje jó, az tartósabban tud koncentrálni a feladatára, és ennek következtében termelékenyebb is lesz.
Ezt az eredmények igazolták is. A válaszadók több mint 90 százaléka állította, hogy képes sokáig koncentrálni egyetlen tevékenységre, 94 százalékuk pedig, hogy a munkaadója által adott autonómiával élve értelmesen át tudja rendezni a feladatait. 85 százalék úgy gondolja, hogy képes uralkodni a munkától őt eltérítő gondolatai fölött, 83 százaléknak nem okoz problémát, hogy folytassa a koncentrált munkát, miután félbeszakították. Az önszabályozásnak ezek a dimenziói mind pozitívan korreláltak az egy óra munkából kihozható produktivitás nagyobb mértékével.
Megjegyezték, hogy azok közül, akik a lezárások idején home office-ban dolgoztak, sokan olyan mentális egészséget kikezdő problémákkal küzdöttek, mint az elszigeteltség, az anyagi gondok, egy családtag ápolása, az otthoni iskoláztatás megszervezése vagy egészségügyi problémák. Ha a cégek hosszabb távon is kísérleteznének a távmunkával, és szeretnék fenntartani az alkalmazottak termelékenységét, nagyon megtérülnének a munkavállalók pszichikai jóllétét célzó befektetések.
A felmérés alapján öt tényező segít, hogy a dolgozónak jó legyen a mentális egészsége:
ha nincsenek fizikai tünetei,
ha annyi ideig dolgozik, amennyit a szerződése előír,
ha gyakrabban kapcsolatba lép a főnökével,
ha elégedett a munka-magánélet egyensúlyával,
ha extrovertáltnak tartja magát (némileg ellentmondva egy másik kutatásnak, amely szerint a járványban az introvertáltaknak áll a pálya).
Az otthon végzett munkának hosszú távon megvan az a veszélye, hogy az emberek kiborulnak tőle, és az egyensúlyvesztés miatt a produktivitásuk is visszaesik – különösen azoké, akiknek a munkájában, ötleteik megvalósításában a kollégákkal és ügyfelekkel folytatott eszmecsere is nagy szerepet játszik. A Bevan-féle felmérésben a válaszadók nagy többsége (73 százaléka) nem dolgozna örökké egyedül a négy fal között, hanem a feladata szerint variálná a munkavégzés helyét.
Ha viszont ennek, az úgynevezett hibrid munkavégzésnek az arányát nem sikerül jól belőni, az a munkavállalók mentális jóllétét veszélyezteti, például ha a távmunka az elszigeteltség vagy a munkaintenzitás növekedéséhez vezet. Az ugyanis, hogy a termelékenység a tömeges távmunka első évében felszökött, nem jelenti azt, hogy ez mindig is így marad. És ne felejtsük el azt sem, hogy a legtöbb, a járvány miatt távmunkára kényszerült dolgozó lakása nem home office-ozáshoz van kialakítva.
