Vannak olyan alapszükségletei az embernek, amivel nem lehet szembeállítani a gazdasági érdekeket, mert annak hosszú távon a társadalom lesz a vesztese – a többi között erről beszélt az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában a rabszolgatörvénnyel kapcsolatos alkotmánybírósági döntés után László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.
Az Ab döntése nem törölte el a Munka Törvénykönyve 2018-as módosítását (amit sokan rabszolgatörvényként emlegetnek), de néhány korrekcióra felhívta a jogalkotót: például kimondta, hogy akkor is egy évhez viszonyítva kell elszámolni a heti pihenőidőket, ha ennél hosszabb időre szól a kollektív munkaidőkeret-megállapodás.
– Rámutat az Ab döntése, hogy a pihenés, a regeneráció nem megkerülhető dolog. A dolgozó embereknek ugyanúgy vannak szükségleteik, mint mondjuk a gépeknek. Utóbbiak megkapják, amit a gépkönyv előír, miközben az emberek szükségleteire rá tudnak legyinteni. A betegségek egy része a munka világából származik, ahol sokszor nincs pénz megfelelő körülményekre. Felbomlik az életritmus, rendszertelen lesz a pihenés, az étkezés, a családi élet, aminek hatása van a társadalomra is. Ezt tisztességes ember nem akarhatja – mondja László Zoltán.
Szerinte bizonyos mélységen túl a politikai elit sem vállalhatja fel, hogy a társadalmi-gazdasági érdekek egyensúlyi rendszerében mindig a gazdasági érdeket hozza ki győztesnek, és nem veszítheti el az állását, aki nem vállalja a túlmunkát. Mint mondta, gyakran találkoznak olyan esetekkel, amikor törvénytelenül sok munkát követelnek a dolgozóktól és szabálytalanul rendelik el a túlmunkát. Amikor pedig nemet mond a munkavállaló, az állásával játszik. Az Ab döntésének éppen az a lényege, hogy kimondta: van ebben egy határ, amit nem lehet átlépni.
László Zoltán szerint az egyik legfájóbb pontja a törvénynek a túlóra kérdése, vagyis az, amikor azt mondják a dolgozónak, hogy most munka van, de ezt csak 2-3 év múlva összesítik és számolják el. „Nem fogja tudni megmondani évek múlva a munkaadó, hogy a kolléga abban a 8 órában túlmunkát végzett vagy munkarend szerint dolgozott”. Erre még a legnagyobb cégek sem képesek. Sőt, a kisebb vállalkozásoknál előfordul, hogy egymás mellett vezetnek két nyilvántartást: a törvénynek megfelelőt és a ténylegeset, utóbbit nem ritkán kockás papíron. Ez teljesen abszurd eljárás – mondta.
Azt a Vasas alelnöke is elismerte, hogy a mostani döntésnek az aprópénzre váltása komoly feladat lesz. Ráadásul szerinte vannak a törvénynek még olyan szakaszai, amit meg kell vizsgálni és amit minden józan értékelés szerint alkotmányellenesnek kellene nyilvánítani.
– Arcpirító, hogy ma Magyarországon elképesztően alacsonyak a bérek, illetve a dolgozó teljesítménye és bére nincs arányban – fogalmazott. Szerinte néhány kormánypárti nyilatkozattól eltérően a munkavállalók nem akartak többet dolgozni, csak a megfelelő jövedelemszintet szeretnék elérni. Márpedig a magyar bérszerkezetben az alapbérek rendkívül alacsonyak. Most, a pandémia idején jól látszott, hogy az állásidőre küldött embereknek – akiknek csak alapbért kellett fizetni – mennyire kevés a bére a megélhetéshez. „Az a dolgozó, aki nettó 300 ezret visz haza havi három túlórával és néhány 12 órát bevállalva, amikor otthon kell maradnia, kiderül, hogy 200 ezret sem kap és abból nem tud kijönni, az életét finanszírozni”. A fiatalok például sokkal magasabb bért akarnak, mert ők el tudják képzelni, hogy valamit az értékén fizessen meg a munkaadó. Ezt a mentalitást vissza kell hozni – tette hozzá.
Más példát is hozott László Zoltán: – Tessék elmenni egy gyárba műszakváltáskor, amikor jönnek-mennek az emberek. Sokaknak a mozgása mutatja, milyen egészségügyi problémáik vannak. Szerinte a Munka Törvénykönyve is hatással van arra, hogy a dolgozók egészségesek legyenek. A rabszolgatörvény semmi másról nem szólt, csak a profit maximalizálásáról és olyan mélységig ment bele az alapjogokba, ami már elfogadhatatlan. Az Ab döntése apró lépés afelé, hogy valami változás elindulhasson, a munka világában megfelelő megbecsülést kapjanak a dolgozók és ezzel a társadalom is sikeresebb legyen.
