Az elmúlt években megszokottá vált, hogy a Juventus végez az első helyen az olasz élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban. Az elmúlt kilenc kiírás alkalmával ez történt, idén azonban az Internazionale véget vetett az egyeduralkodásnak. A milánói kék-feketék a 2000-es években voltak egyeduralkodók, 2006 és 2010 között sorozatban ötször lettek bajnokok, José Mourinho vezetőedzővel a kispadon pedig 2010-ben a Bajnokok Ligáját is megnyerték.
Mourinho a BL-győzelem után a Real Madrid trénere lett, az Inter pedig Rafael Benítezzel, majd Leonardóval nem tudta folytatni a kiváló szereplést, a szezon végén a második helyen végzett, ráadásul pont a városi rivális AC Milan előzte meg hat ponttal.
A következő években még szerényebb produkciót nyújtott a csapat, a következő hat idényben a negyedik helynél nem végzett előrébb a gárda. Luciano Spalletti érkezésével sikerült annyit előrelépni, hogy 2018-ban és 2019-ben is meg tudta szerezni a szabályváltozatás miatt már BL-szereplést érő negyedik helyezést.
Az Internazionale a zaklatott években két tulajdonosváltáson is keresztül ment: 2013 októberében Erick Thohir indonéz üzletember vásárolta meg a klubot, azonban szűk három esztendő után, 2016 júniusában már tovább is értékesítette a kínai Suning csoportnak, amely 270 millió eurót fizetett a tulajdonjogok közel 70 százalékáért.
A Suning komoly beruházásokat és eredményeket ígért, 2019 nyarán a BL-csoportkörbe jutás ellenére kirúgta Spallettit és a helyére leigazolta Antonio Contét, aki a Juventusszal és a Chelsea-vel is bajnok lett az első évében (előbbinél további két bajnoki aranyat is szerzett). Conte bemutatkozó szezonjában rögtön második lett, mindössze egy ponttal elmaradva a Juventus mögött, ezen kívül az Európa-liga döntőjébe is bejutott csapatával, igaz, ott 3-2-es vereséget szenvedett a Sevillától. Conte remek szezon ellenére csalódott volt, és le akart mondani, mert állítása szerint a tulajdonos nem teljesíti a feltételeit.
Végül maradt, és bár az idei BL-szereplés nagy csalódás volt (együttese negyedik lett a csoportban, ezért az El-ben sem szerepelhetett), a bajnokságban szárnyalt az Inter, amiben szerepet játszhatott az is, hogy az európai kupabúcsú miatt kevesebb tétmeccset játszott a közvetlen riválisoknál, többet tudtak pihenni a futballisták.
A bajnoki címet négy fordulóval a befejezés előtt sikerült bebiztosítani a Crotone 2-0-ás legyőzésével.
„Azért jöttem Milánóba, hogy három éven belül bajnoki címig vezessem a csapatot, és ez sikerült. Úgy vélem, itt különösen fontos az, hogy hű maradj önmagadhoz, és én a legnehezebb helyzetben is így tettem…Bőven van időnk egyeztetni a folytatásról, most azonban szeretném kiélvezni a szurkolókkal, a játékosokkal és a stábtagokkal az első hellyel járó örömöt. Nagyon megérdemeltük ezt a sikert!” –nyilatkozta Conte.
Az olasz sikeredző remekül építette fel a tőle megszokott 3-5-2-es formációt és a legnagyobb erőssége az volt, hogy olyan játékosokkal érte el a sikert, akik a milánói klub előtt meglehetősen gyenge formában játszottak. Romelu Lukaku Contéval egyidőben érkezett 2019 nyarán, és teljesítményére lassan elfogynak a dicsérő szavak: mindkét idényében 20 gólnál többet szerzett, és remek párost alkot elől az Argentínából érkezett Lautaro Martínezzel, aki 15 találatig jutott eddig. Alexis Sanchez, Matteo Darmian és Ashley Young, három, korábban a Manchester Unitedben gyengén játszó játékos is újjászületett Conte kezei alatt, de nehéz olyan futballistát találni, aki formán kívül játszik az Interben. Christian Eriksen első éve nem sikerült jól Olaszországban, Conte viszont róla sem mondott le, idén tavasszal pedig sikerült bejátszania magát a kezdőbe és több fontos góllal ő is meghálálta a bizalmat.
Az Internazionale megérdemelten lett fennállása során tizenkilencedik alkalommal bajnok, mögötte óriási a harc a dobogóért és a BL-t érő negyedik helyért, a második Atalanta és a hatodik helyezett Lazio között mindössze öt pont a különbség, úgy, hogy utóbbinak még van egy elmaradt találkozója.
