Nem ma kezdődött, hogy Orbán Viktor kokettál Kínával, hiszen kaput nyit az ázsiai ország számára Európa felé, de közben nem törődik a kockázatokkal, amelyek pedig nagyon is aggasztják az EU és a NATO-t. A kapcsolat legújabb állomása, hogy Budapesten létesít lerakatot a tekintélyelvű kínai állam káderképzője, méghozzá Európában fölöttébb furcsa körülmények között. Az egész munkát a kínaiak végzik, a fővállalkozó egy olyan cég lesz – minden versenytárgyalás nélkül -, amely feltehetőleg kapcsolatban áll a kínai titkosszolgálattal. Mindenesetre amikor pár éve megépítette Addisz Abebában az Afrikai Unió székházát, után a lehallgató készülékeket találtak a falakban.
Orbán azonban nem fél a veszélyektől, sőt, Panyi Szabolcs a Direkt36-tól úgy látja, hogy a politikus kifejezetten azt szeretné, ha Kína Magyarországot tekintené dobbantónak az EU felé. Ezért nem érdekli, hogy a kínai diákok nem ritkán kémkedni szoktak. Valószínűleg abból indul ki, hogy a magyar technológiai szint folytán a hazai iparnak nincsenek olyan titkai, amelyekre a kínaiak le akarnának csapni.
Az viszont jelképes, hogy a világra nyitott, liberális, és nagy tekintélynek örvendő CEU helyébe éppen Fudan lép, amely szakmailag jó, ám falai közt aligha lehet majd az emberi jogok fontosságáról, vagy az ujgurok, illetve a hong kongi elégedetlenség elnyomásáról tanulni. Ugyanakkor az intézménybe 5-6 ezer diák jár majd, így azon keresztül Kína rátelepszik a felsőfokú magyar képzésre.
Orbán részben gazdasági előnyökben gondolkodik, részben a mozgásterét próbálja növelni, minél inkább igyekszik sarokba szorítani az unió. A járvány során is építette a kínai kapcsolatot, hiszen nagy mennyiségben rendelt kínai oltóanyagot, amit Brüsszel azonban nem vett jónéven. Mint ahogy azt sem, hogy az ország potenciálisan bázisként szolgálhat a kínai hírszerzés számára Európa ellen.
Éleződik a feszültség Kínával, miután Európa egyre inkább Biden oldalára áll Pekinggel szemben. A nagy eltolódás akkor következhet be, ha a zöldek szerepet kapnak a német kormányban a szeptember végi választások után. De az már most is látszik, hogy hiába született meg a múlt év végén az EU beruházási egyezménye Kínával, Brüsszel álláspontja keményedik az ázsiai partnerrel szemben.
Berlinben már most is általános a vélekedés, hogy nagy dolgokra egyhamar nem lehet számítani a kétoldalú kapcsolatokban és ezt a kínaiak is hasonlóképpen ítélik meg. De ettől függetlenül egy európai illetékes szerint útelágazáshoz érkezett az unió és Peking viszonya. Európa persze nem egységesen ítéli meg a kilátásokat, hiszen Magyarország pl. ég a vágytól, hogy boltoljon Kínával. De maga Biden is azt mondja, hogy nagy hangsúlyt fektet a két ország versenyére, viszont emellett szükségesnek tartja az együttműködést, pl. a klímaváltozás visszaszorítására.
Európa számára viszont fel van adva a lecke, mivel a saját útját igyekszik járni. Kína a legnagyobb kereskedelmi partnere. Ugyanakkor a külügyminiszterek el akarják ítélni jövő héten kiadandó nyilatkozatukban a másik fél hong kongi fellépését. Peking abban reménykedett, hogy külön lehet választani a politikai és gazdasági kérdéseket, és hogy hatalmas fogyasztói piacával magához tudja kötni az uniót. Ám ez egyre kevésbé lehetséges – mondja egy kormány közeli elemző intézet szakértője Pekingben.
Félő, hogy az Orbán-kormány rohamot indít a magyar sajtó utolsó szabad állásainak elfoglalására. Erről beszélt a CEU egyik tanszékvezetője, illetve Polyák Gábor, a Pécsi Egyetem oktatója a portálnak. Marius Dragomir és magyar kollégája emlékeztetett arra, hogy a hatalom, részben oligarchákon keresztül, már így is kézben tartja a média túlnyomó többségét, de most közelednek a választások és ez újabb lépésekre ösztökélheti a független hangok elnémítására.
Hiszen már a járvány kapcsán is kizárólag a hatóságoktól lehet felvilágosítást kapni. Azon kívül egy nemrégiben elfogadott törvény lehetővé teszi, hogy bűncselekménynek nyilvánítsák a kormányzati intézkedések bírálatát. A Közép-Európai Egyetem képviselője úgy értékeli, hogy az állam gyakorlatilag foglyul ejtette a tömegtájékoztatást. A központi költségvetésből jutalmazza a szövetségesek tulajdonában lévő orgánumokat. Mellesleg jelenleg nem létezik átlátható, elfogulatlan mechanizmus a sajtó finanszírozására, a pénz csakis a média megregulázásának eszköze.
Hogy most ki lehet a következő célpont, mármint hogy bedarálják, arra Polyák azt mondja: az RTL Hungary, a Central Media. Rajtuk kívül vannak kisebb szerkesztőségek, főleg a világhálón, ezek leginkább adományokból tartják fenn magukat. De az erőviszonyok teljesen egyoldalúak. Viszont idáig mindig úgy volt, hogy a hatalom terjeszkedési vágya akkor nőtt meg, ha meg kellett méretnie magát a választásokon. Merthogy a sajtón keresztül növelni tudja befolyását.
A két szakértő egyetért abban, hogy az EU-nak határozottan közbe kellene avatkoznia, és ehhez volnának is eszközei, ám ha továbbra is tétlen marad, akkor a magyar modell gyorsan elterjedhet Közép-Kelet-Európában. Különösen a médiahatóság függetlenségét kellene helyreállítani. Az unió segítsége nélkül igen nehéz lesz visszatalálni a demokratikus útra, ezért Brüsszelnek lépnie kellene, mielőtt túl késő lenne.
A lengyel törvényhozás alsóháza megszavazta az uniós segélycsomag tervét, de az erőpróba megmutatta, milyen törésvonalak vannak mind a kormánykoalíción, mind az ellenzéken belül. A csomagot, amely engedélyezi, hogy az EU most először hitelt vegyen fel, a PiS-szel szövetséges Egyesült Lengyelország, a keményen jobbos igazságügyi miniszter pártja arra hivatkozva utasította el, hogy a kölcsönért adott esetben Lengyelországnak kell jót állnia, ha netán valamelyik kormány nem fizeti vissza a maga részét. Azon felül hallani sem akar a jogállami mechanizmusról.
Ezért a javaslat csak úgy ment át, hogy az ellenzék 2. legnagyobb ereje mellé állt, amit viszont a Civil Koalíció nehezményezett azon az oldalon, miután nem sikerült lényegi engedményeket kiharcolnia. Így azt, hogy a Brüsszeltől érkező óriási összegű ingyen pénzt és hitelt átlátható, tisztességes módon költsék majd el. Azon kívül, hogy a helyi önkormányzatok is kapjanak a forrásokból.
Összesen 36 milliárd euróról van szó, nem véletlen, hogy Morawiecki miniszterelnök úgy foglalt állást: a döntés nagy mértékben meghatározza az ország sorsát a következő 10-20 évben. A Baloldal pedig, amely a PiS oldalára állt, azzal érvelt, hogy most nem következik el ugyanazt a hibát, mint annak idején a Marshall-segéllyel, mert annak az árát még most is fizeti az ország.
Aggódhatnak Németország szomszédjai, mert több olyan szövetségnek is esélye van hatalomra kerülnid az őszi választások után, amelyek külpolitikai elképzelései nagyban különböznek a mostani berlini irányvonaltól. Erre figyelmeztet az amerikai Brookings Intézet egyik osztályvezetője. Constanze Stelzenmüller, aki rendszeresen publikál a lap véleményrovatában, felidézi, hogy Biden már jelezte: feledtetni kívánja a Trumpf-féle rettenetes négy évet a transz-atlanti kapcsolatokban és együtt akar működni Európával.
Moszkvát és Pekinget viszont nem rettentik el a nyugati szankciók, Navalnij és az ujgurok miatt. Nyomást gyakorolnak az EU-ra, ám eközben von der Leyen a Tanács elnökével hadakozik a balul sikerült ankarai kirándulás után, miközben nyakán a súlyos gazdasági visszaesés, valamint a járvány. Ugyanakkor belpolitikai gondok miatt nem tud a földrészre összpontosítani a brit és a német vezető sem.
Így bárki azt gondolhatná, hogy majd a németek megsegítik az EU-t, de a választásokra készülő pártok leginkább a hazai teendőkre összpontosítanak. Nagyon úgy néz ki, hogy az erőpróba a zöldek felemelkedését hozza, márpedig hogy pártelnökük keményen bírálja Moszkvát, Pekinget és az Északi Áramlat 2-őt, az zene Washington füleinek. Az eredmény persze alapvetően nem a külpolitikán múlik majd. Ám a szavazópolgároknak érdemes elgondolkodniuk azon, hogy az ország gazdagsága és ereje a térség stabilitásán és biztonságán múlik. Ezért arra is oda kellene figyelni. A szomszédok már úgyis kellőképpen nyugtalanok.
A kérdéssel foglalkozó nemzetközi civil szervezet szerint a horvát és görög határőrök olyan brutálisan bánnak az elfogott illegális bevándorlókkal, hogy az már kimeríti a kínzás fogalmát, de legalábbis embertelen, illetve megalázó. A kárvallottak 85 %-a nyilatkozott így, miután rövid úton kipenderítették őket a két országból. Megverték, összerugdosták őket, nem ritkán gumibotot is használtak velük szemben. Sokszor órákon át.
Amikor pedig megérkeztek velük a határra, a telefonjukat vagy elvették, vagy tönkretették, jó párjukna elégették a ruháját. Ezért meztelenül, illetve alsóneműben, nem egy esetben mezítláb kellett átkelniük a határ túlsó oldalára. Az NGO úgy összegezte a hallottakat, hogy a múlt évben még több ilyen eset történt, mint egy évvel korábban. A kitoloncolásokat persze mindig is kísérte erőszak a 2015-ös nagy hullám óta, de tavaly különösen sokszor fordult elő, hogy a horvátok levetkőztették az áldozatokat, vagy kutyákat uszítottak rájuk. Ugyanakkor Romániából, Bulgáriából, Szerbiából és Szlovéniából is jelentettek hasonló incidenseket.
