Gazdaságunk arra számíthat, hogy pénzesőben fog az elkövetkező hét esztendőben fürdeni. Az Európai Uniótól annyi pénz érkezhet, amennyi a tervezett éves GDP 3,4 százalékának felel meg. A támogatási feltételek világosak, alkalmazkodnak a világjárvány okozta költségvetési nehézségekhez, ám a jelenlegi magyar kormány osztogatási politikáját ismerve lehetnek itt még kifizetési nehézségek. Pedig a beadandó pályázatokhoz mindössze jól átlátható közösségi célok megjelölésére és korrupciómentes kormányzati gyakorlatra lenne szükség. De a javulásnak egyelőre semmi jele. A pandémia nyomán még fel is erősödtek egy szűk, a jelenlegi kormányzathoz hű kör soha nem ismert mértékű gyarapodásának az esélyei.
Vörösmarty Mihály könyvtárbéli gondolatainak szellemében mi is feltehetjük a kérdést: az uniós támogatások által ment-e a (magyar) világ elébb? Közeledett-e a hazai versenyképesség, az egészségügyi és a szociális ellátás, az oktatásügy a nyugat-európai országok átlagához? A válasz egyértelmű: nem, bár a hazai úthálózat, a pénzforgalmi és az infokommunikációs technikák fejlesztésében nem állunk rosszul, de a támogatások fő kedvezményezettjei között itt is ugyanazokkal a nevekkel találkozhatunk.
A magyar kormánynak - miként a többi euróövezeten kívüli ország kabinetjének - minden április utolsó napján be kell nyújtania az Európai Bizottságnak a konvergencia programját. (Az eurózóna országai stabilitási programot készítenek.) Meg kell jelölniük, mik egy-egy tagállam elképzelései az elkövetkező évekről. A mostani jelentés eltér a korábbiaktól: ez egy a járvány vezérelte perspektíva, számos ma még fel nem mérhető bizonytalansággal. Viszont a magyar gazdaság eredményességét ezúttal a 2008-2009-es világgazdasági válsághoz mérhető csapás szerencsére nem fenyegeti. A lakossági megtakarítások eddig soha nem látott mértékben nőttek. Azonban elégedettségre mégsincs semmi ok. A vagyonosok nem tudták a korlátozások miatt elkölteni a pénzüket, és bát a tavalyi felvásárlási láz miatt kisebb mértékben esett vissza a fogyasztás, mint szerte az Unióban, 2021-ben már fordult a kocka.
A konvergencia jelentés átható hurráoptimizmusa mifelénk szokatlan módon nem ragadt át a Költségvetési Tanácsra. Olyannyira nem, hogy meg is dorgálták a kormányt. Véleményük tükrözi az MNB álláspontját: "A gazdaságpolitika feladata 2021-ben a dinamikus gazdasági növekedés megindítása, 2022-től pedig már az egyensúly visszaállításának és a fenntartható felzárkózásnak a biztosítása.” Ez egyértelmű utalás arra, hogy nem elégedettek az államháztartási hiány jövőre prognosztizált magas mértékével, a túlköltekezés jeleit vélik felfedezni.
A kormány azonban minderről hallani sem akar. Elvégre akkor miként számolhatnák el az idei kiadások között például azt az 50 milliárd forintot, amely a felsőoktatási intézmények alapítványokba szuszakolásához kapcsolódik, sőt már a jogcímet is megtalálták: vagyonkezelés. Éppen annyit szánnak erre a hasznot nem hozó műveletre, mint a Modern Városok Programra. Így megy a NER-ben a világ elébb.