Amikor az 1967-es közel-keleti „hatnapos háború” után megkérdezték az egyik izraeli tábornokot, hogy nem érzi-e bizarrnak, hogy a taktikája feltűnően hasonlított a náci Németország villámháború-elképzeléséhez (a Blitzkrieghez), ilyesféle választ adott: „attól még, hogy a náci hadsereg katonái nadrágot viseltek, nem fogjuk a nadrágot gyűlölni és nem fogunk csak azért is csupasz seggel harcolni”. Azaz a cél nem szentesíti az eszközt – de nem is gyalázza meg úgy, hogy a gyalázat az adott eszköz más felhasználásaira is kisugározzon.
Szóval esetleg mégiscsak abba kellene hagyni, hogy minden kampány az ellenfél parttalan szidalmazásával folyjon, és minden váltás az összes korábbi építmény lerombolásával kezdődjön. Hogy a náci-hasonlatnál maradjak: az emberek elgázosítására használt gázt az auschwitzi tábor külön erre létrehozott telepén rabszolgaként dolgoztatott emberekkel gyártató, hírhedtté vált gyárat némi átalakítások után hagyni, hogy az akkori nyereségét és gyalázatos emberkísérlet-tapasztalatait használva vegyipari óriásvállalattá váljon: ez aljasság, becstelenség, szégyenletes tett volt. (Igen: a világ ma létező legnagyobb vegyipari cége, a BASF az egykori IG Farben vegyigyár „romjain” jött létre, úgy, hogy számos egykori vezető – a háború utáni rövid börtönbüntetést követően – az új gyárban is vezető lett.) Szétverni, megszüntetni és a romjain nulláról elkezdve újat építeni: ez viszont ostobaság lett volna.
Egy méltánytalanságot nem lehet egy ellen-méltánytalansággal helyrehozni. Azt várom tehát az ellenzéktől, hogy kimondja: a Fidesz ellen lép fel, de nem minden egyes fideszes kezdeményezés ellen. A nagycsaládok jelenlegi támogatását a Fidesz vezette be, de attól még nem megszüntetni kell, hanem kiterjeszteni. Úgy alakítani, hogy aki részesült belőle, ezután is részesüljön, és nyíljon ki azok előtt is, akik számára el volt zárva: ezáltal ne növekedjenek a különbségek, hanem kezdjenek kiegyenlítődni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemet a Fidesz-kormányzat hozta létre, de emiatt nem megszüntetni kell, nem hátrányba hozni, hanem a többi egyetemet is azonos lehetőségekhez juttatni.
A Fidesz-kormányzatnak számos olyan intézkedése van, amelyről csak le kell hántani az átpolitizált, hatalommániás, kiszolgáltatottság-teremtő és feszültségkeltő héjat, és mindannyiunk javára fordítható. Jogászok, újságírók, köztisztviselők és mások ezrével teljesítik a Fidesz-hatalom napi kívánságait (most azokról beszélek, akik csendben és szakszerűen dolgoznak, nem pedig azokról, akik a gyűlöletkampányok és feszültségkeltés élére állnak, vagy akik buzgalomból "túlteljesítik az abnormát"): ők ettől még olyan hozzáértő jogászok, újságírók, köztisztviselők és más szakemberek maradnak, akik megbízhatóan elvégzik a munkájukat éppen úgy, ahogyan a közlekedési rendőr is az aktuálisan érvényes szabályok szerint ellenőriz és intézkedik. Akkor érdemelne felelősségre vonást, ha nem ezt tenné.
Attól, hogy a mai német autópályák többségét Hitler építtette, a budapesti metróépítést Rákosi kezdte el, és Magyarország számos jelenlegi útja a „megszálló” rómaiak egykori útjaira, út-alapozásaira épült, nekünk nem kell dacból, pusztán a korábbitól való különbözés érdekében az utak helyett a csalánosban közlekednünk.
Szeretném, kedves ellenzéki barátaim, ha nem az eddigi viselkedésetek miatti büntetésnek, csak nevelő célú gyakorlásnak tekintenétek: írjátok le szépen százszor, hogy „A Fidesz ellen, de nem minden egyes fideszes kezdeményezés ellen. A Fidesz ellen, de nem a fideszesek ellen.” Sőt, még jobb lenne, ha többször is leírnátok. Mondjuk: a plakátjaitokra, szórólapjaitokra…
Péter, a tanárbácsi