A karanténlétet figyelembe véve nem meglepő, hogy az olvasás az egyetlen tevékenység, amely több embert vonzott mint a pandémia előtti időkben, 15 százalékkal többen vettek kezükbe könyvet ez alatt az egy év alatt, mint előtte. Sőt, a válaszadók több mint harmada – 37 százalék - hetente többször is olvasott. A színházak nézőik csaknem felét elveszítették az élő produkciók átmeneti megszűnésével, a filmforgalmazók pedig ennél is nagyobb veszteséget kénytelenek elkönyvelni. Magától értetődőnek tűnik, hogy négy fal közé zárva a válaszadók sokkal több időt töltöttek volna a képernyők előtt, ám a növekedés jóval kisebb a vártnál. A felmérés fontos tanulsága, hogy a táncosok közönsége a leghűségesebb, ezt bizonyítja, hogy a valós és a virtuális táncelőadásokat is a megkérdezettek 5 százaléka követte és követi rendszeresen.
Ugyan a színházi társulatok, zenekarok, filmforgalmazók, kiállítók sokat és kreatívan tettek annak érdekében, hogy a karantén idején online közvetített eseményekkel jelen maradjanak, a megkérdezetteknek csak töredéke élt ezzel a lehetőséggel. Míg 2020 tavasza előtt 31 százaléknyian jártak rendszeresen színházba és moziba, azóta mindössze 16 százalék azok aránya, akik a régebben felvett, vagy élőben online közvetített színházi előadást és 12 százalék azoké, akik filmet online néztek. Koncertre több mint a válaszadók ötöde – 22 százaléka - járt rendszeresen a pandémia előtt, ez hét százalékkal csökkent az online térbe való áttérés következtében. Azt viszont figyelemre méltó, hogy a zene iránti érdeklődés gyakoribb, virtuális koncertterembe 4, virtuális színházba 2 százaléknyian mentek hetente többször is. A múzeumok, kiállítóhelyek látogatottságának csökkenése nem drasztikus, a válaszadók 19 százaléka nézett tárlatokat rendszeresen, az online kiállításokat pedig 12 százaléknyian választották.
Meghökkentő a televíziózással kapcsolatos eredmény: logikus, hogy többen televízióznak a rendezvénystop bevezetése óta mint előtte, ám az emelkedés nem túl nagy: a pandémia előtt 57, azóta 65 százalék azok aránya, akik a képernyő előtt találtak maguknak elfoglaltságot, arra pedig nem tér ki a kutatás, hogy ezen belül milyen arányban van a hagyományos, ún. lineáris televíziózás és a streaming szolgáltatások igénybevétele.
