Olajat iszom. Mit kell ezen bámészkodni. Szeretem az olajat, folyékony napsugár. Nem tudom, hogy miért kell piszkálódni, beleszúrni az oldalamba, csak egyszer miért nem csinálhatom azt, amit szeretek, inni. Úgyis az a vége, hogy fehér törlőkendőre tesznek, hogy ott izzadjam ki, amit magamba szívtam, mert nem értik meg, hogy nem káros, hogy nem kell nekem elvonó, hagyhatnának egy kád forró olajban, én azt is túlélném, mert nekem a napfényt jelenti, bőrömön a vitaminok pattognak, és nem a méreg, szóval csak ne piszkáljon, ne bámészkodjon, mert kiesik a szeme, és buborék lesz az olajban.
Az olajtól, tudom, nagyra növök majd, mert nem csak jól csúszik, és akár litereket is meg tudok inni egy nap, hanem használ is, megnagyobbítja a testrészeim, és ez jó, mert szükség van egy erőskezű építőmunkásra ebben a faluban, aki végre helyrehozza az utakat, tereket alakít ki, és akkora házakat épít, hogy a tetejéről az ember orrát odadughatja a Holdnak. Nem akarok több fásult, szegényt látni, nyüzsgést akarok, és meg is adom majd nekik. Kitaláltam, hogyha megiszom naponta nyolc liter olajat, akkor nem lesz baj, akkor már holnaptól elkezdhetem a munkálatokat, beszéltem is a polgármesterrel, de egyelőre nem kaptam választ, csak hümmögést meg bámészkodást, pedig ezen tényleg semmi furcsa dolog nincs, segíteni akarok, nem kell bennem keresni a rosszat, mert annak nincsen sok értelme, mert ennyi erővel lehetne egy közönséges panír is halálos, de amikor ropog a foga alatt, akkor az már csakugyan nem az, igaz, polgármester úr.
Lenyomok ötven fekvőtámaszt, majd kiesik a szeme, mert nem tudja elképzelni, hogy mit lát, hogy még magától is meg kell kérdeznie, hogy hol van, mert annyira a hatalmába keríti ez a tetterő, hogy nem tud szólni, és itt most hiába döfköd azzal a villával, mert nem bírom abbahagyni, mert nemcsak a nyolc liter olaj számít, hanem a megfelelő kondíció is, ne vicceljünk, ezt minden használati utasításban leírják, ne mondja, hogy nem olvasott ilyet, hogy nincs neki szeme azokhoz a fejfájást okozó betűkhöz, mert nem hiszem el, mert egy polgármester nem lehet ennyire felelőtlen, nagyon kérem, menjen, és nézze meg még egyszer, hogy ne okozzunk egymásnak kellemetlenséget, kérem, én sem vagyok tévedhetetlen, sőt, még jobban az vagyok, mint maga, szóval menjen és keresse meg, biztos megtalálja valamelyik fiókban vagy a konyhaszekrény alján, de még egy bögrében is lehet, szóval menjen, ne hülyéskedjen, és keresse ki a megfelelő részt, mert lehet, hogy elfelejtettem valamit, és ezért megy ez ilyen lassan.
Máshol olajozottan ment a dolog, azt hallottam, annyira erős volt, hogy elég volt csak pislognia, és látszódott az eredmény, ott állt a konyhában, akik pedig a forró serpenyőbe tették, nem tudtak a látásuknak hinni, mert azt hitték, hogy mától az is csak egy ribanc, aki megcsalta őket, mert ezt így ebben a formájában nem lehet elhinni senkinek, mert ilyen még a mesében sem létezik, hogy itt áll, a padlóra csöpög az olaj, és izzad, és nem tudunk vele mit kezdeni, mert nemcsak nagyra nőtt, hanem még beszél is, és követeli, így mesélték nekem, követelte, hogy vigyék el innen, mert neki nagyon fontos küldetése van, és ő nem akarja őket megbántani, mert nagyon szép lakás, de itt ezt nem lehet végrehajtani, azok meg kinyitották az ajtót, és hanyatt esve, féloldalt figyelték, ahogy elhagyta a lakást, majd hirtelen felpattantak, hogy még megnézzék, nem tévednek, mert tényleg az ablakuk előtt ment az utcán, majd hirtelen úgy elszaladt, hogy semelyik határban nem fogták meg, mert neki nagyobb küldetése volt, úgy kell elképzelni, nagyobb, mint bárkinek ezen az olajos földön.
Túl vagyok már a kilencedik liter olajon is, de csak bámul, és bökdös a villával, és nem hiszem el, hogy nem képes meghallgatni, hogy fütyül arra, amit meséltem neki. Hoz egy eszközt, ami tulajdonképpen egy fogó, amivel kiemel az olajból, és a törlőkendőre tesz, hogy tessék, izzadj, te barom állat, akkor legalább nem fogsz hülyeségeket beszélni, hogy akkor nem leszek ennyire részeg. Soha nem voltam ennyire józan még, és komolyan nem tudom, hogy miért hittem azt, hogy egy polgármesternek az agya nem ennyire korlátolt, mert aki korlátolt, azok a többiek, azért is választanak maguknak olyat, aki nem az, mert az tud gondolkodni, és jót akar, de most itt vagyok, és nem akar jót, mert izzadok, és kifolyik belőlem az olaj. Nem tudom, hogy miért hittem azt, hogy nem egy átlagos rántott hús vagyok, hanem fölötte sokkal, hogy majd én leszek, aki helyre pofozza ezt az olajhiányos falut.
