Tavaly március közepén arról írtam a Népszavában, hogy csak találgatni lehet, milyen hosszúra nyúlik majd a koronavírus-járvány lefolyása: negyedév, félév, egy év, még hosszabb? Persze már akkor voltak olyan hivatalos vélemények, miszerint a válság rövid lefolyású, három-négy hónapos lesz, amihez - megfelelő átcsoportosítással - elegendő tartalék van a magyar költségvetésben. Ám – hangsúlyoztam akkor – egy felelős kormánynak fel kell készülnie nemcsak a rövid távú, hanem a hosszabb kimenetelű vészforgatókönyvre is. Nem lehet tudni, hogy van-e elegendő tartalék a költségvetésben, mert nem tudjuk, hogy valójában mennyi forrásra lesz szükség egy potenciálisan elhúzódó válság esetén.
Ezért – szükség esetére – fölvetettem a válság különadó bevezetésének ötletét. Annál is inkább, mert Orbán Viktor miniszterelnök számára nem ismeretlen adónemről van szó, használta is szorgalmasan (s nem eredménytelenül) 2010 után, több üzletágban (bankok, kiskereskedelem, energiaszektor, távközlés stb.), jórészt a külföldi cégek magyar leányvállalataival a célkeresztben. Az Európai Unió Bírósága ítélete szerint az uniós alapelveknek megfeleltek az átmeneti időszakra kivetett magyar különadók. A magyar minta sikere alapján az ágazati különadókat más országokban is alkalmazták, többek között az orbáni kísérletekre különösen fogékony Lengyelországban.
Amint azt már tavaly tavasszal sejteni lehetett, a járvány és a miatta bekövetkezett korlátozó intézkedések következtében mély, elhúzódó gazdasági válság ütött be. Ráadásul a korlátozások miatt bajba jutott vállalkozások megsegítésére a kormány az állami adó- és járulékbevételek egy részéről is lemondott. Nem csoda, hogy elszállt az állami költségvetés, s 2020-ban a 9 százalékos hiány történelmi csúcsot döntött. A kormány már beismerte, hogy a költségvetési hiány az idén is legalább 6,5 százalék lesz, de valószínűleg magasabb.
Az általam javasolt válság különadót nem a külföldi tulajdonú cégekre, hanem a magyar szupergazdagokra kellett volna kivetni, akiknek jelentős részét Orbán Viktor - a társadalmi igazságérzetet felborzolva - „hozta helyzetbe” az elmúlt évtizedben. A haveri kapitalizmus, az új üzleti szuperelit létrehozása, az egyes kormányközeli vállalkozók politikai hűségjutalmazása azonban nem 2010-ben startolt, hanem jelen volt a rendszerváltás első napjától kezdve, például az állami vagyon jelentős részének politikai kapcsolatok révén történő szétosztása és megszerzése idején. Nevezhetjük tehát az új válságadónemet „koronaadónak”, de „Mészáros-adónak" vagy éppen „Gyurcsány-adónak" is. A lényeg nem a pántlika, hanem az, hogy a vészesen mélyülő erőforráshiány és a súlyos társadalmi egyenlőtlenségeket továbbfeszítő válság kikényszerítse azt, hogy a magyar oligarchák valamit visszaadjanak az ország népének, amikor erre nagy szükség van. A válság különadó bizonyos szempontból részleges morális jóvátételként is felfogható.
A rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat követelnek! – mondtam kissé szónokian. Felhívásom az olvasók körében népszerű volt, de fölöttébb visszhangtalan maradt kormánykörökben. Talán túl korai volt a felszólítás, gondoltam magamban, a hivatalos Budapesten lehet, hogy túl sokan hittek Donald Trump amerikai elnök ígéretében, hogy húsvétra (tavaly húsvétra!) már karnyújtásnyira lesz a járvány fölötti győzelem, és a templomok zsúfolásig megtelnek hívőkkel. A többi már (szomorú) járványtörténelem: jóval több mint félmillió Covid-halott Amerikában. Huszonhétezer fölötti áldozat Magyarországon, nemzetközileg kiugróan magas, megszégyenítő mutató az összlakosság arányában, ami ordító erőforráshiányt jelez a betegellátásban.
Mégis, most mi az új helyzet, amiért ismét érdemes beszélni a válság különadóról? Több mint egy évvel a különadóra való felhívásom után az elszálló költségvetési hiányok, az elmaradó adóbevételek és a rohamosan növekvő államadósság miatt világszerte vészesen romlott az államháztartások helyzete. Ráadásul a legjelentősebb rések a fejlettebb országok büdzséjében keletkeztek. Erre már a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) is kigyulladtak a piros lámpák. A napokban az intézmény több pontból álló ajánlással állt elő a tagországok (köztük hazánk) költségvetésének tervezéséhez: elsőbbséget az egészségügynek, oktatásnak és az infrastruktúrának; a munkahelyteremtési programok beindításának; a szociális háló megerősítésének (mivel a válság aránytalanul erősen sújtotta a szegényeket, nőket és kisebbségeket); a fölösleges, pazarló kiadások csökkentésének!
De a témánk szempontjából legfontosabb IMF-ajánlás a „méltányos” adóreform bevezetése, mert a járvány következtében a jövedelemolló tovább nyílt, milliók szegényedtek el, miközben a leggazdagabbak tovább gyarapodtak. Ebben a helyzetben a washingtoni pénzügyi szervezet megfontolandónak tartja az ideiglenes Covid-19 „helyreállítási hozzájárulás“ bevezetését a szupergazdagokra kivetett pótadón keresztül. Ha már az IMF is azt mondja, amit én sürgettem egy esztendővel ezelőtt, akkor érdemes odafigyelni rá. Igen, válság különadót most!