A diplomáciát sokszor feláldozták a harctéri műveletek érdekében, de ez fordítva soha nem történt meg - egyebek mellett erre panaszkodott Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter egy kiszivárgott, bizalmas jellegű interjúban. A teheráni rezsimmel kritikus, Iran International nevű londoni székhelyű hírcsatorna által részlegesen leközölt és különböző sajtóorgánumokkal megosztott háromórás hangfelvétel kivételes bepillantást enged az iráni államapparátus belső működésébe, ám az elemzők számára kevés új információval szolgál. Zaríf például rávilágít arra, hogy az iszlám köztársaságban a valódi hatalmat nem a megválasztott elnök és kabinetje, hanem a Legfelsőbb Vezető, valamint a Forradalmi Gárda birtokolja, ám az Iránnal foglalkozó szakmai körökben ez eddig is köztudomású volt. Az iráni külügyminiszter azon állításának, miszerint Oroszország nem volt érdekelt az iráni atomalku sikerében, ugyan van némi pikantériája, de azért ezt is sejteni lehetett, elvégre - ahogyan arra Zaríf is rámutatott - a Nyugattal való viszony rendezése csökkenti Teherán kiszolgáltatottságát Moszkva irányába. A hanganyag kapcsán ezért nem is annak tartalma az érdekes, inkább az, hogy miért éppen most jelent meg.
A szóbanforgó interjút még márciusban készítette a Haszán Róháni elnök vezette kormánnyal szimpatizáló Szaíd Lejlaz közgazdász, aki több miniszterrel is beszélgetett, hogy dokumentálja a kabinet teljesítményét. A beszámolók szerint Zaríf a könnyed hangvételű interjú során egyes kijelentései után külön megjegyezte, hogy nem szeretné, ha azok nyilvánosságra kerülnének, de aligha hihette, hogy azok örökre titokban maradhatnak. “Nem tudom elképzelni, hogy Zaríf, aki egy rendkívül tapasztalt politikus nem számított volna arra, hogy ez a beszélgetés kiszivárog” - magyarázta a Népszavának N. Rózsa Erzsébet, az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa. A Közel-Kelet szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a hangfelvétel kifejezetten ideális pillanatban jelent meg Zaríf számára. Az atomalku feltámasztásáról szóló bécsi tárgyalások a sajtóértesülések szerint jól haladnak, a nemzetközi média pedig azzal foglalkozik, hogy Izrael igyekszik megtorpedózni a diplomáciai erőfeszítéseket. Ilyen körülmények között felesleges kockázatot vállalnának a rezsim interjút nehezményező tagjai, ha lecserélnék a kiváló nyugati kapcsolatokkal rendelkező külügyminisztert. Zaríf egyébként is megbízatása végéhez közeledik, szeptemberben iktatják be az új elnököt, aki saját embereinek osztja majd ki a tárcákat. Sok vesztenivalója nincsen a hangfelvétel megjelenésével, nyerni viszont annál többet tud rajta: a szokatlanul szókimondó interjú kiszivárgása ugyanis megnövelheti népszerűségét az iráni rendszerből kiábrándult fiatalok körében. A célcsoportnak az külön is imponálhat, hogy a beszélgetésben Lejlaz többször felveti, Zaríf viszont mindundatlan elutasítja annak a lehetőségét, hogy jelöltként induljon a június 18-án esedékes elnökválasztásokon.
Mindazonáltal az iráni politikában mérsékeltebb irányvonalat képviselő reformerek számára komoly gondot jelent a közelgő választás. Az atomalku amerikai felmondása miatt kialakult problémák, a remélt gazdasági fellendülés elmaradása miatt a szavazók eltávolodtak az irányzattól, a tavaly februári parlamenti választások ezért rekordalacsony részvétel mellett az ellenoldal, a keményvonalas konzervatívok fölényes győzelmét hozta. A hivatalban lévő Róháni második ciklusát tapossa, vagyis az alkotmány szerint nem indulhat újra mandátumáért, ezért nem teljesen egyértelmű, hogy ki lehetne a reformerek zászlóvivője. A felmérések szerint a potenciális jelöltek közül egyértelműen Zaríf a legnépszerűbb jelölt, támogatottsága ugyanakkor jócskán elmarad a keményvonalas nagyágyúk - Ebrahím Raíszi főbíró, Mohamed Báker-Kálibáfvolt teheráni főpolgármester, illetve az államalapító ajatollah unokája, Haszan Khomeini hitszónok - mögött. N. Rózsa Erzsébet úgy vélte: kizárólag azon múlik Zaríf indulása, hogy lát-e esélyt a győzelemre. A reformereknek igazán csak akkor van sanszuk, ha sikerül újjáéleszteni az atomalkut.
Az interjú kiszivárgása mindazonáltal felizzította az iráni közbeszédet, és ez akár az erőviszonyokat is átalakíthatja. Az ékesszólásáról és kiváló takikai érzékéről ismert Zaríf a beszélgetés során igyekezett új megvilágításba helyezni az elmúlt évek eseményeit. Saját, felemás teljesítményét próbálta mosdatni, miközben a diplomáciai kudarcokat finoman a harcias konzervatív elit - a Forradalmi Gárda - nyakába varrta. Az Egyesült Államok által likvidált Kászim Szulejmánit is kritizálta, ugyanakkor arra is ügyelt, hogy ellensúlyozza szavait a sokak szemében mártírhalált halt kémfőnök méltatásával is.
Habár a bizalmas interjú napvilágra kerülése jótékonyan hathat Zaríf népszerűségére, politikai ambíciói szempontjából akár végzetes következményekkel is járhat, hiszen növeli az esélyét annak, hogy a politikus fennakad az elnökjelöltek előzetes megszűrését végző szerv, az Őrök Tanácsa rostáján. A hanganyag közreadása ezért éppen úgy lehet a politikus környezetének zseniális kampányfogása, mint a rivális erők által kiagyalt botránykeltés. Az sem kizárható, hogy valamilyen más szempont áll a hátterében: a beszélgetésnek van egy Moszkva-kritikus felhangja is, ezért elképzelhető, hogy az iráni-orosz viszony megzavarása volt a szivárogtatók célja. Róháni tegnap mindenesetre vizsgálatot rendelt el, hogy kiderüljön, ki “lopta el” a hangfelvételt.
