Kicsit megkésve, némileg átalakítva, újragondolva zajlott le a 2021-es Oscar-díj gála. A változások mögött nyilván a pandémia áll, így nagyon sok tradíciótól, dogmától el kellett búcsúzni. A ceremónia át- és megszervezését Steven Soderbergh rendezőre és Stacey Sher és Jesse Collins producerre bízták, akik nem voltak restek kidobni néhány hagyományt.
A helyszín például a hatalmas Dolby Theatre helyett a kisebb terekkel, így jobban át- és berendezhető Union Station épülete volt, amelynek belsejét Al Capone korát idéző bár és szálloda belső stílusában alakították ki, persze boxokkal, hogy a társaságokat jól el lehessen különíteni. Ez kellett ahhoz, hogy az Oscar ne „maszkos” (vagy még rosszabb esetben online bejelentkezős) esemény legyen, és fizikai valójukban pompázhassanak az elismeréseket prezentáló sztárok és a díjazottak.
Megpróbálta...
Ha pedig az egészet egy olyan virtuóz alkotó kezébe adták, mint Steven Soderbergh, akkor ő sem sajnálta a fáradságot, hogy a tévékben látható verziót a lehető legjátékfilmesebbre szabja, több kevesebb sikerrel. Volt például az Oceans-filmekre hajazó fő- és végcím – kár, hogy a mozis gondolkodásmód itt ki is fulladt. És az is igaz, hogy elkelt volna például több totál a helyszínről. Az viszont zseniális megoldás volt, hogy a házigazda karaktere eltűnt (remélhetően örökre), így nem kellett zsibbasztó, belterjes poénokat hallgatni.
Az a megoldás viszont a furcsa anomáliák közé sorolandó, hogy nem keverték le a díjazottak köszönő beszédeit, így voltak, akik visszaéltek ezzel a szituációval. Állítólag direkt kérés volt, hogy ne csak neveket soroljanak, hanem mondjanak valami személyeset. Mennyiségi szempontból ez sikerült, ám a tartalom felől nézve csak kevés díjazott esetében vált be a recept, jelesül sokan eltévedtek valami hosszú és unalmas és hosszú monológban.
Illetve, ami már az őrültség kategória határát súrolja: valami totálisan érthetetlen oknál fogva összekeverték a díjak sorrendjét. Túl korán lőtték el a legjobb rendező kategóriát – ezzel látványosan leértékelve ezt a trófeát –, az pedig egyenesen bizarr megoldás, hogy nem a legjobb film díja volt a végső, hanem a legjobb színésznő és színész kategóriáké. Miképpen az sem teljesen világos, hogy az In Memoriam szegmenst miért kellett olyan kapkodósra venni, hogy nem tudta követni kiket is vesztett el a filmvilág az elmúlt évben.
Nem kérdés
Ha Soderbergh-gel ellentétben tradicionális módon tekintünk a listára, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy Chloé Zhao és A nomádok földje volt a nagy nyertes, hiszen Zhao lett a legjobb rendező, Frances McDormand a legjobb színésznő (immár harmadik alkalommal) és maga a mű a legjobb film. Valamint a siker "osztódásával" is számolni kell: mivel mind Zhao, mind McDormand társ-producerek voltak, a legjobb film Oscarját ketten is felírhatják a szakmai életrajzukra.
Nem mellékesen: Chloé Zhao lett a második nő az Oscar történetében, aki legjobb rendezői díjat kapott, illetve az első nem fehér bőrű vagy nem amerikai. Lehet tallózni a friss rekordok között. (Az amerikai nomádizmust bemutató dráma a hazai forgalmazó tervei szerint szinte azonnal látható lesz, amit kinyitnak a hazai mozik.)
Hopkins passzolta
Miközben A nomádok földje elismerései szinte magától értetődőek voltak, akadtak meglepetések is a gálán. A kialakult hangulat miatt szinte mindenki biztosra vette, hogy a legjobb férfi alakítás posztumusz elismerés lesz Chadwick Bosemannak (Ma Rainey: A blues nagyasszonya), de végül Anthony Hopkins kapta a The Fatherben nyújtott alakításáért, melyben egy idős demens férfit formáz, zseniálisan. A meglepetés abszolút kellemes, hiszen Hopkins alakítása valóban átütő, a mezőny legjobbja volt.
A veterán színész 1992-ben kapott már Oscart A bárányok hallgatnak-ért, illetve jelölték a Nap romjai, a Nixon, az Amistad A két pápa és most a The Father című filmekért. Az, hogy az utóbbit most váratlanul válthatta díjra, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Hopkins nem volt jelen sem Los Angelesben, sem a londoni vagy a párizsi bejelentkezési pontokon – több mint ritka eset, hogy valaki passzol egy Oscar-gálát.
A polip kiütötte az egészségügyi, politikai korrupciót
Voltak azonban keserű pirulák. Persze, szomorkodhatunk azon, hogy Mundruczó Kornél Pieces of a Woman című drámájában remekelő Vanessa Kirby nem kapott szobrocskát, de hát a kategóriában McDormand verhetetlen volt.
Az azonban csalódást keltő, hogy Alexander Nanau Kollektíva című alkotása alulmaradt mind a legjobb nemzetközi film, illetve a legjobb dokumentumfilm kategóriában is. Előbbi elfogadható, hiszen a bearanyozódott, Thomas Winterberg jegyezte Még egy kört mindenki elismeri, egy szép karrier várható állomása volt az Oscar. Az azonban, hogy a dokumentumfilmes mezőnyben mellőzték, nagy kiábrándulás. Elvégre Nanau műve egy thillerként is működő alkotás egészségügyi és politikai korrupcióról, tragikus sorsokról szól elementáris erővel, az elismert Tanítóm, a polipban viszont egy fickó arról beszél a kamerának hosszasan, miért gondolja azt, hogy összebarátkozott egy polippal.
A nyertesek (a kiosztás sorrendjében)
Legjobb eredeti forgatókönyv
Emerald Fennell (Ígéretes fiatal nő)
Legjobb adaptált forgatókönyv
Christopher Hampton és Florian Zeller, (The Father)
Legjobb nemzetközi film
Még egy kört mindenkinek
Legjobb férfi mellékszereplő
Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah)
Legjobb smink és haj
Ma Rainey: A blues nagyasszonya
Legjobb jelmez
Ma Rainey: A blues nagyasszonya
Legjobb rendező
Chloé Zhao
Legjobb hang
A metál csendje
Legjobb kisjátékfilm
Two Distant Strangers
Legjobb rövid animáció
If Anything Happens I love You
Legjobb animáció
Lelki ismeretek
Legjobb rövid dokumentumfilm
Colette
Legjobb dokumentufilm
Tanítóm, a polip (My Octopus Teacher)
Legjobb speciális effektusok
Tenet
Legjobb női mellékszereplő
Youn Yuh-jung (Minari)
Legjobb látványtervező
Mank
Legjobb operatőr
Erik Messerschmidt (Mank)
Legjobb vágás
Mikkel E.G. Nielsen (A metál csendje)
Legjobb eredeti filmzene
Trent Reznor, Atticus Ross, Jon Batiste (Lelki ismeretek)
Legjobb eredeti betétdal
H.E.R.: Fight For You (Judas And The Black Messiah)
Legjobb film
A nomádok földje
Legjobb színésznő
Frances McDormand (A nomádok földje)
Legjobb színész
Anthony Hopkins (The Father)
A gáláról készült képösszeállításunkat itt tudja megnézni.
