Rendezőként hasonló utat tett meg, mint A nomádok földje alapjául szolgáló, azonos című regény szerzője, Jessica Bruder: több hónapot töltött el a nomádok körében, egy lakóautóban. Hogy fogadták az érkezését?
Nem voltak túlságosan fennakadva, mert sikerült beilleszkednünk. Azt látták, hogy afféle furcsa „alakok” vagyunk, akiknek a kocsiján kamera van, sőt, magunkkal is hurcolunk párat és stormchser-filmeseknek tartottak minket – tudja, akik a viharokat üldözik és akkor a legboldogabbak, ha egy tornádót érintésnyi közelségből szeretnék rögzíteni. Persze, nem tudtunk olyan láthatatlanok lenni, mint Jessica, aki egyedül kutatott, mivel a stáb huszonhét emberből és hét lakókocsiból állt. Ennek ellenére sikerült bizalmas kapcsolatokat kialakítani a nomádokkal és megtapasztalni azt a furcsa érzést, amikor elváltok és nem tudod, hogy látjátok-e még valaha egymást. Sikerült fontos barátságokat kötni, igaz, soha nem ittam korábban annyi tequilát az életemben, mint a nomádokkal eltöltött idő alatt.
A nomádok az Egyesült Államokban elsősorban idősebb emberek.
Ezért izgatott a téma, eddig csak és kizárólag fiatalokról forgattam, épp egy dokumentumfilmet fiatal világutazókról, amikor Frances McDormand megkeresett, hogy megvásárolta Jessica Bruder könyvének megfilmesítési jogait és engem tart a tökéletes rendezőnek. Elolvastam a könyvet, amely elementáris erejű, és ráébresztett, hogy sosem gondoltam komolyan bele a hatvan, hetven vagy akár nyolcvan éves emberek sorsába. Tökéletes lehetőségnek éreztem, hogy ezzel a filmmel rengeteget megtudhatok az idősebb emberekről.
Mit gondol, Frances McDormand miért zseniális színész?
Ez így trükkös kérdés, amelyre nem könnyű válaszolni. Röviden talán azt mondanám, hogy képes az összes élettapasztalatát arra fordítani, hogy megteremtse a kamerák előtt az adott karaktert. Mázlista vagyok, hogy ő épp engem választott A nomádok földje-hez rendezőnek.
A mű számos szempontból 2020 felfordult világának művészi válasza, a korlátozások miatt elvesztett szabadság parafrázisa lett – ezért már most kultikus alkotás sokak szemében.
Mindannyian érezzük annak súlyát és a felelősségét, hogy egy kapitalista gazdasági rendszer részei vagyunk. A filmipar számos fázisában a fogyasztói társadalmat, illetve annak népszerűsítését szolgálja. A happy end a boldogság világérzését igyekszik erősíteni, az emberek nagy része a bolygón azonban egyértelműen boldogtalan. A nomádok földje egyértelműen reflektál erre, ezt nem érdemes vitatni. A kapitalista fogyasztói társadalom alapja, hogy minél többet költsünk. A rendszerellenesség abban nyilvánul meg, hogy egyes emberek megpróbálnak minimalista módon élni, felesleges dolgokat nem birtokolni, a fiatalok egy része szerint egyre kevésbé fontos, hogy sok mindent birtokoljanak – ez a mozgalom pedig már jóval a pandémia előtt elindult. A koronavírus megerősítette mindezt, egyre többen teszik fel maguknak a kérdést: mi a valóban fontos az életben? És gondolkodunk el: amiről eddig azt hittük, hogy meghatároz minket, az anyagi értékeink, a lakhelyünk egy pillanat alatt semmivé válhat. Igen, 2020-ban a túlélés fogalma egészen más jelentéssel bővült.
Ideológiai szinten?
2020 olyan év volt, amikor szinte képtelenség volt a híreket hallgatni, feldolgozni. Az amerikai identitás, az „álom” ideológiája biztosan mást jelent már ma, miután kiderült, hogy milyen törékeny definíció. Az Egyesült Államok nagyon fiatal kultúra, amely erővel kreált, így nem csoda, hogy nagyon sokan nem tudják, mit kezdjenek egymással, hogy éljenek együtt. Sőt, egyesek nem is nagyon tudnak, vagy nem akarnak tudni erről a sokszínűségről. Ezért fordulhat elő, hogy ennyi nacionalista van. Hangsúlyozom, nem csak Amerikában. Ami a Trump-érában történt, a világ számos pontján hasonlóképpen zajlott le. Persze, a legtöbbet az amerikai helyzetről kell beszélni, mivel nagyhatalomról van szó. Bízom az országban, és az emberekben és nagyon remélem, hogy Joe Bidennel visszatér a normalitás.
Ebben és a korábbi filmjeiben is fontos szerephez jut a természet. Kis szemtelenséggel azt is mondom: imádja a naplementéket.
Nem tagadok semmit! Mindenesetre ez azért is lehet, mert életem nagy részét betondzsungelszerű városokban töltöttem. Ateistának neveltek, sosem hittem Istenben. Amikor azonban idősebb lettem, meg kellett fogalmaznom magamnak, az „élet értelmét”. Hová tartozom, mik a céljaim és ezekre nem tudok olyan gyors és magabiztos válaszokat adni, mint sokan mások. A természet indirekt módon nagyon sok kérdésemre a válasz, ontológiai, hitbéli kérdésekben is. Szóval, igen, a naplementék fontosak.
Az, hogy politológiát tanult az egyetemen, segített? Illetve, egy olyan delikát szerzői film után, mint A nomádok földje, miért akart Marvel képregényfilm szuperprodukciót rendezni?
Az eddigi életemet három részre osztanám. Az elsőben manga művész szerettem volna lenni és történeteket elmesélni azok fantasztikus valóságában. A húszas éveim elején aztán rádöbbentem, hogy annyira elmerültem ebben a fantázia világban, hogy szinte fogalmam sem volt a realitástól, mely egyfajta menekülés volt a részemről. Egy évtizedembe telt, mire felfedeztem az igazi világot főleg a filozófia és a politológia segítségével. Ez idő alatt fedeztem fel azokat a rendezőket, akik filozófiai alapokon alkotnak: Terrence Malick, Werner Herzog. A harmadik fázist épp most élem meg, amikor igyekszem az életem első tizenöt évét a tanulás időszakával elegyíteni. Folyamatosan keresem a kihívásokat, így számomra természetes, hogy A nomádok földje után megrendeztem az Örökkévalókat.
Igaz, hogy a kétpárti rendszerből írta a diplomáját?
Igen, méghozzá abból a szempontból, hogy egy ilyen rendszerben miért nehéz a reformokat – bármelyet – végrehajtani. Egyik politikai erő sem szeretné a szavazóit „elkedvetleníteni”. Joe Biden sem lesz képes átfogó reformokra, ha ezek a változások nem alulról, az egyes emberek szintjéről építkeznek. A világ sokkal gyorsabban változik, mint amennyire azt a politikusaink követni tudják. Tökéletes példa a pandémia: csak késve tudnak reagálni.
Infó:
A nomádok földje
Magyarországi bemutató: május 20.
