Alig több, mint egy hónapja, március 24-én állt pályára a Föld körül, és azóta is működik a negyedik magyar műholdacska, a SMOG-1. A hazai űrtevékenység kezdetei azonban 75 évre nyúlnak vissza, a kezdetnek az az esemény tekinthető, amikor 1946. február 6-án Bay Zoltán vezetésével Budapesten elvégezték az úttörő jelentőségű Holdradar-kísérletet: ekkor sikerült kimutatni a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését. A feladat nehézségét az adja, hogy a 363- 406 ezer kilométeres Föld–Hold-távolságot oda-vissza megtevő rádiójel annyira legyengül, hogy csak speciális módszerrel lehet felerősítve lehet megmérni, de megjegyzendő, a sok helyen olvasható téves információval ellentétben, Bayék pontos távolságmérést nem tudtak végezni. Néhány héttel korábban az amerikai hadsereg Hold-radar-kísérlete szintén sikeres volt, ezekkel az eseményekkel indult útjára a csillagászat új ága, a radarcsillagászat.
Kármán Tódor közreműködése jóval közvetlenebb módon járult hozzá az űr meghódításához, őt a világ a rakétatechnológia egyik atyjaként ismeri. Amerikában végzett sokrétű munkásságával jelentős mértékben járult hozzá a rakétatechinka fejlesztéséhez, áramlástani, és üzemanyagokkal kapcsolatos kutatásokat is folytatott. 1960-ban létrehozta az űrkutatók nemzetközi fórumát, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát (International Academy of Astronautics) aminek az ő támogatásával 1963-ban Magyarország is tagja lett.
Amikor a II. világháborúban Japán megtámadta az USA-t, szükség lett olyan repülőgépekre, amelyek a létező legrövidebb kifutópályáról, egy hajóról is képesek felszállni. Erre az igényre válaszul készült el a lökhajtásos repülőgép, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy a repülőgép egy szilárd hajtóanyagú rakéta segítségével száll fel. Innen már csak egy lépés volt a rakéták fejlesztése: Kármán készítette el az amerikaiak első ballisztikus rakétáját, amiből az űrhajózás első hordozórakétái születtek meg a következő évtizedekben.
Szebehely Győző is Amerikában érte el sikereit, az Apolló űrhajók pályájának megtervezésében játszott jelentős szerepet: az addig inkább elméleti kérdésként kezelt gravitációs háromtest-problémának - aminek kutatásában nemzetközi figyelmet keltő, jelentős szerepet játszott - egyszeriben hihetetlenül megnőtt a gyakorlati jelentősége, hiszen a Hold–Föld rendszerben mozgó Apollo űrhajók sorsa alapvetően a helyes pályaszámítástól függött.
Az Apollók űrhajósait szállító holdjárót pedig Pavlics Ferenc a General Motors mérnöke tervezte. Az első holdjáró (Lunar Rover) – a világon az első földönkívüli jármű - három napig sikeresen működött a Holdon: az Apollo–15 űrhajó 1971-es holdraszállásakor csaknem 28 kilométert tett meg. Pavlics 1972-ben az Apollo–16 és az Apollo–17 járművein dolgozott, majd a kilencvenes években a NASA felkérésére még részt vett a marsjárók tervezésében is.
Az első teljesen magyar fejlesztésű és gyártású űrelektronikai eszköz 1974. október 31-én jutott ki Föld körüli pályára, a IK-12 jelű mesterséges holdon: a csehszlovák–magyar–szovjet együttműködésben készült mikrometeorit-detektor K-1-3 nevű magyar részegysége volt. A műszer jelfeldolgozó elektronikájának megalkotására a KFKI Reaktor főosztály Mérésautomatizálási osztályán belül létrehozták az Űrelektronikai csoportot. 1972-ben készült el az elektronikai egység első változata, mely még viszonylag sok energiát fogyasztott, de más tekintetben jól működött. 1973 végén gyártották le a K-1-3 nevű végleges példányt, amelynek tömege 1,1 kilogramm, teljesítményfelvétele 1,4 watt volt.
A Pille sugárdózismérő Farkas Bertalannal együtt utazott az űrbe, ezzel már a fedélzeten meg tudták állapítani az űrhajósok sugárterhelését, addig erre csak a visszatérés után, a Földön volt lehetőség: és a műszerek mérete és súlya miatt szó sem lehetett felvitelükről. A Balaton nevű műszerrel pedig Farkas Berci és társai szellemimunka-végző képességüket vizsgálták.
Magyar kutatók 1998-tól fogva részt vettek a Rosetta nevű üstököskutató szonda kifejlesztésében is: dolgoztak a 2004-ben útjára indított szonda fedélzeti számítógépén és elektromosenergia-ellátó rendszerén, valamint bekapcsolódtak néhány tudományos kísérletbe is.
Részegységek fejlesztésében, létrehozásában több projektben is részt vettek és vesznek részt ma is magyar kutatók, mérnökök, de újabb szintet 2012. február 13-án lépett a magyarok és az űr kapcsolata: felbocsátották a Masat–1 (a magyar és satellite szavakból képzett szó) nevű, teljesen magyar építésű pikoműholdat. Az egy kilogrammnál könnyebb Föld-kísérőket nevezik így, a 10 centiméteres élekkel bíró kocka alakú Masatot a Műegyetemen fejlesztették, a 30 millió forintos anyagköltségű projekt megvalósításába az egyetem Űrkutató Csoportja, több tanszéke, valamint számos külső cég is bekapcsolódott, a fejlesztés megközelítőleg 56 ezer mérnökórát vett igénybe. A kis szerkezet sokáig küldte az adatokat, de végül négy év múlva, januárban pályáján belépett a légkörbe és megsemmisült.
2019. december 6-án újabb két magyar műhold került ki az űrbe. Az egyik, a SMOG-P csak 5×5×5 centiméteres élhosszúságú és 25 dekagrammos volt, és ezzel akkor a világ legkisebb működő műholdjának számított: feladata a digitális földfelszíni tévéadások által keltett elektromágneses szennyezettség, az elektroszmog mérése volt. Miután 500 alkalommal megkerülte a Földet 2020. szeptember 28-án megsemmisült.
A másik magyar műhold, az ATL-1 pontosan kétszer ekkora, 5×5×10 centiméteres volt, magánkezdeményezésre jött létre, és kereskedelmi küldetést teljesített. Mintegy tíz hónapig keringett a Föld körül, ahol újonnan kifejlesztett, speciális szerkezetű anyagokat tesztelt, 2020 októberében semmisült meg.
Azóta sincs megállás, 2021. március 24-én pályára állt és működik a negyedik magyar, Rubik-kocka méretű műhold, a SMOG-1 A magyar űreszközt az olasz Unisat-7 műhold - amelyet egy Szojuz-2 rakéta juttatott fel az űrbe - indította útjára 550 kilométer magasságban egy automatizált kidobószerkezet segítségével öt másik kisműhold társaságában. A negyedik magyar műhold a Föld elektromágneses szennyezettségét és a Napból érkező ionizáló sugárzás hatását fogja mérni.
Eközben előkészületben egy újabb magyar innováció: 225 ezer dollárral támogatja a NASA a PLWS, azaz a Puli Lunar Water Snooper, azaz a Puli Holdi Vízszimatolójának fejlesztését. A pályázaton az volt a feladat, hogy olyan kisméretű és kis tömegű holdi mérő- és megfigyelőeszközt tervezzenek, amik cipődoboznyi méretű kis robotokon is bevethetők. A verseny első részét a Puli nyerte, a folytatásban pedig további sikereket aratott, ennek hozadéka a 225 ezer dolláros fejlesztési támogatás. Az eszköz pedig a tervek szerint 2022 januárjára készül el. A vízszimatolónak az lesz a feladata, hogy megtalálja a Holdon található vízjeget, és mérni tudja annak mennyiségét és eloszlását.
Kármán Kennedyvel
Kennedy elnök 1963-ban átadja Kármán Tódornak a Nemzeti Tudományos Érem kitüntetését a Fehér Ház kertjében. „Nehéz elképzelni, milyen volna az életünk lökhajtásos repülők és rakéták nélkül, űrkutatás nélkül. Boldoggá tesz, hogy annak adhatom ezt a díjat, aki lehetővé tette az űrkorszak eljövetelét.”
Fotó: Abbie Rowe/JFK Library/wikipédia
