Nézd, ott egy gömbház! – kiáltott fel apám a Wartburg volánja mellett, én meg a hátsó ülésről bámultam, amerre mutatott. Az M7-es mellett, egy meredek, kopár domboldalban hófehéren világított egy gömbölyű építmény, le sem tudtam venni róla a szemem, amíg teljesen el nem hagytuk. A Balatonra menet akkortól mindig megnéztem: épp olyan fontos tereptárggyá vált nekem, mint hazafelé jövet a sóskúti dombon bozótból kirajzolt PAX felirat. Az egyiknél járva tudtam, nemsokára meglátom a Balatont, a másiknál meg, hogy mindjárt otthon vagyunk.
A hetvenes évek legelejét írtuk akkor, és az elkövetkező másfél évtized alatt végignéztem, hogyan nőnek meg a fák a domboldalon, hogyan épülnek más házak is a hófehér gömb körül. Aztán eltelt újabb pár évtized, és amikor legközelebb kerestem, már nem láttam: az új autópályalejárók teljesen átalakították a tájat.
Mit volt mit tenni, odaképzeltem hát magam a Wartburgba, és amikor eljött a régi bizonyosság, hogy igen, itt szoktam balra nézni, akkor ráböktem az okostelefonon a térképre. Innen tudtam meg: Törökbálinton kell keresnem a gömbölyű házat. Aztán már ment minden, mint a karikacsapás. A fentrol.hu egy archív légifelvétele és a mai műholdképek segítségével meglett a hely, a földhivatali nyilvántartásból a tulajdonos, a Hungaricana adatbázisa pedig azt is megmutatta, hogy a különleges formát egykor levédette az alkotója. És még mondja valaki, hogy nem nagy dolog az internet.
- Ha már építünk, ne kockaházat építsünk – ad magyarázatot Füles József Gábor arra a kérdésre, hogy jutott eszébe éppen ötven évvel ezelőtt egy gömböt építeni családi hajlékként. Mint meséli, pesti bérleményüket azért kellett elhagyniuk, mert a felesége, Horváth Anna akkor már várta a lányukat. A főváros környékén keresgéltek, végül a szinte lakatlan törökbálinti domboldalon találták meg a nekik tetsző telket. A földdarabért 7500 forintot – úgy két-három havi akkori átlagfizetést – kellett kifizetniük, és bár jövendő otthonuk körül akkor még nem volt sem víz, sem gáz, sem csatorna, a busz pedig egy kilométernyire állt meg, a pazar kilátás sok mindenért kárpótolta őket.
Füles József Gábor akkoriban díszlettervezőként dolgozott az Irodalmi Színpadnál, baráti körében pedig több építész is megfordult – köztük a neki később segédkező Orosz Ferenc is -, akik sokat húzták azzal, hogy az építészet komoly dolog, akárki nem tud különleges házat építeni. Ő viszont evezett, épített is egy majd’ ötméteres kenut, gondolta, egy ház sem foghat ki rajta. Azon persze csak mosolyog, amikor azt kérdezem, csak nem az Orion űrhajó inspirálta az építmény formáját – pedig azt még a Zsil utcai óvodában is tudtuk, kicsoda McLane parancsnok, habár aligha láttuk a ’68-ban játszott tévésorozatot -, de azért az UFO-párhuzam ellen sem tiltakozik nagyon. Igaz, ők a feleségével inkább azt mondják: olyan ez a ház, mint egy jó meleg fészek.
A korabeli képeken látszik, hogy a landoló űreszköznek tűnő ház ablaksora tényleg mintha a parancsnoki pulpitusra nyílna, az oldalán ott a formavédelmi lajstromszám, sőt az eredeti felülvilágító is felsejlik a tetőn – ezt később eltakarták, mert a Hold folyton bevilágította az ágyakat. Odabent viszont úgy érzi magát az ember, mintha Manócska tökházában lenne: a konyha egy aprócska kifli, az íves falak mentén sorakoznak a hozzájuk igazított bútorok, és tökéletesen illenek az enteriőrbe a hetvenes évekbeli kagylófotelek.
Mindössze nyolc méter a nyolc lábon álló ház átmérője. A farost borítás mögött négy centiméter vastag hungarocell van, aztán hat centi levegő, majd újra farost, erre került végül az üvegszövettel kevert cementből készült szigetelő réteg, amit fehérre festettek. A 32 gömbcikkely-elemet előregyártották, aztán a helyszínen két nap alatt összerakták – igaz, a beüzemelés még vagy egy évig eltartott. Ám amikor – a szocialista hétköznapokon edzett emberként - azt kérdezem, sokat packázott-e velük a hivatal, Füles József Gábor rávágja, három nap alatt megvolt az építési engedély. Igaz, amikor később kibővítették volna, akkor meg nemet mondott a hatóság.
Kezdetben szinte naponta jöttek a kíváncsiskodók, aztán ahogy megnőttek a fák, elmaradtak. A kopár domboldal ma fával-bokorral teli, romantikus kert, csak épp három emeletnyi a távolság a kapu és a küszöb között. A nyolcvan éves építő az irdatlan magas fenyőt nézi a lépcső kanyarulatában: magoncként hozta ide elültetni még a kezdet kezdetén.
