Négy órán át tárgyalt csütörtökön Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Alekszandr Lukasenko. Nehezen hihető, hogy valóban arról beszéltek, amit Peszkov Kreml-szóvivő állított, azaz a két ország közötti ipari együttműködésről. A szószátyár fehérorosz vezető legalább azt elmondta, hogy szó volt biztonsági és közös védelmi ügyekről, valamint az integráció kérdéseiről. Ősszel majd összeül az egyébként csak elméletben működő orosz-belarusz csúcsállam legfőbb szerve és ott aláírnak „bizonyos dokumentumokat” a két állam szövetségének fejlesztéséről, s hogy 26 vagy 27 témát már le is zártak.
Elsőrendű orosz hatalmi érdek, hogy Lukasenko felhagyjon a korábbi években folytatott hintapolitikájával, s egyértelműen Oroszország mellé álljon. Erre ideális eljárás, hogy a két állam titkosszolgálatai – a belarusz KGB és az orosz FSZB – együtt konstruálnak olyan ügyet, amely egyrészt ürügyül szolgálhat a további fehéroroszországi megtorlásra, másrészt eszköz a hazai propaganda számára. Április 12-én két belarusz állampolgárt letartóztattak Moszkvában és egy harmadikat Belaruszban. Az ügyről egy hétre rá beszélt Lukasenko állami médiumoknál dolgozó újságíróknak, amikor a hagyományos áprilisi szombati önkéntes munkán ("kommunista szombat", ha valaki még emlékszik rá) vett részt. Azt állította, hatalomátvételi kísérletet lepleztek le, s a résztvevők őt és a fiait (ártatlan 45, 41 és 16 éves gyermeket) fizikailag meg akarták semmisíteni és Gomel környékén eltemetni. Szerint ezt a CIA vagy az FBI rendezte és Lengyelország is részese volt. A belarusz titkosszolgálat szerint a puccsot júniusra, vagy júliusra tervezték, az orosz FSZB május 9-ről tud.
A közleményekből és a belarusz független sajtó cikkeiből kirajzolódik egy kép. Eszerint többen – ellenzékiek, értelmiségiek, páran a Belarusz Népfront nevű rendszerváltó párt vezetői közül – internetes beszélgetésekben vettek részt, amelyben a rezsimváltás esélyeit taglalták. Itt hangzottak el olyan felvetések, amelyeket most puccskísérlet terveként interpretálnak. Az egyik résztvevő az Anvar Szadat hajdani egyiptomi elnök elleni merényletre célzott, amely 1981.október 6-án egy kairói díszszemlén történt. (Az Egyiptomi Iszlám Dzsihádhoz tartozó katonák gránátot dobtak az elnökre, majd rálőttek a dísztribünre. Szadat és több vezető meghalt, sokan megsebesültek.) Feltehetően ezért gondolták az oroszok, hogy a Győzelem napi minszki parádén kezdődött volna a puccs. A zoom-beszélgetésekben állítólag arról is szó esett, hogy milyen fontos épületeket kell elfoglalni, milyen közleményt olvasnának be a rádióban, s létre kell hozni egy nemzeti megmentési bizottságot, amely helyettesíti az államfőt.
A titkosszolgálatok lehallgatták őket, majd elégedetlen katonai vezetőkként feltüntetve magukat kapcsolatba léptek a résztvevőkkel. Megbeszélésre Moszkvába hívták Alekszandr Fedutát (jogász, irodalmár, hajdan Lukasenko híve, majd ellenzéki politikus) és Jurij Zelenkovicsot (ügyvéd, belarusz-USA kettős állampolgár, a Belarusz Népfront párt aktivistája), az „összeesküvés” harmadik főszereplője Grigorij Kosztuszjov volt, akit otthonában fogtak el. (Ő volt szovhozigazgató, a nyolcvanas évek óta a BNF aktivistája, két éve az ellenzéki párt elnöke.) Feduta és Zelenkovics lépre ment, Moszkvában letartóztatta őket az FSZB, majd Minszkbe vitték a két férfit, ahol a belarusz KGB fogdájában vannak. Az ügyről Putyin is szólt április 21-i évértékelő beszédében.
Lukasenko a nyugati és a lengyel felbujtásra hivatkozik, mint ahogyan az egész tiltakozó mozgalmat amerikai-lengyel ármánynak állítja be. Az oroszok viszont ukrán nacionalisták jelenlétéről beszélnek. Az orosz propaganda nyugati szerepről most nem szól.
A belarusz elemzők az ügyben szovjet sablonok használatát ismerik fel. Ugyanúgy csalták Moszkvába Fedutát és Zelenkovics, ahogy a GPU annak idején a szovjetek egyes ellenfeleit tőrbe csalta. Azt is felhozzák, hogy a „zoom-hatalomátvétel” ürügyet szolgálhat a társadalom megfélemlítésére, tömeges perekre, ahogy Sztálin tette a harmincas években a Kirov-gyilkosság után. Ezek találgatások arról, mit is jelent az a „vörös vonal”, amelyet csütörtök este Lukasenko és Putyin együtt meghúztak.
