Nem tudom, ittak-e már lengyelekkel. Kemény. Nem tudom, beszélgettek-e már lengyelekkel közép-európai – és benne a lengyel – történelemről. Még keményebb. Árad az érzelem, fakul az értelem. Legalábbis abban a közegben, amit én ismerek.
Meglehet, ez a kis közösség nem reprezentánsa a nagy lengyel nemzetnek. Amelyik tisztában van a múltjával és a jelenével, mondjuk, utóbbival egy kicsit ambivalens a viszonya. Az nem kérdés, hogy a lengyel identitásnak szerves része a nemzeti öntudat/önsajnálat és a nekibuzdulás képessége. Utóbbi olykor észszerűtlen és véres kalandokba hajszolta a pánokat, példának okáért a törököket, svédeket, oroszokat egyaránt verő büszke szárnyas huszárok rátartiságuk és az ellenség lebecsülése okán nemes egyszerűséggel bevágtattak a Bug jegére a Hmelnyickij-féle háborúkban, és oda is vesztek. De van ilyen, ettől még nem csorbul a lengyel önbecsülés – és a múlthoz való ragaszkodás.
Aminek jegyében – a hivatalos verzió szerint – a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki kérésének eleget téve a kormány (értsd: Orbán Viktor) odaajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb darabját, II. Zsigmond Ágost gyerekkori páncélját. Aki tagadhatatlanul nagy ember volt, a Jagelló-ház utolsó tagjaként végképp egységbe forrasztotta Livóniát, a Litván Nagyfejedelemséget és Lengyelországot. Nem csoda, hogy fontos a lengyeleknek, utána már csak kicsit volt szép és nagy a történelmük.
Hogy miért adta oda Orbán, az nem kérdés. Nyilván nem azért, mert egy lengyel királyé volt, úgyhogy visszajárt, hiszen ha ez a logika érvényesülne, akkor százával postázhatnák vissza a honi múzeumok a nagyszerű és sokszínű magyar királyság emlékeit a horvát, a szerb, az osztrák, a román stb. „feladónak”. És nyilván nem kulturális árucsere szemtanúi lehetünk, hisz a páncélért cserébe nem jött meg Hedvig (a lengyel ajakon: Jadviga) semmilyen kedves tárgya, noha a magyar–lengyel perszonáluniót összekalapáló Nagy Lajos lánya (nem mellékesen II. Ulászló, a Jagelló-ház első királyának a felesége) után biztos maradt valami. És Báthory István erdélyi fejedelem/lengyel király egy árva szablyáját sem ajánlotta senki viszonzásul. Nem véletlenül.
A magyar miniszterelnök a nemzeti múlt egy fontos darabján jóindulatot és politikai támogatást próbál vásárolni, égető szüksége van a lengyelekre az Európai Unióban. (És emiatt számos, 2010 után hozott a nemzeti kulturális vagyon védelmét szolgáló jogszabályt megszegett a kormányzat.) Ennyit arról, mit gondol Orbán Viktor a nemzeti múltról: cserealapnak tekinti. Ráadásul nem tudni, mennyit ér a páncélkellemkedés. Megeshet, hogy a kormány úgy jár, mint Fülig Jimmy. Rejtő Jenő kamaszlelkű, Herkules-erejű, a szépirodalomba is begázoló pofonembere iskolásként fel- vagy összetörte (az igekötő szabadon választható) Lord Nelson mellszobrát, hogy megtekintse, mi is lapul a legendás admirális fejében. De nem talált mást, csak levegőt. A nagy semmit.
Igaz, az Orbán-kormánynak rutinja van a mínuszos mérlegű megállapodásokban, elég annyit mondani: Fudan Egyetem. Aminek kampusza kínai hitelből, kínai vállalatok bevonásával bővül, és megeshet, hogy teljesen/részben elsorvasztja a magyar főiskolai és egyetemi hallgatóknak szánt diákvárost.
De nem kérdés, hogy a lengyel szövetség minden páncélt megér. Egyrészt a környező világ, pontosabban Soros György gonoszsága ellen képtelenség kellően felvérteznie magát bárkinek. Ugyanis a közmédia szíves közlése szerint az amerikai üzletember kiadta a parancsot a NATO-nak, hogy be kell avatkoznia a magyar belügyekbe. (Igazából a közszolgálati médiumoknak nem szabadna szemérmeskedniük, le kellene írniuk, hogy Merkel kancellár és Biden elnök Soros György pincsijei, és Putyin elnök is pelenkát húz, mielőtt elolvasná a dollársátán mesterkedéseiről szóló jelentéseket – hiszen ez az öregember mozgatja az EU-t, a NATO-t és a világtőzsdét.)
Márpedig ahhoz, hogy valaki egy ilyen hatalmú emberrel szembeszálljon, igazi európai nagyragadozónak kell lennie, olyannak, amilyennek Orbán Viktor látni szereti magát. Csakhogy a csúcspredátornak van társa – legalábbis a legújabb kutatások azt látszanak igazolni, hogy a T-Rex, szemben az eddigi hipotézisekkel, nem magányosan vadászott, hanem falkában járt a préda után.
