Pár hete még felhívott. A hangja már rekedtesnek tűnt, a beszéde erőtlennek, a tűz is kevésbé izzott a mondataiban, mint korábban, de az állhatatossága a régi volt. Ügyet „hozott” megint. Nem sokkal előtte még a tokaj-hegyaljai területek furcsa átminősítése miatt pörölt, utóbb a kis falvak vállalkozásait érintő igazságtalan kormányzati pénzelosztás miatt hívott, pedig már nem is volt polgármester. Hogy a pici falu, ami a zempléni térségben szokatlan anyagi függetlenségét voltaképp neki köszönhette, legutóbb már mástól remélte a boldogulást, s a lojalitásra szavazott a folytonos forradalom helyett, megviselte. S hogy nemcsak ellenfeleitől, de végül elvbarátaitól is kapott kiábrándító pofonokat, talán végképp padlóra küldte.
Egy „ügyintézős” telefonhívásából tudtam meg, hogy halálos beteg. Nyár közepén csörgött, Debrecenből, ahol századmagával egy klinikai épület előtt, árnyék és padok nélkül várt a sorára. Ő még csak-csak elviseli ezt, mondta, de vannak nála betegebbek, elesettebbek, idősebbek, miért kellene eltűrniük a méltatlan körülményeket?
Talán ma is élne, ha megtanult volna legyinteni az igazságtalanságokra. Ha nem ő lett volna az a polgármester, aki 2003-ban beperelte a Magyar Postát, mert az meg akarta szüntetni komlóskai kis hivatalát. A tiltakozó akcióhoz végül majdnem ezer másik település csatlakozott, s azok is megismerték Köteles László nevét, akik sosem hallottak még a zempléni hegyek ölelésében megbúvó, háromszáz lelkes, ruszinok lakta faluról. Az akció persze nem maradt megtorlatlanul, több hónapon át álruhás adóellenőrök járták az itteni boltokat, kocsmákat. Később kizárták a falut minden pályázatból, nem kaptak egy fillér állami támogatást sem a kötelezőkön túl.
Talán ma is élne, ha megtanult volna a „hatalmasságoknál” kuncsorogni, hátsó szobákban kisírni, ami jár. Ám ehelyett inkább szokatlan megoldásokat választott. Amikor már nem tudtak iparűzési adót kivetni, mert nem maradt egyetlen vállalkozás sem a faluban, eltörölte az összes terhet, s afféle adóparadicsomot teremtett Magyarország északi csücskében. Kétszáz vállalkozás jelentkezett be ide, a kamionos cégtől a gyémántkereskedésig, tengeri hajóflotta-üzemeltetőtől az öko-ipari parkig, s a gépjárműveik után az államnak befizetett súlyadó településre eső kisebbik hányada jó ideig biztosította a falu gazdálkodását. Amikor az állam hozott egy rendeletet, hogy az olyan kis falvakban, mint az övék, be kell zárni az óvodát, létrehozták az ország első falusi bölcsődéjét, s ide integrálták az ovisokat. Majd amikor 2013-ban a kormány úgy döntött, hogy a falvak nem tarthatnak fenn önállóan iskolát, rábízták az intézményt a helyi ruszin nemzetiségi önkormányzatra, s köszönik szépen, azóta is jól működik.
Komlóskát tenyerén hordozta eddig az Isten, de most kiejtette ujjai közül egyik nagyszerű, ereje teljében lévő emberét, aki hívő létére talán meg sem kérdi majd tőle, miért? De nekünk itt marad ez az öt betű, s vele a többi kérdés is, amire most már nem kapunk válaszokat, földi telefonon végképp nem.