Amikor kedden este a Forsa közzétette felmérését a pártpreferenciákról, sokan alig hittek a szemüknek. A közvélemény-kutatás szerint ugyanis a Zöldek először vezettek a keresztény uniópártok előtt, és máris hét százalékkal. A felmérésből azért nem kell messzemenő következtetést levonni, hiszen idővel helyreállhat a világ rendje, és a CDU/CSU visszaveheti a vezetést, ráadásul más cégeknél – egyelőre legalábbis – nem figyelhető meg ekkora változás. De mindez jól jelzi, milyen bizalmi válsággal kell megküzdenie Armin Laschetnek azután, hogy őt tette meg a pártszövetség kancellárjelöltjének. Laschet és Markus Söder CSU-elnök nehezen begyógyítható sebeket ejtett egymáson, és nehéz elképzelni, hogy Söder támogatói mindezek után hogy fognak majd szívvel-lélekkel Laschet mellett kampányolni.
De itt nem csak a CSU esetleges ellenállásáról van szó. Az ütésváltások nem egészen másfél hete alatt nagyon is egyértelművé vált, hogy csak a CDU vezetése áll jobbára Laschet mögött, ám a CDU/CSU frakciója, valamint a tagság is egyértelműen Söder párti. A Civey ügynökség felmérése szerint a megkérdezettek 66 százaléka rossz választásnak tartja Laschetet. Ha pedig a németek közvetlenül választanák meg a kancellárt, a CDU/CSU közös jelöltjére mindössze 11 százalék voksolna. Annalena Baerbock, a Zöldek jelöltje a legnépszerűbb 30 százalékkal, a második helyen Olaf Scholz áll 17-tel. Az is jellemző adat, hogy még a CDU/CSU támogatóinak is csak 25 százaléka voksolna Laschetra.
Azóta, hogy Angela Merkelt 2005-ben kancellárrá választották, minden választás alkalmával magától értetődő volt, hogy az uniópártok kancellárjelöltje lesz a következő német szövetségi kormány feje. Most azonban borulhat a papírforma. De ha mégis Laschet lenne a következő kancellár, nehéz lesz betöltenie azt az űrt, amelyet Angela Merkel hagy maga után. Már csak azért is, mert ha minden erejével arra kell törekednie, hogy elfogadtassa magát a német társadalommal, kevesebb figyelem jut majd Európára.
Merkel sosem tagadta, jobban kedveli a kül-, mint a belpolitikát, és első kancellári mandátumának kezdetétől fogva igen nagy súlyt fektetett az uniós politikára. Ebben a világgazdasági eseményeknek is komoly szerepük volt, hiszen a pénzügyi válság kitörése után az euróövezet stabilitásának szavatolását tartotta a legfontosabb feladatának, később az EU egybentartása határozta meg minden lépését.
Laschetnál egyelőre nem látunk ennyire kiforrott Európa-politikát. Eddig nagyon is visszafogott volt külpolitikai, illetve az Európa jövőjével kapcsolatos kérdésekben, a CDU elnökválasztása előtti 15 perces beszédében mindössze 30 másodpercet szentelt külpolitikai kérdéseknek. Abból a kijelentéséből sem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, miszerint „európai Németországot” képzel el. Ettől függetlenül valószínűtlen, hogy esetleges kancellárrá választása esetén változna Berlin Európa-politikája; de hogy Laschet képes lenne-e válsághelyzetekben hasonló határozottsággal fellépni, mint Merkel, az már egészen más kérdés.