Ebben az emberiség számára döntő fontosságú évben itt az idő a merész fellépésre a klímaváltozás ellen. Ahhoz, hogy a klímaválság ne váljon tartós katasztrófává, a tudomány megkérdőjelezhetetlen és globálisan elfogadott álláspontja szerint maximum 1,5 Celsius fokra kell mérsékelnünk a globális felmelegedést.
Ennek eléréséhez az évszázad közepére az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását nullára kell csökkentenünk. A globális gazdaság kétharmadát adó országok már elkötelezték magukat emellett. Ez ugyan biztató, de sürgősen szükségünk van arra, hogy minden ország, város, üzleti és pénzügyi intézmény csatlakozzon ehhez az összefogáshoz, és konkrét terveket fogadjon el a nettó zéró kibocsátás eléréséről.
Még ennél is sürgetőbb az, hogy a kormányok a hosszú távú elképzeléseiket most konkrét cselekedetekkel párosítsák, miközben dollárbilliókat mozgósítanak az új koronavírus járvány leküzdéséhez. A gazdaságaink újjáélesztése a lehetőség arra, hogy átformáljuk a jövőnket.
A cselekvéshez a világ rendelkezésére áll egy erős keretrendszer, a Párizsi Megállapodás, amelyben az országok elkötelezték magukat amellett, hogy létrehozzák saját, nemzeti, ötévente felülvizsgálandó klímaváltozás elleni terveiket. Mivel azóta eltelt több mint öt év, és bizonyítást nyert az az erkölcsileg terhelő tény, hogy ha nem cselekszünk, akkor elpusztítjuk a bolygónkat; eljött az idő arra, hogy határozottan és hatékonyan lépjünk fel az Egyesült Nemzetek Szervezete által novemberre Glasgow-ba összehívott COP26 éghajlatváltozási konferencián.
Az új nemzeti terveknek úgy kell elkészülniük, hogy 2030-ig a 2010-ben mért szintekhez képest legalább 45 százalékkal kell csökkentsék az üvegházhatású gázok által okozott globális szennyezést. Sok nemzeti terv került már bemutatásra, amelyek a korábbinál világosabb szakmai koncepciókat fogalmaztak meg a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás, valamint a megújuló energiához való hozzáférés erősítése érdekében.
Ellenben eddig ezek a tervek a kibocsátások csak kevesebb mint 1 százalékos csökkentését érték el. Ez egy igazi vörös riasztás az emberek és a bolygó számára.
A következő hónapokban - az Egyesült Államok által hamarosan megrendezendő vezetői csúcstalálkozóval kezdődően - a kormányoknak nagymértékben növelniük kell erőfeszítéseiket. Különösen azoknak a legnagyobb kibocsátó országoknak, amelyek a válságért leginkább felelősek. A szén kivezetése a villamosenergia-szektorból a legfontosabb lépés ahhoz, hogy megfeleljünk az 1,5 fokos célkitűzésnek. A világunk számára újabb esélyt adna, ha azonnal megszüntetnénk a legpiszkosabb és legszennyezőbb tüzelőanyag használatát az erőművekben. 2030-ra a villamosenergia-termeléshez használt szén mennyiségének globálisan 80 százalékkal kell csökkennie a 2010-es szinthez képest. Ez azt jelenti: a fejlett gazdaságoknak vállalniuk kell, hogy 2030-ig teljesen kivezetik a szenet, a többi országnak pedig, hogy 2040-ig megteszik ugyanezt. Egész egyszerűen nem indokolt, hogy bárhol új szénerőművek épüljenek. A globális szénerőműpark egyharmada már most költségesebben működik, mint amennyibe a megújuló energiával működők építése és a tárolás kerülne. A COP26 keretében be kell fejeznünk a szén további használatát.
Miközben a világ a tiszta levegő és a megújuló energia felé mozdul el, nélkülözhetetlen, hogy egy igazságos átmenetet biztosítsunk. Támogatni kell az érintett iparágakban és az informális szektorban dolgozókat az álláskeresés és az új szakmák elsajátítása során. Szabadjára kell engednünk a nőket és a lányokat, hogy nagy erőkkel vezessék az átalakulást, ehhez viszont egyenlően kell részt venniük az irányításban és a döntéshozatalban.
Azok az országok szenvednek a klímaváltozás legszörnyűbb hatásaitól, amelyek a legkevésbé járultak hozzá a klímaváltozás kialakulásához. Számos szigetország egyszerűen csak eltűnik, ha nem teszünk gyorsan valamit. A fejlett országoknak be kell tartaniuk arra vonatkozó vállalásaikat, hogy 100 milliárd amerikai dollárt mozgósítanak évente:
• a klímafinanszírozás jelenlegi szintjének megduplázásával;
• az összes klímafinanszírozás felének az alkalmazkodásra való fordításával;
• a szén nemzetközi finanszírozásának megszüntetésével; valamint
• a fosszilis tüzelőanyagok helyett a megújuló energia támogatásával.
Júniusban a G7-csúcstalálkozó lehetőséget ad a világ leggazdagabb országai számára, hogy fellépjenek, és tegyék meg a szükséges pénzügyi vállalásokat, amelyek elősegítik a COP26 sikerességét. Miközben a kormányok irányítanak, a döntéshozóknak mindenhol alapvető szerepük van.
Arra kérek minden nemzetközi és nemzeti fejlesztési bankot, hogy mire a COP26 kezdődik, addigra rendelkezzenek világos szakmai koncepcióval a járványt követő újraépülés finanszírozására, valamint a fejlődő országok gazdaságának rugalmassá tételére vonatkozóan, figyelembe véve a fejlődő országokat megnyomorító nagymértékű adósságot és a nemzeti költségvetésükön lévő hatalmas nyomást.
Számos helyi önkormányzat és magáncég kötelezte el magát amellett, hogy 2050-ig nullára csökkenti a nettó kibocsátását, valamint amellett, hogy jelentősen felülvizsgálja üzleti modelljét. Arra buzdítom őket, hogy ambiciózus célokat és politikákat fogalmazzanak meg.
Arra bátorítom a fiatalokat mindenhol, hogy továbbra is emeljék fel a szavukat a klímaváltozás elleni fellépés, a fajok sokszínűségének védelme, az emberiség természet ellen vívott háborújának leállítása, valamint a fenntartható fejlődési célok elérésének felgyorsítása érdekében.
Az idő egyre fogy, és továbbra is kemény munka vár ránk, viszont nem adhatjuk fel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete továbbra is segít a szolidaritást és a reményt jelképező kék zászlóját lobogtatva. Idén A Föld napján és a következő kritikus hónapokban minden nemzetet és polgárt arra biztatok, hogy közösen győzzük le ezt a nehéz helyzetet.