Többezer szélsőjobboldali szimpatizáns tiltakozott Lisszabon utcáin vasárnap az André Ventura vezette Chega! (Elég!) elnevezésű formáció betiltása ellen. Bár még nem született döntés, a párt betiltását februárban kezdeményezte Ana Gomes a kormányzó szocialisták politikusa, aki a januári elnökválasztáson alig néhány századdal tudta megelőzni a szélsőjobb apostolát, André Venturát. A korrupcióellenes és emberi jogi aktivista egykori EP-képviselő Gomes a szavazatok 12,7 százalékát szerezte meg, Ventura 11,9 százalékot gyűjtött, harmadik helyen végezve. Az ő és pártja villámgyors felemelkedése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a konzervatív Marcelo Rebelo de Souza első fordulóból, 61 százalékkal nyerje el második elnöki mandátumát. Souza magas támogatottsága többek között annak is köszönhető, hogy sokan azért szavaztak rá, mert őt tartották esélyesebbnek arra, hogy megakadályozza a szélsőjobb jelölt második fordulóba jutását.
Az előrejelzések alapján attól nem kellett tartani, hogy Ventura megnyerheti a választást, attól viszont jogosan retteghettek a demokratikus elkötelezettségű portugálok, hogy a szélsőjobb tovább erősödik vezérének egy esetleges második fordulós szereplésével.
A 38 éves, jogi doktor André Ventura 2017-ben jelent meg a portugál politikai térképen, akkor még a hazájában jobbközép erőnek számító Szociáldemokrata Párt színeiben. Lisszabon egyik külvárosi kerületében nyert tanácsosi mandátumot, amiről rövidesen lemondott és gyújtó hangú szélsőjobb agitációba kezdett. 2019-ben alapította meg a Chega-t, amely már eurószkeptikus, nyíltan rasszista, hangosan migráció és romaellenes párt, ellenezi az abortuszt, agitál a politikai korrektség és a „kulturális marxizmus ellen”, miközben „rend és törvénypárti”, a hagyományos európai keresztény értékek védelmezőjének hirdeti magát. Az európai szélsőjobb minden ismert sztereotípiáját hirdeti és képviseli a Chega, de emellett féktelen populizmusával is hódít- alacsonyabb adókat sürget, az igazságszolgáltatás hathatósabb fellépését az oligarchák ellen és a sor még folytatható.
A Chega 2019-ben, az európai parlamenti választásokon más kisebb, a periférián lévő párttal koalícióban indulva sem szerzett EP-mandátumot, mindössze 1,49 százalékot ért el. Az októberi portugál parlamenti választásokon viszont már önállóan indult és 1,29 százalékával meg is szerezte az első parlamenti mandátumot a portugál szélsőjobb számára. Ezzel a Chega történelmet írt, és új fejezetet nyitott a portugál demokrácia történetében.
A néhány hónap múlva kezdődő világjárvány kiváló táptalajt nyújtott Ventura és a Chega megerősödéséhez. A járványkezelés kormányzati hiányosságait minden országban bírálják az ellenzéki pártok, a Chega viszont a teljes fennálló politikai berendezkedést, a demokratikus intézményrendszert támadta, azt hirdette, hogy a politikusok a nép ellenségei, mint ahogy a jogállami intézményrendszer is. Ennyi elég volt ahhoz, hogy 15 hónap alatt megtízszerezze támogatottságát.
Ana Gomes már az elnökválasztási kampányban a szélsőjobb megfékezésének szükségességét hirdette. A bírósághoz a Chega xenofób, alkotmányellenes megnyilvánulásai miatt fordult – Venturáék ugyanis a roma lakosság elkülönítését, roma karanténok létrehozását sürgették a koronavírus megfékezésére -, de a párt finanszírozási hátterének vizsgálatát is kérte. A portugál szélsőjobbnál is, mint legtöbb európai szélsőjobb formációnál is gyanús, tisztázatlan a pénzügyi háttér és felmerül a külföldi – általában orosz – finanszírozás gyanúja.
A Chega erejét jelzi, hogy felhívására minden járványügyi korlátozás dacára többezren vonultak utcára, állítva, a végsőkig kitartanak, a „szólás és véleményszabadságot védelmezik”, és szégyennek tartják, hogy egyáltalán felmerülhetett egy, a lakosság immár 10-12 százaléka által támogatott parlamenti párt betiltásának gondolata. „Ezt a pártot csak a nép tilthatja be, senki más. Nem félünk senkitől” hirdette a szónoki emelvényről Ventura.
Vélhetően Gomes bírósági keresete is eredménytelen marad, az Euróai Unióban ugyanis még nem volt arra példa, hogy valamely parlamentbe jutott szélsőséges pártot törvényen kívül helyeztek volna. Legutóbb, idén januárban, Németországban pattant ki politikai botrány abból, hogy kiszivárgott: a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) megkezdte az az Alternatíva Németországért (AfD) monitorozását. A BfV 2019-ben kezdett vizsgálódni, 2020 tavaszán pedig a szélsőséges szervezetek közé sorolták a párt Der Flügelt („A Szárny”) elnevezésű frakcióját, amelynek működését alkotmányellenesnek és nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették. De a hivatal látókörébe került az AfD ifjúsági szervezete is, amely a „tiszta fajú állam” megteremtését tűzte ki célul. A 2013-ban alakult AfD, amely a 2017-es parlamenti választásokon már 12,6 százalékkal jutott be a szövetségi törvényhozásba, azonnal bírósághoz fordult. A kölni bíróság hatályon kívül helyezte az alkotmányvédelmi megfigyelést.
Csillagok születtek - pártok a semmiből
A gazdasági-pénzügyi válság a populista, rendszerkritikus pártok létrejöttét, megerősödését hozta. A migrációs válság viszont már ezeknél jóval radikálisabb, szélsőségesebb formációkat eredményezett, amelyek erejét tovább növelte a koronavírus világjárvány.
Az utóbbi évek leglátványosabb szélsőjobb áttörése kétségtelenül az Ibériai félszigeten történt. Nem csak Portugáliában, hanem Spanyolországban is először került be a parlamentbe szélsőjobb formáció. A Vox 2013-ban alakult, a spanyol Néppártból kivált radikálisabb politikusok hozták létre és keresztény konzervatívnak nevezte magát. Vezetését 2014-ben vette át a jelenlegi elnök, a fiatal Santiago Abascal, a 2015-ös és 2016-os választásokon csak 0,20 – 0,26 százalékra futotta erejéből. Az időközben nyíltan újfasiszta színezetűvé vált a Vox térnyerése a 2017-es katalán függetlenségi referendummal vette kezdetét, a 2019-es előrehozott választáson már 10,26 százalékkal 25 mandátumot szerzett a 350 fős madridi törvényhozásban. Erősödése azóta is tart, az idei februári katalán regionális választáson 7,69 százalékos eredményt ért el, először került be a barcelonai parlamentbe. A Vox szokványos szélsőjobb retorikáját a „halál és katasztrófa” jelszavakkal bővítette, csakis így jellemzik a szocialista kormány válságkezelését, miközben a járványügyi szigorítások ellen lázadnak.
A német AfD-t a migrációs válság tette politikai tényezővé, a Vox-ot a katalán szeparatizmus, de a portugál Chega és a román AUR egyértelműen a pandémia (torz)szülöttjei. A román fundamentalista vallási csoportokra és futballszurkolókra épülő Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) is szinte a semmiből jelent meg, a tavaly decemberi parlamenti választáson 9 százalékot ért el, negyedik legnagyobb politikai erő lett. Velük 12 év után tért vissza a szélsőjobb a bukaresti törvényhozásba. Az AUR politikusai a vírustagadók „képviselői”, következetesen szervezik a járványügyi korlátozások elleni tüntetéseket, és már harmadik helyen állnak, 15,3 százalékkal.
De Nyugaton sincs ez másképpen. Marine Le Pen népszerűsége is csúcson van, ami nehéz küzdelmet ígér Emmanuel Macronnak a 2022-es francia elnökválasztásra. Olaszországban az Olaszország Fivérei (Fratelli d'Italia, FdI) szélsőjobb formációnak sikerült egyetlen év alatt 6-ról 15 százalékra növelnie támogatottságát.
Belgiumban a flamand ultranacionalista Vlaams Belang tarol, minden idők legjobb eredményét tudja felmutatni, 26,3 százalékon áll.
Az európai szélsőjobb szárnyalását nyilván nem lehet a pandémiára egyszerűsíteni, annak számos más oka is van, ám a világjárvány és a vele együtt terjedő összeesküvés-elméletek, a bizonytalanság nagyban segítik e pártok meggyökerezését, ami nem sok jót ígér Európának a jövőre nézve.
