Eldőlt a CDU és a CSU közötti politikai krimi. Ma délben Markus Söder bajor miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió elnöke bejelentette, Armin Laschetet, a kereszténydemokraták elnökét támogatja az uniópártok kancellárjelöltjeként. Ezzel a CDU és a CSU közötti másfél hét óta tartó kemény, rég nem látott politikai csatározás zárult le.
A Laschet és Söder közötti ádáz harc a kancellárjelöltségért hétfőn hozott kedvező fordulatot, amikor utóbbi bejelentette: döntsön a CDU vezetése arról, ki legyen az uniópártok listavezetője a szeptemberi választáson, s hozzon bármilyen határozatot is a grémium, ő elfogadja azt. A kereszténydemokraták választmánya hétfő este hat órától ülésezett digitális formában. Kedden kora hajnalban, a hét órán át tartó tanácskozást követően tartott titkos szavazáson a 46 szavazásra jogosultból 31-en voksoltak Laschetre, kilencen Söderre, hatan pedig tartózkodtak.
Azért túlzottan nagyarányú győzelemnek nem nevezhetnénk a 77 százalékos eredményt, kivált, ha belegondolunk: több CDU tag mégiscsak egy másik párt jelöltjét támogatta, vagy inkább nem voksolt egyikükre sem. Söder azonban belátta: nincs értelme tovább feszíteni a húrt, így sajtóértekezletén bejelentette, bedobja a törülközőt és Laschet mellé áll.
A két egó eddig csatájának azonban hosszú távon súlyos következményei lehetnek. Odáig fajult a helyzet, hogy a nagy kérdés az, hogyan állítható majd helyre a Kereszténydemokrata és a Keresztényszociális Unió közötti viszony, mert hogy valami eltört, azt senki sem tagadhatja. De ez a kisebbik gond, a nagyobbik, hogy a CDU is megosztott, a kancellárjelöltség ellenére láthatóan Laschet tekintélye nem nevezhető megkérdőjelezhetetlennek, egyelőre semmi jel sem utal arra, hogy a kereszténydemokraták januárban megválasztott elnöke képes lesz-e betölteni azt az űrt, amelyet Angela Merkel hagy maga után, ha az év vége felé véget ér kancellári megbízatása. Feltéve persze, ha egyáltalán Laschet lesz Németország következő kancellárja. Merthogy ez sem vehető készpénznek.
A CDU-nál sokan, köztük a Bundestag tekintélyes elnöke, Wolfgang Schäuble Södert hibáztatják, hogy elefántként viselkedett az uniópártok porcelánboltjában és miatta keletkeztek komoly repedések e történelmi bizalmi kapcsolatban. Ám elég megtévesztő lenne csak a CSU elnökét hibáztatni. Söder fellépése érthető, hiszen azt tapasztalta, hogy a CDU frakciójának tagjai és a szavazók körében is túlnyomórészt az ő kancellárjelöltségét támogatták és Laschet csak a CDU vezetésének bizalmát élvezi. Az uniópárti frakció nagyobbik része – beleértve a CDU képviselőit - azért állt Söder mellé, mert sok honatya - tegyük hozzá: teljes joggal - attól tart, ha Laschettel indulnak hadba, akkor az uniópártok sokkal rosszabbul szerepelnek, mintha Söder lenne a szellemi vezér. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti a parlamenti képviselők számára: Laschet kancellárjelöltsége miatt egy sor honatya szorul ki a következő Bundestagból.
Laschetet nagy küzdőnek tartják, aki a reménytelen helyzetekből is képes felállni. Ezt tapasztalhattuk a CDU januári elnökválasztása során is, hiszen még néhány héttel a megmérettetés előtt is a konzervatív Friedrich Merz tűnt biztos befutónak. Most azonban sokan inkább úgy érzik, hogy ez a kitartás és páratlan küzdőszellem talán túllép egy bizonyos határon, hiszen a CDU elnöke saját érdekeit pártjáé elé helyezte. Södert is meglepte az, Laschet mennyire hamar regenerálódik a fájdalmas ütések után.
Az optimisták ugyan mondhatják azt, hogy kezdetben Merkelnek is komoly ellenállással kellett megküzdenie saját pártján belül is, aztán mégis milyen kiváló kancellár vált belőle, ám az ő esetében teljesen másról volt szó. A 2000-es évek legelején a „férfiak” pártjának tartott CDU-ban egyes tartományi hatalmasságok nehezen tudták elfogadni, hogy egy nőnek kell engedelmeskedniük.
A CDU hétfő esti tanácskozása ugyanakkor mintaként szolgálhat más európai pártok számára is. A küldöttek rendkívül őszintén számoltak be a problémákról, megmutatták azt, hogy egy valóban keresztény és valóban demokratikus pártnál nem egy ember parancsainak engedelmeskednek.
