Bajban vannak a brit munkaadók. A brexiterek egyik célja éppen a kelet-európai munkavállalók kipaterolása volt a szigetországból, az EU-ból való kiválás hívei pedig a jelek szerint máris sikerrel jártak. A megváltozott körülmények következtében számos vendégmunkás tért haza, s a folyamatnak koránt sincs vége. Elsősorban az ottani vendéglátóipar és kiskereskedelem sínyli meg David Cameron konzervatív ex-kormányfő felelőtlen politikai hazárdjátékát, de a mezőgazdasági vállalkozók is kénytelenek lesznek nélkülözni az olcsó keleti munkaerőt. Sőt. A munkaadók elmondása szerint a hazaszivárgó vendégmunkások úgyszólván pótolhatatlanok; az őshonos britek ugyanis egyszerűen nem hajlandóak betölteni azokat a jellemzően alacsonyan kvalifikált munkaköröket, amelyeket a távozó kelet-európaiak hagytak maguk után.
A fentebb leírt szigetországi fejlemények rávilágítanak arra, mivel néznének szembe a rohamtempóban elöregedő európai társadalmak, ha az Unión kívüliek bevándorlását kategorikusan elutasító Orbán Viktornak és elvbarátainak lázálmai teljesülnének. És itthon maradva: talán a hazai munkaerőpiac viszonyainak kormányzati befolyásolása is értelmet nyer, ha vigyázó szemünket Londonra vetjük.
Mint azt tudjuk, Orbán egymást követő kabinetjei az elmúlt tizenegy évben szisztematikusan igyekeztek ellehetetleníteni a társadalmi mobilitást, lezárni a felemelkedés lehetséges útvonalait. Parragh László iparkamarai elnök időnként kegyetlen őszinteséggel fejti ki, hogy a miniszterelnök elvárásainak megfelelően a szakképzésbe terelné fiataljaink zömét. Ebbe az irányba hat az univerzitások túlnyomó többségének nemrégiben történt alapítványi kiszervezése is. Készséggel elhiszem, hogy az egyetemi autonómia kormányzati megtörése elsősorban hatalompolitikai célokat szolgál. Legalább olyan fontos célja azonban az Orbán-kabinetnek a felsőoktatási intézményekbe való bejutás radikális megnehezítése a tanulni vágyók előtt. Minthogy pénzt, paripát, fegyvert a fideszes delegáltakkal teletömött alapítványi kuratóriumok biztosítanak a szóban forgó egyetemeknek, a fenntartó könnyen engedelmességre kényszeríti majd a szenátusokat. Mégis, mire fel ez az eszelős igyekezet a kiművelt fők számának alacsonyan tartására hazánkban a rezsim részéről?
A tudásalapú társadalom kialakulását a kormányfő nem csupán azért akadályozza, mert egy öntudatos polgárság az orbáni garnitúra autokratikus törekvéseinek kerékkötője lenne. Ha a nyugat-európai modell itthon is meghonosodna, s a magyarok zömmel magasan kvalifikált munkaköröket töltenének be, elkerülhetetlenné válna az Unión kívüli munkaerő beengedése hazánkba – ahogy a britek is beengedték országukba a lengyeleket, románokat, vagy éppen hazánk fiait és lányait. Az így kialakuló multikulturalizmus persze korántsem lenne egyenlő a nemzethalállal, mindössze Orbán Viktor politikai karrierjének végét jelentené. Ezért akarja „a nemzet miniszterelnöke”, hogy hazánkban még ragyogó elméjű fiatalok is összeszerelő-üzemekben robotoljanak, avagy zsellérsorba kényszerüljenek kormánypárti oligarchák latifundiumain.