Egyre több magyar fordul mentálterapeutához poszt-Covid-szindróma miatt – mondta az Indexnek adott interjújában Purebl György, hozzátéve: ő és kollégái már érzékelik a betegek rohamát.
Azzal kapcsolatban, hogy a több mint egy éve tartó koronavírus-járványban csak később felbukkant gyorsabban terjedő és súlyosabb betegséget okozó brit variáns milyen mentális változásokat okozhat, kifejtette:
„Rengetegen jelentkeznek az ambulanciánkon ilyen tünettel. Fáradékonyság, szorongás, depressziós tünetek, alvászavar, ezekkel találkozom leggyakrabban. A szakirodalom ezeknél súlyosabb tünetekről is beszámol. (...) A vírusban az a legkiszámíthatóbb, hogy teljesen kiszámíthatatlanul működik. Emellett azzal jár, hogy az embert folyamatosan félelemben tartja, sőt, amikor elkapja, bizony az is felmerül benne, hogy belehalhat.”
Az igazgató megerősítette, amit már tudományos szaklapokban is írtak, és amiről saját maga is beszélt korábban:
„Pszichiátriai betegségcunami várható a Covid-járvány után. (...) A járvány kezdete óta a depresszió gyakorisága megháromszorozódott, a klinikai figyelmet igénylő szorongásos esetek száma pedig megduplázódott. A depresszió már a pandémia előtt is második helyen állt a tartós munkaképesség-csökkenésért felelős összes betegség között. (...) Ezt tetézik a családtagjukat, a megélhetésüket elvesztők pszichés problémái.”
Mint azt a szakember megállapította: az embereknek elegük van abból, hogy a vírus fenekestül felforgatta az életüket, otthonról kell dolgozniuk, nem találkozhatnak a rokonaikkal, barátaikkal, össze vannak zárva másokkal hónapok óta. Az egész világ biztonságosságába vetett hitre mért óriási csapást a járvány.
Arra a kérdésre, hogy mi a mentális poszt-Covid-szindróma, kifejtette:
„A lényege, hogy valaki a Covidból felépülve olyan, az életminőséget súlyosan rontó pszichológiai tünetekkel küzd, amelyek klinikai figyelmet igényelnek, és jó eséllyel kezeléssel múlnak csak el. Különböző válfajai között ott van a már említett depresszió, az alvászavar, a pánikbetegség, az állandó szorongás a vírus jelentette fenyegetettség miatt vagy a poszttraumás stressz.”
Purebl György annak kapcsán, hogy a Nyírő Gyula Kórházban elindult a mentális poszt-Covid-terápia, elmondta, hogy a Magatartástudományi Intézetben egy összetett programot dolgoztunk ki, nemcsak az egészségügyi dolgozókat kezelik, hanem a hallgatókat is, mert ők is részt vesznek egy ideje az ellátás frontvonalában.
„Az, hogy nő a mentális zavarok száma a poszt-Covid miatt, talán elvezethet ahhoz, hogy miképp most is, elkezdünk sokat beszélgetni ezekről a problémákról, és talán eljuthatunk oda, hogy az emberek szabadabban mernek majd mentális kezelést igényelni. És akkor egyszer majd eljöhet az idő, amikor az emberek ugyanolyan hétköznapi módon fordulnak pszichológushoz vagy pszichiáterhez, mint fogorvoshoz”– fogalmazott az orvos.
Hozzátette, hogy szerinte természetes az is, hogy a mentális zavar gyakorisága a gyerekek körében is nő. Ők ugyanis ugyanúgy be vannak zárva otthon, mint a felnőttek, eközben el vannak szakítva a kortársaiktól, barátaiktól. – A figyelemzavart rettentő nehezen tudja kezelni a pedagógus a monitor másik oldaláról – hangsúlyozta, azonban szerint minden gyerekkori zavarért nem szabad a távoktatást hibáztatni.
Arra a felvetésre, hogy az emberek képesek lesznek-e megtanulni a bezártságban, hogyan kell pszichológiai segítséget nyújtani önmaguknak, az igazgató azt válaszolta:
„A megszokott stresszkezelési eszközeink kiesésével muszáj elpárologtatnunk a megnövekedett feszültséget. Elemi érdekünk ebben a helyzetben a testmozgás, mely a leghatékonyabb stresszoldó módszer. Sétálni, futni vagy kirándulni a korlátozások közepette is el tudunk járni. Kulcsfontosságú a rutin, a rendszeresség, főleg a jelenlegi helyzetben, amikor ilyen mértékben bolydult fel az életünk.”
Mindehhez Purebl György példákat is sorolt, közöttük a mindennap ugyanakkor való felkelést, a koronavírusos hírek olvasásának időbeni behatárolását, az ismerősökkel való virtuális beszélgetést, a tisztálkodást, rendezett öltözködést, borotválkozás, sminkelést, amelyek szintén segítenek abban, hogy ne hagyjuk el magunkat.
Végül kiemelten beszélt ebben a nehéz helyzetünkben a mindfulnessről, ami magyarul éber figyelmet jelent a mentális gondok leküzdésében:
„Azért különösen érdekes, mert egy kulturális megoldás. A biztos pont egy olyan világban, ahol minden kiszámíthatatlan. Olyan ázsiai kultúrákból származik, melyekben az ember felkelt, elment dolgozni, de nem biztos, hogy este hazaért, mert nem voltak jogai, kivégezték, vagy épp háború volt. Generációk éltek ilyen bizonytalan létkörülmények között. Ennek feloldására alakult ki egy gondolkodásmód, a mindfulness. (...) A lényege, hogy bár létbizonytalanság vesz körül, én stabilan nevelem a gyermekeimet, dolgozom, és jól érzem magam. A mindfulness annak elsajátítása, hogy képesek legyünk a gondolatainkat kizárólag gondolatként kezelni, s nem valóságként. Egy dolog a világ, de én döntöm el, hogy gondolkozom róla, tudatosan arra irányítom a figyelmemet, amerre én szeretném.”
