Az Amazon egyik raktárában, Bessemer városában szavazást tartottak az utóbbi hetekben arról, hogy hozzanak-e létre szakszervezetet. Ha a dolgozók támogatták volna a kezdeményezést, akkor ez lett volna az első érdekképviselet a vállalatnál. A szavazatok háromnegyedének összesítése után most úgy tűnik, nem jön össze a támogatás – hangzott el az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában.
A szavazás nemcsak azért volt fontos, mert áttörést jelenthetett volna a szakszervezeti mozgalom számára a cégnél. Sokkal nagyobbra emelte mindegyik fél a tétet. A világ egyik leggazdagabb embere, Jeff Bezos (aki a leggazdagabb ember címért fej-fej melletti küzdelmet vív Elon Musk-kal) által alapított cég sokat költött az antiszakszervezet-kampányra. E-mail-akciót indítottak, honlapot hoztak létre, és ami a legélesebb kritikát váltotta ki, kötelező dolgozói képzésen agitáltak az érdekképviselet ellen. Az ügy pikantériája, hogy még a gyár előtti közlekedési lámpát is átállították, hogy a szakszervezeti aktivistáknak ne legyen idejük kampányolni a kereszteződésnél állók körében.
– Nagy pénzt mozgattak meg, hogy egyetlen raktárban leverjék ezt a kezdeményezést. Az volt a valódi tét, hogy ha egy helyen sikerre viszik az akciót, akkor máshol is elkezdenek szervezkedni a dolgozók. Az Egyesült Államokban csak gyáranként, üzemegységenként lehet szakszervezetet létrehozni, de mivel az Amazonnak 800 raktára van az Egyesült Államokban nagyjából félmillió dolgozóval, később nehéz lett volna megállítani a folyamatot – hangzott el a műsorban. Kérdés persze, hogy miért tartanak ennyire az érdekképviseletektől, amelyeket több nyugat-európai országban partnerekként tudnak kezelni a cégek, hiszen becsatornázzák a dolgozói véleményeket és segíthetnek a munkahelyi konfliktusok elkerülésében is. Nem mellékes, hogy közben az Amazont nemhogy megviselte volna a világjárvány, hanem óriási nyertese a válságnak: tavaly 84 százalékkal emelkedett a vállalat profitja. Egyes vélemények szerint az Amazon üzleti modellje a magyarázat, ami a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb munkát várja el a dolgozóktól, akikre lényegében gépként tekintenek. Ebbe pedig egyáltalán nem passzol a szakszervezet. A vállalat persze azt hangoztatja – és ez a mostani kampányban is előkerült – hogy érdekképviselet nélkül is nyitottak a dolgozók problémáira. Például az elsők között adták meg a 15 dolláros minimum óradíjat és különböző juttatásokat.
Légi és földi „hadjárat” zajlott egyszerre – jellemezték a helyzetet. Előbbi az akciót kísérő médiahadjáratra utalt, míg utóbbi a különböző tüntetésekre, tiltakozó akciókra. A szakszervezeti oldal mozgósította a politikát is; Bernie Sanders szenátor a helyszínen kampányolt a szakszervezetek mellett, de még Joe Biden elnöknek is meg kellett szólalnia, és a cég nevének említése nélkül kiállnia a dolgozók önszerveződéshez való joga mellett. Vagyis egy olyan küzdelem, amely ekkora visszhangot vált ki, még a vesztes számára is győzelemmel érhet fel. Az Amazon győzelme – ha a végső szavazatok összegzése, majd a jogi eljárás is ezt hozza – azzal jár, hogy a cégnek át kell gondolnia eddigi stratégiáját. A szakszervezetek pedig lépéskényszerbe hozták a jogalkotókat, és törvény születhet arról, hogy ne lehessen olyan eszközökkel kampányolni a szakszervezet alakítása ellen, mint ahogyan azt az Amazon tette.
